Péntek, 2017 November 24, 4:52:14Nyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Belépés

A fejezet kategóriái

Cikkeim [46]

Keresés

Körkérdésünk

Értékeld honlapomat
Összes válasz: 4

Mini-chat

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Cikkek katalógusa
Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

A hét emberi vérmérséklet - 1-4. fejezet

A hét emberi vérmérséklet (temperamentum).

 

Írta: Geoffrey Hodson

 

I. fejezet: A számok jelentősége

 

Amint nő a tudásunk az emberi természetről, mind nagyobbá válik a benyomásunk az emberi képességek nagy változatosságáról, ami az emberi egyéniségek nagy gazdagságának, az emberi lények majdnem végtelen változatosságának és az emberi természet bonyolultságának következménye. Az emberiség egyesíti magában a rettenthetetlen kutatót és a szelíd apácát, a harcost és a remetét, az üzletembert és -asszonyt, akik kifelé tevékenykednek a világban, a tudóst és tanítványát, amint kutatásaikban elmerülnek. Mindezek és más különböző és ellentétes csoportok alkotják az emberiséget.

De vajon van-e valami kulcs, amellyel meg lehet érteni az emberi természetet és az embernek ezt a végtelen változatosságát és roppant lehetőségeit fel lehet-e fogni, és rendszerbe foglalni? A teozófia igennel válaszol erre, és azt mondja továbbá, hogy ez a kulcs számszerű (numerikus), és az uralkodó szám a hét. Így az emberi lényeknek hét fő csoportja van, mindegyik kiemelkedő természetes tulajdonságokkal és képességekkel fölruházva. Mindegyikben megvannak az összes erők és tulajdonságok, de a hét fő csoport mindegyikében van egy tulajdonság, amely túlsúlyban van. Ennek a hét csoportnak és a megfelelő jellemzőinek ismerete adja a kulcsot az emberi természet megismeréséhez.

Mivel ennek a kulcsnak jellege számszerű, elöljáróban szükséges ismernünk a világteremtésben való számszerű haladásra vonatkozó teozófiai tanításokat.

Számszerűleg, minden életnek és formának tevékeny forrása az Egy számmal, a nyugalmi (passzív) forrása a nemléttel (negatív lét), a feltétlen (abszolútum) a zéróval, a semmivel van képviselve. Az okkult teremtéstan szerint a teremtő folyamatban a következő lépés az Egy-ben bennrejlő tevékeny és tétlen (pozitív és negatív; hímnemű és nőnemű) oldalnak, lehetőségeknek felmerülése. Így az Egy Kettő lesz, vagy hím-nő (androgyn). Ez a Kettő egymásra hat és létrehozza a Harmadik személyét a hármas megnyilvánulású Logosznak. Ez a három létesíti idővel, minden lehető összetételében egyesülve a Hetet. E csoportokból háromban, a három egyike uralkodó és a hetedikben mind a három egyformán nyilvánul meg. Mivel az isteni öntudat e kiáramlások mindegyikében összpontosul és tevékeny, ezeket véges lényeknek vagy „Személyeknek” lehet fölfogni. A Szentháromság három személyéből a Hét keletkezik, akiket a keresztény teremtéstan szerint a Hét Trónálló Szellemnek neveznek, a judaizmusban a hét Sephiroth-nak és a teozófiában a Hét Bolygói (Planetáris) Logosz-nak. Ez utóbbiak mindegyike egy-egy, hét bolygóláncból álló rendszernek Logosza.

Az ember fizikai karját fölhasználhatjuk hasonlatnak a megnyilvánulás eme számszerű alapjára. A kar maga egyetlen végtag és mégis hétszeres. Először is három részből áll: kéz, alsó kar, fölső kar. Bár egy, a kar mégis háromféle. A kéznek pedig öt ujja van, így a fölső és alsó karral együtt hét részt tesz ki, hasonlóan a hét Sephiroth-hoz, azoknak megfelelő ténykedéseivel.

A teozófia ezek szerint azt tanítja, hogy minden megnyilvánult Erő, Élet és Öntudat, s így minden emberi Monád vagy Szellem Egyetlen Forrásból sugárzik ki és a Hármon és a Héten keresztül halad. A Logosz e három kiáramlásának (Erő, Élet, Öntudat) a Hármon és a Héten való áthaladásában, a három „személy” egyikének különös tulajdonsága nyomja rá bélyegét a hét Sephiroth-ra, amelyen áthalad, ráhangolja a rezgésszámát (hangját, akkordját) és megszínezi azt sajátos színével. A színképnek a színe és az isteni tulajdonságok, amelyeket a Sephiroth-ok mindegyike képvisel, minden egyes levetített monádi sugárban hangsúlyozott, ennélfogva uralkodó a többi hat fölött.

Maga a világegyetem is hétszeres és alaphangjának hét számjegye van, mindegyik jegy a legfőbb megnyilvánulásának egyik módját és egyik igazságát képviseli.

A hét jegyet különbözően írják le. Az első és hetedik a kezdete és vége (alfája és omegája) a megnyilvánult életnek; ez az első és az utolsó, az egésznek a középpontja és a kerülete. Az első az elsődleges forrás a pont, a világegyetem tevékeny (pozitív) ereje. A Logoszban ez a mindenhatóság, az emberben az akarat. A hetedik jegy az első, annak legvégső kifejezésében. A viszonylag tétlen (statikus) központ tevékeny körré lett, mégis a kettő egy. A világegyetemben belül a hetedik, a fizikai anyag, a nap, a bolygók és minden ezeken belül kifejlődött dolog. A Logoszban ez a világegyetem; az emberben a fizikai test. A Szellemiség a megnyilvánulásban anyagi sokféleség lett. Mivel a sok az egy-nek ismeretéhez vezet, az embert az Egy-nek sokféle kifejezése közé helyezték, hogy ezeknek megismerése révén megtalálja és megismerje az egyedüli Egy-et. Az Egy-től elválik, és öntudatlanul a sokhoz megy. A soktól azután öntudatosan tér vissza az Egy-hez.

A második és hatodik jegy az életet és annak kifejezését képviseli kölcsönösen, tehát szintén párosak. Az élet a világegyetemnek mindent átható, mindenütt jelenlevő, egyesítő ereje, a Szellemi Nap; kifejezése mint az életerő elv a természetben és a fizikai napban. A világegyetemben a második jegy az Élet; a Logoszban a mindenütt jelenlét; az emberben a szeretet, a fejlett, szellemi emberben a bölcsesség és az egyetemes szeretet, amiből az együttérzés és az önzetlen szolgálat ered. A hatodik jegy a világegyetemben az alak, a szervezett anyag. A Logoszban az Ő „Teste” a Világegyetem, tűzből való szívével a Nappal, amelynek életadó elve, mint rózsaszínű tűz jelenik meg és a földön a napból eredő életerő atomja (szoláris vitalitás). Az emberben ez az egy pontra irányulás; a fejlett emberben az ihletett áhítat, odaadás.

A harmadik és ötödik jegy is kiegészítő tulajdonságokat képvisel. A harmadik a kölcsönhatás, a szellem és anyag, az élet és forma között. Ezek az életelvek (princípium) kormányozzák a szellemnek és az életnek megnyilvánulását az anyagon és formán át, őstípusai minden eredő formának, az igazságnak és a tudás kulcsának; mindezeket jelenti a harmadik.

A világegyetemben a harmadik a teremtő erő, amit az egyetemes elme irányít. A Logoszban a tétlen, női alapelv, az anyaméh, amelyben az összes formák megfogannak és keletkeznek. Az emberben a lelkiismeret és az idealizmus, az erkölcsiség és az igazságérzet; a fejlett emberben, mint megértés és elvont értelmiség (intelligencia), amelyből a szellemi intuíció születik. Az ötödik jegy az időbeli kifejezése az örökké tartónak, az egyetlen őstípusból való fokozatos fejlődésnek. A világegyetemben ez a fejlődési folyamat a növekedés. A Logoszban az idő. Az emberben az ész és a boncoló (analitikus) elme; a fejlett emberben hasonló a kristálylencséhez, melyen át a harmadik jegy életelvei, mint sugarak vetítődnek ki és általa az agyban összpontosulnak, mint megvilágosodás, lángész és lelkesedés (inspiráció).

A negyedik jegy a középpont, a fordulópont, a támaszpont, a nyugalmi pont, a legalsó pont az élet ingájának lengésében. A végső szilárdságnak, a tökéletes egyensúlynak a „pillanatnyi szünet”-ében a Legfőbbnek szépsége nyilatkozik meg.

A világegyetemben ez a természet szépsége. A Logoszban a szépség önmagában. Az emberben a szépség szeretetévé válik; a fejlett emberben ez az a képesség, hogy fölfogja és megjelenítse a Legfőbbnek a szépségét.

A negyediknek lényeges jellemzője a sötétség, a csendesség, az egyensúly, a teremtő virradat előtt. A fizikai, az értelmi vagy szellemi csírázásnak szüksége van befödésre a sötétség köpenyével. Így például az igazi művész, a művészi munka teljesítése közben visszavonja tudatát a nappali fényből, önmaga teremtő éjszakájának teremtő sötétségébe, melynek egyensúlyozott csendességében teremtését végbeviszi. A teremtő művésznek, a művészet bármely ágában el kell érnie az egyensúlyt. Ez a teremtés törvénye, akár a világegyetem az, naprendszer, bolygó, ember vagy művészi emberi munka. Ebben az értelmi csendességben elérik az igazi meglátást, amely nélkül minden művészet élettelen. Csak ha a művész megtalálta ezt az állapotot és be is lépett abba, - száll le rá a szellem tüze teljes pünkösdi erejében.

Amint a tanítvány a hét mindegyike fölött elmélkedik, azonosul az egésznek egy heted részével, és öntudata beleolvad abba. Ezután mind a hét jegyen áthalad, elmélkedik rajtuk, és mindegyiket magába szívja. Végül rajtuk át Egésszé válik, a hétszeres emberré, tudatosan eggyé a hétszeres világegyetemmel. Ez a cél. Aki szemlélődés által megismeri és megérti ezt a hétszeres világegyetemet, a hét nagy jegyet külön-külön és mint összecsengő hangot, az valóban bölcs. Megismeri azokat, mint az élet hét kulcsát, ami az igazsághoz vezető minden ajtót megnyit, ahhoz az igazsághoz, ami a Természet templomának szentélyében lakozik.

A hétszeres osztályozást nyomon lehet követni a természet összes birodalmaiban, beleértve az emberfölötti és az angyali birodalmakat is. Ebben a tanulmányban az Egynek, a Háromnak és a Hétnek megnyilvánulásait főleg, mint az emberi vérmérsékletet és képességeket tárgyaljuk, bár bizonyos utalások lesznek a színekre, a drágakövekre és egyéb összefüggésekre is.

Mindegyik sugarat külön-külön és a teozófia megvilágításában tárgyaljuk, utalások lesznek a Szentháromság személyeihez való vonatkozásukra, az emberiség fő csoportjaira és tulajdonságaira a legmagasabb és a legalsóbb megnyilvánulásokban. Tárgyaljuk azokat a módszereket, amelyekkel eredményeket lehet elérni a különböző sugárcsoportok által, a jellemfogyatékosságokat, az ember megfelelő testeit (princípium), szó lesz a számokról, drágakövekről és jelképekről is.

Amint majd látjuk, a teljesen tiszta sugár-jellem igen ritka, a kevertek a szabályszerűek, amelyek tehát változnak eszményeikben, vérmérsékletükben és módszereikben. De a bemutatás céljaira, mégis viszonylag tiszta sugár-jellemeket írtunk le. A szellemi Én-nek fejlődési helyzete vagy „kora” határozza el rendszerint azt a fokot, amelyben a sugár tulajdonságai és erényei megmutatkoznak és a fogyatékosságokat leküzdeni képesek. Általános szabály szerint minél előrehaladottabb az Én, annál jobban meg lehet különböztetni személyiségében a fő sugarat.

 

II. fejezet: Az első sugár

 

Az első sugár az első személynek, az Atya Istennek, a teremtőnek felel meg.

Az ide tartozó ember kiemelkedő tulajdonsága az akarat, erő, szigorúság, bátorság, elhatározottság, vezető képesség, függetlenség, méltóságteljesség, amely esetenként a fenségességig emelkedhet, merészség és végrehajtó képesség. Ilyen vérmérsékletű ember a természetes kormányzó és vezető, az államférfi, a birodalomalapító, hadvezér, kutató és felfedező. Nagy Sándor jellemzően első sugarú ember volt, és sírva fakadt, mert már nem tudott több birodalmat meghódítani. A fejlődés korai fokozataiban ezek a tevékenységek nagyrészt fizikaiak. Később értelmiekké és szellemiekké válnak. Az akarat ekkor nem annyira a személyes erőfeszítésekért fáradozik, hanem az Egy Akarat minden erőfeszítés és súrlódás nélküli kifejezéséért.

Az első sugár eszményképe a szilárdság, az ide tartozó ember főleg ennek a tulajdonságnak jelenlétét értékeli nagyra és arra hajlamos, hogy viselkedésének és tetteinek értékét az azokra fordított szilárdság vagy erő szerint ítélje meg. A végsőkig harcol és majdnem minden tettet képes megbocsátani, ha azon a szilárdság tulajdonsága világlik át. Úgy érzi, hogy a gyöngeséget, bármilyen alakban jelenik meg, nem lehet eltűrni és hajlamos az ilyen természetű emberek megvetésére. Az ő számára Isten vagy a legfőbb jó, a hatalom elve minden dologban. A legnagyobb rossz a gyöngeség és lemondás. A hajtó ösztönzés sikerre vinni és meghódítani valamit. Az ilyen emberek gyakran a nyomorúságban mutatják meg legjobb oldalukat. A legfőbb cél a győzelem és a legnagyobb belső tapasztalat az erő és az uralkodás fölött érzett öröm.

Az első sugár legtermészetesebb módszere az eredmények elérésére az, hogy valaki nagy akaraterőt ébreszt föl magában, hogy el legyen telve azzal az elhatározással; minden áron sikert arat és a kudarcnak minden lehetőségét, minden gondolatát elutasítja magától. Nem ismer fáradságot és egészen a végkimerülésig fejt ki nagy értelmi és fizikai nyomást önmagára éppúgy, mint másokra, és ha szükséges, áthatol vagy lerombol minden akadályt és korlátot. Mint tanító az önbizalmat hangsúlyozza a tudás megszerzésében és életmódjában egyaránt. Erősen igyekszik arra, hogy a tanított igazságokat bevésse a tanítványok elméjébe, de ugyanakkor önmagukra hagyja őket, amennyire az csak lehetséges.

Beteljesülése ennek a sugárnak a mindenhatóság, hogy tudatosan eggyé váljék az Isteni Akarattal; mert amint fölemelkedik a szellemi magasságokba, az egyént meg kell tagadni az Isteni Akaratért. Minden emberi létnek közvetlen célja a szellemi, értelmi és fizikai fejlődés a tökéletes ember állapotába és az első sugarú embernek a végső célja az, hogy szellemi irányban töltsön be magas tisztséget egy nemzet, egy bolygó vagy naprendszer életében. Ezért egész élete gyakorlat és előkészület a jövőben elfoglalandó tisztségekre. Az embernek a tudatlanság, tehetetlenség szakaszain és a következményes szenvedéseken való áthaladása, a bölcsesség, erő és zavartalan boldogság és béke eléréséig, utalásra találnak Tennyson következő szavaiban:

           

„Az első felvonás ezen a földön szomorúsággal beárnyékolt színhely.

             Minden csak szenvedés a változó jelenetekben.

             De mégis légy türelmes. A játék szerzője valamelyik, talán ötödik

             Fölvonásban megmutatja, mi a jelentése ennek a vad drámának.”

 

Ebben a könyvben a hét sugár mindegyike embereinek a fejlődés korai fokozataiban elkövetett hibái fölsorolását is leírjuk, de az elítélés vagy bírálat legcsekélyebb jele nélkül. Az emberiség csak kevéssel van túl fejlődésének felén ezen a bolygón. Míg nagyszerű tulajdonságokat és kiváló eredményeket fejlesztett ki és mutatott be már, de vitathatatlan, hogy ezek ellenkezője is megvan. Az első sugár hibái között a fejlődés korai szakaszaiban a következők mutatkoznak meg:

könyörtelenség, kegyetlenség, makacsság, gőg, dölyfösség, az alkalmazkodóképesség teljes hiánya, csak személyes vonalon kész működni, a mások véleménye, jogai, érzései iránt közömbösséget, sőt megvetést érez; zsarnokság, hatalom-szomj, önzés, hetvenkedés, különcködés, erőszakosság, fölényesség, akaratosság, egyénieskedés, vitatható kérdések fölött végleges kijelentések, viták lezárása további kutatások megadásának lehetősége nélkül. A hittételt, azaz az állítólagos tekintélyi állítást, gyakran a lényeges igazságra vagy ésszerűségre való tekintet nélkül használják bunkósbotként a kutató elmék lecsendesítésére és elkábítására. A tekintély elismerésének fontossága a rend fönntartásában arra késztetheti az első sugár emberét, hogy személyes helyzetét, mint hittételt használja arra, hogy megtiltsa a további kutatásokat. Ezt megteszik akár tudatosan, akár tudatlanul azért, hogy letörjék az ellenzéket és helyreállítsák a személyes tekintélyt és uralmat.

Az ilyen embernek nagy szenvedést okoz a legyőzetés, a hivatali lefokozás, elmozdítás, megalázás, alárendeltség és számkivetés.

Az ember hét eszköze (princípium) közül a Szellemi Akarat vagy Atma befolyásolja a jellemét és magatartását az első sugár emberének. A színkép megfelelő színe, ami aurájában is megvan, a kékesfehér, az Én fokán és ragyogó cinóbervörös a személyes aurában.

Az első sugár drágaköve a gyémánt*, és jelképe az, ami a Logosz első személyének, a Teremtőnek, az Egyedüli Egynek a jelképe is: a kör, egy ponttal a közepén. A művészetek közül a tánc képviseli az első sugarat és azok, akiknél ez a sugár az uralkodó, akár gyakorolják a táncot, akár nem, sokkal inkább befolyásolhatók tánc által, mint a művészetek egyéb ágaival.

A világ nagy vallásai közül a hinduizmusban találhatók meg az első sugár jellemvonásai.

A hindu írásokban Isten egyik személyében isteni táncosként van képviselve. És a világ teremtése, fönntartása és megújítása állandó világegyetemi tánc. Az első sugár uralkodó a hinduizmus hittételeiben és erkölcstanában és a hetedik a szertartásaiban és mantráiban. A szellemi erő lehívása és átvitele, valamint a magas erkölcsi törvényhez, azaz dharmához való ragaszkodás, amelyek az Aranyszabályok könyvében és a Manu Törvényében nyilvánosságra is hozattak, mind az első sugár befolyását és ténykedését képviselik.

A hetedik sugarat úgy tekinthetjük, mint az elsőnek formákban való megnyilvánulását, vagy az erőnek cselekvésben való ábrázolását. Krisztus vitte tökélyre a két sugár tulajdonságait, midőn hatalma és tudása folytán lecsillapította a vihart ezekkel a szavakkal: „Hallgass, némulj el” (Márk, IV. 39.) és véghezvitte a csodáknak nevezett jelenségeket. Artúr király képviseli Krisztust első sugárbeli megnyilvánulásában, mint szellemi király.

Az első sugár tulajdonságait ismert közéleti személyek szavaikban és tetteikben képviselik. Íme néhány példa:

Az 1920-as évek egyik éjszakáján történt, hogy MacArthur tábornok, aki akkor felügyelője volt a Wester Point-i katonai akadémiának, segédtisztjével együtt tért vissza az akadémiára. Az út egyik elhagyatott részén két álarcos állította meg a kocsit. Előreszegezett pisztolyokkal kinyitották és „kezeket föl” - kiáltották. A segédtiszt ösztönszerűleg fölemelte a kezét, de meglepetve látta, hogy a tábornok nyugodtan ült, kezét keresztbe téve a mellén. „Föl a kezet” - kiáltotta fenyegetően az útonálló.

De MacArthur nem tágított. „Én az Egyesült Államok hadseregének tábornoka vagyok, és senki sem kényszeríthet arra, hogy a kezemet fölemeljem” - mondta lassan. A támadót ezek a szavak nyilván megzavarták, mert leengedte a fegyvert, szó nélkül visszalépett és becsapta a kocsi ajtaját. (Megjelent a Washington Post című lapban.)

Winston Churchill háborús emlékirataiban érdekesen ír a politikai hatalom helyes használatáról:

„Hosszú politikai pályafutásom alatt sok magas állást viseltem az államnál, de készséggel beismerem, hogy mostani hivatalom (a háborús miniszterelnökség, Fordító) az, ami a legjobban megfelel nekem. Hatalom azért, hogy uralkodjunk embertársainkon, vagy hogy személyes pompát fejthessünk ki, lehet a megelégedés alapja. De hatalom a nemzeti válság idején, midőn az ember azt hiszi, hogy megfelelő rendelkezések kiadására képes, az igazi boldogság, a valódi áldás.”

„A tevékenység egyik ágazatában sem lehet összehasonlítani az egyes, kettes, hármas vagy négyes helyzeteket. Az egyes számon kívüli többi személyek kötelességei és gondjai teljesen különböznek attól és sok tekintetben nehezebbek.

Az mindig baj, ha a kettes számnak vagy a hármasnak kell elindítania egy fontos tervet vagy elhatározást. Neki nemcsak annak előnyeit kell megfontolnia, hanem főnökének gondolkodásmódját is; nemcsak azt, mit kell tanácsolnia, hanem azt is, hogy helyzetében milyen megfontolás lesz előnyös számára, nemcsak azt, mit tegyen, hanem azt is, hogyan fogadtassa el azt, és hogyan vigye keresztül. Sőt mi több, a kettes vagy a hármas számnak a négyes, ötös, hatos vagy akár, a húszas számra is figyelemmel kell lennie.

A becsvágy nem annyira közönséges célokért, mint inkább hírnévért, minden elmében fölbukkan olykor. Mindig többféle nézőpont van, ami helyes lehet és sokféle, ami célszerű.”

Az első sugárra jellemző az a tulajdonság, hogy a végső célig harcolnak, megnyilvánult Churchill-nek ama híres szavaiban, amelyeket akkor mondott, midőn Britannia hadiszerencséje a legmélyebb ponton állt; a második világháború kezdetén, 1940 derekán:

„Bár Európa nagy része és sok ősi és hírneves állam a Gestapó és a náci uralom egyéb gyűlöletes eszközei szorításába került és kerülhet még, de mi nem bukunk el, sem meg nem adjuk magunkat. Mi tovább megyünk a végsőkig. Mi harcolni fogunk Franciaországban, a tengereken; növekvő bizalommal és erővel harcolunk a levegőben, megvédjük szigetországunkat, kerüljön az bármibe. Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget, vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részével a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot, míg Istennek tetsző időben megjelenik az Új Világ minden erejével és hatalmával, hogy megmentse és fölszabadítsa a régit.”

Scott kapitányt, a Déli Sark kutatót úgy írták le, mint legyőzhetetlen, rettenthetetlen és derűs sportembert. A kutató raj egyik tagjának, Oates-nek megfagyott a lába és használhatatlanná vált, s ő, hogy ne legyen társainak komoly terhére, kirohant a hóviharba és ott pusztult el; jellemző első sugárbeli magatartás. Jellemző az első sugárra a kutatók és felfedezők eszménye: küzdeni, keresni, találni és sohasem elcsüggedni és lemondani. Shackletonnal, a másik neves sarkkutatóval kapcsolatban mondották: „Ha reménytelen helyzetben vagy és úgy látszik, nincs kiút, borulj térdre és könyörögj Shackletonhoz”.

Georg Patton tábornokról írták a következőket, ami szintén jellemző az első sugárra: hasonlóan sok más katonaemberhez, ő is vallásos volt, de egyúttal káromkodós természetű is. Olyan ellentmondást nem tűrő parancsnok volt, aki nem habozott tudatni a Mindenhatóval, hogy milyen együttműködést vár el tőle. Amikor egy ütközet előtt rossz idő akadályozta a hadműveleteket, elhívatta a hadsereg fő tábori lelkészét és így szólt hozzá: „Atyám, rendeljen el imádkozást a jó időért. Lássuk csak, rávehetjük-e az Úristent, hogy mellénk álljon.” A lelkész akadékoskodott, mire Patton rákiáltott: „Főtisztelendő Úr, azért van itt maga, hogy engem a hittudományra oktasson, vagy maga a harmadik hadsereg tábori lelkésze? Imádkozást akarok!” Az imát végül is egy karácsonyi üdvözlettel együtt kinyomtatták és szétosztották a csapatok között.

Első sugárhoz tartozó tulajdonságok mutatkoztak V. György király életében is. Életrajzírója szerint sok nagyszerű tulajdonsága között volt az is, hogy nagy családját úgy irányította, mint a hajóskapitány az alája tartozókat. Amikor a fia, a yorki herceg (a későbbi VI. György) feleségül vette Lady Elisabeth Bowes-Lyon-t, atyja a következőket írta neki: „Te mindig olyan finom lelkű voltál és kész arra, hogy tanácsaimat meghallgasd és egyetérts véleményemmel az emberekről és dolgokról, hogy úgy érzem, mindig jól megvoltunk egymással”.

Ebből kiviláglik az első sugárnak az a magatartása, ami az embereket a szerint ítéli meg, amennyire azok hallgatnak tanácsaira és egyetértenek véleményével.

 

III. fejezet: A második sugár

 

Ez a sugár a Szentháromság második személyének, a Fiú Istennek, a fönntartónak felel meg. E sugár különös tulajdonságai: bölcsesség, szeretet, intuíció, belátás, emberszeretet, egységérzet, a szellemi együttérzés, részvét, jóhiszeműség és nagylelkűség. Ez a fajta a bölcs, emberszerető, újító, tanító, lelkesítő, ihletett, az emberséges, gyógyító és az emberiség szolgája, telítve az egyetemes szeretettel, ami gyakran kiterjed a természet alsó birodalmaira is. Froebel, a nagyszerű nevelő és újító a XIX. században, akinek nevéhez fűződik az óvodák megalapítása, és Montessori asszony a XX. században, kiváló példái a második sugárhoz tartozó nevelőknek, bár mindkettőjükben egyéb sugarak tulajdonságai is bőven megvannak.

A második sugár emberének eszménye a személytelen, egyetemes szeretet, amely az élet egységének fölismerésén alapul. Ha az ilyen ember magasan fejlett, intuitív és arra törekszik, hogy bölcsességet és szeretetet sugározzon a világba, minden viszonzás vagy ellenszolgáltatás nélkül, ami mindenkit lelkesít és fölemel, aki ezt eléri. Arra is indíttatva érzi magát, hogy mint tevékeny erőt a legfőbb jóra fejlessze ki a szolgálat szellemét, a tisztaság, előkelőség, kedvesség, szelídség, jótékonyság, jóakarat, jóindulat, összhang és pártfogás tulajdonságait. Hűség a barátságban éppúgy, mint a szeretetben egyike a legnagyszerűbb erényeknek. A barátság valóságos hitvallása és a hűség, különösen tekintettel a balsikerekben és a hűtlenségben, annak a legmagasabb kifejezése. A mondás: „nem szeretet az, ami megváltozik, ha változásra talál”, részben kifejezi a második sugár eszményét a szeretetről.

A második sugár embere számára Isten a bölcsesség, az egyetemes sugárzó szeretet és önfeláldozás alapelve. Ez az ember az isteni teremtő tevékenységet, mint folyamatos, önkéntes szentségi áldozatot tekinti, amelyben Isten lemond saját életéről, hogy minden élhessen. Minden viselkedést és teljesítményt aszerint ítél meg, amennyire azok, ezeken a tulajdonságokon alapulnak és megfelelnek. Az ilyen ember még a rossz tetteket is képes megbocsátani, ha annak szeretet az indítéka. Mindezt jól fejezi ki a következő:

„Azok, akik szeretettel járnak, ha messzire is vándorolnak, Isten visszavezeti őket szentjei körébe.”

Valóban, a fejlett ember mindig képes szeretni, és így meg tud bocsátani a bűnösnek is, bár magát a bűnt elveti és elítéli. Ezen fajta megítélése szerint a legnagyobb bűnök a gyűlölködés, az elkülönülés, a kegyetlenség és hűtlenség. A hajtó igyekezet megvédeni, tanítani, szolgálni, megosztani, boldogságot adni, összhangot teremteni és azt fönntartani. A második sugár embere számára a legmagasabb eredmény az egység megvalósítása és kifejezése. Az ilyen megvalósítás és kifejezés határainak kiterjesztése ezeknek az embereknek a legfőbb gondja.

A második sugár embere nem törekszik az ellenfél erőszakos leigázására, összezúzására; ő az ellenség szétszórását részesíti előnyben, de legfőképpen együttműködésre szeretné rávenni; ha lehetséges, együttérzését megnyerni, és barátjává tenni. Az intuitív belátást és fölfogást gyakorolja és a saját maga fölvilágosítására törekszik még az ellenfél jelenlétében is, vagy támadáskor. Az ellenszegülés hiánya és a másik megváltoztatása természetesek neki, harci módszere inkább birkózás az ellenféllel, mint a leütés. Nagyon kész mindenféle egyezkedésre és ezt a megoldást előnyben részesíti a kierőszakolttal szemben.

Mint tanító, szabadon megoszt minden tudást, ami segítő lehet és a belülről jövő megvilágosodást hangsúlyozza, az intuíció használatára ösztökél és boldogságot akar adni. A tanító tulajdonságait, személyes természetét és indítékait úgy lehet fölfogni, mint annak jelét, hogy ezt a hivatást, mint eszményt választotta, mint igazi elhivatást s nem pusztán mint a megélhetés eszközét. Az igazi tanító óva int olyan zavaros tanítási módszerektől, amelyekben az emlékezőtehetségre és gyakorlásra fektetik a fő súlyt. Állandóan arra törekszik, hogy a tanítványaiban lappangó képességeket fölébressze, különösen azt a hajlamot, hogy csak szépet alkossanak.

Hisz abban, hogy az érdeklődésről való gondoskodás és megfelelő tevékenységek megengedése, a gyermekben duzzadó hatalmas tetterő (ami gyakran az úgynevezett csintalanságokban nyilvánul meg) levezetésére alkalmas. A lélektani kiegészítést lényeges résznek tekinti a nevelésben.

A nevelési tevékenységre vonatkozó következő meghatározások jól példázzák a második sugárhoz való közeledést.

Herbert Spencer: „Tökéletes élet eléréséért.”

Arisztotelész: „Boldogságért és hasznosságért.”

Ruskin: „A nevelés nem arra való, hogy megtanítsa az embereket arra, amit még nem tudnak, hanem hogy megtanítsa őket a helyes viselkedésre, amit még nem tudnak.”

Tennyson: „Önmegbecsülés, önismeret, ön-ellenőrzés; e három dolog egyedül vezet független, hatalommal rendelkező élet elérésére.”

Ezekhez a nevelési eszmékhez még hozzátehetjük a következőket: A benső Én-t hozzásegíteni a legteljesebb önkifejezés eléréséhez; hogy megvilágosodott emberré váljék; és olyan dolgozókat teremtsen, akik a világ jólétét szolgálják és embertársaiknak fennkölt gondolkodású segítőtársai lesznek.

Az Angliában működő úgynevezett Együttműködő Iskola (Sympathy School) nagyon szépen példázza egyikét a második sugárra jellemző tanítási módszereknek. Ebben az iskolában az idők folyamán mindegyik gyermeknek megvan a „világtalan” napja, a „béna” napja, a „süket” napja és a „néma” napja.

A világtalan nap előtt este bekötik a gyermek szemét úgy, hogy reggelre „vakon” ébred. Segítségre szorul és a többi gyermek adja ezt meg neki. Így fogalmat alkothat arról, milyen is igazában vaknak lenni. Azok, akik segítenek neki, maguk is voltak már ilyen „vakok”, megértést tudnak tanúsítani a vakok vezetésében és segítésében.

A második sugarú ember számára a megdicsőülés a mindenütt jelenvalóság, ami azt jelenti, hogy tudatosan azonosul az egész természettel és minden lény isteni életével és így misztikusan jelen van, bárhol nyilvánul is meg ez az élet. Krisztus és az Úr Buddha a nagy példaképei ennek a tökéletességnek, ami kifejeződik Krisztus következő szavaiban: „Bizony mondom néktek, amennyiben megteszitek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg”. (Máté, 25:40)

„Én sem kárhoztatlak” (Ján. 8-11)

„Aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ” (Ján. 8.7)

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük            ”Máté, 18:20)

„Szeressétek ellenségeiteket is” (Máté, 5:44, Lukács, 6:27, 35)

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lukács, 23-34)

„Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj neki kenyeret” (Példabeszédek 2521, Róm. 12-20)

E csoport hibái között az érzelmesség és érzékiség, önbíráskodás, túlzott érzékenység, önsajnálat, kétségbeesés, a vélt vagy valódi sérelmek fölötti töprengés és azok ápolása, mások hibáinak nehezen megbocsátása, a második sugár szabályai ellenére, sorolhatók föl. Az ítélkezést gyakran veszélyezteti az, hogy befolyásolják az érzelmek, különösen a részvét és a szeretet. Az együttérzés tulajdonsága, ami ennek a sugárnak a jellemzője, kitűnik egy kislány szavaiból, aki kérte az anyját, ne büntesse meg bátyját, mert „akkor sötétté válik a szoba”. A második sugár emberei hajlamosak a gyakorlatiatlanságra és a végtelen önfeláldozásra másokért, ami néha aláássa az önbizalmat és megnöveli azoknak az önzését, akiknek érdekében az áldozatot hozták. Hajlamosak munkájuk élet-oldalának túlhangsúlyozására és elhanyagolni a formák egyenlő tökéletességének szükségességét.

A legnagyobb szenvedés a szív szomorúságából eredhet, azonkívül a szoros emberi kapcsolatok rendezetlenségéből, a megtört bizalomból és hűségből, téves megítélésből, elhidegülésből, elkülönülésből, kizártságból, magányból és mellőzésből.

A második sugárhoz tartozó ember elve a bölcsesség és a szellemi intuíció vagy Buddhi, ami a Krisztus-öntudat eszköze. Színei az aranysárga és az azúrkék. Drágaköve a zafír, jelképe a latin kereszt. A művészetek közül a zene képviseli ezt a sugarat.

A buddhizmus, mint a neve is mutatja, nagymértékben a második sugárhoz tartozó vallás. A világ-vallásoknak a tételes, teológikus (ahol a teológia az igazságon alapul), a megváltásos és tanító oldalai a második sugár befolyását képviselik magukban.

Ennek a sugárnak a hatodik sugár a megfelelője, amelyen keresztül egyéniesebben és érzelmesebben nyilvánul meg az egyetemes szeretet és az önföláldozás és lemondás képessége, a második sugárhoz tartozó vezető vagy eszme iránt mutatkozó áhítatban.

Az Úr Krisztus az ő tökéletes bölcsességében, egyetemes szeretetében, az ő határtalan együttérzésében, szelídségében és könyörületességében minden élő iránt, de különösen azok iránt, akik szenvednek, a legnagyobb példaképe a második sugár tulajdonságainak.

 

IV. fejezet: A harmadik sugár

 

Ez a Szentháromság harmadik személyének, a Szentléleknek, a megújítónak és átalakítónak megnyilvánulása.

Jellemző tulajdonságok: a megértés, különösen az alapvető elvekben, a jól fölfogó, mélyen átható és magyarázó elme, alkalmazkodó képesség, tapintat, méltóságteljesség (ez a tulajdonság igen erős), továbbá fölismerése a csend, a nyugalom erejének és értékének. A teremtő elképzelés egyike jellemző képességeinek. Az emberi változatok: a bölcselő (filozófus), a szervező, a diplomata, a stratéga, a taktikus, a tudós, a bankár, közgazdász, sakkjátékos, bíró, a hasonlatokat kedvelő, a tolmácsoló (műfordító és a rajzoló művész) és a karikatúra-rajzoló. A legújabbkori történelem alakjai közül: Churchill, Roosevelt, Sztálin, Montgomery, Rommel tábornok, Smuts, a volt miniszterelnök a Dél-Afrikai Unióban - azok, akikben az első és a harmadik sugár erősen fejlődött ki.

Eszménye a teljes megértés, hogy Istent főleg, mint az igazság alapelvét kell tekinteni. Az igazságtalanság, értelmi korlátozottság, a megértés hiánya a legfőbb rosszak a harmadik sugár embere előtt. A hajtó ösztönzés, hogy teljességében és személytelenül fogja föl bizonyos tárgykörben az összes alapvető elveket és tényezőket, és ezeket teljes megértéssel alkalmazza. A legmagasabb eredmény az az igazság teljes és tökéletes fölfogása, ami részben a túláradó szemlélődés eredménye.

Az első és második sugár jellemeitől eltérően, az eredmények elérésében a harmadik sugár embere hajlamos a kérdéstől értelmi visszavonulásra, amint például a remete fizikailag teszi, vagy pedig elzárkózik az elvont gondolatok világába, és ott elmélkedik, míg a teljes megvilágosodás be nem következik. Így elnyeri az összes, a kérdésbe foglalt tényezők megértését és összetételét, ami a kérdés megoldását eredményezi. Saját életében megtanulja, hogyan „égesse el karmáját a tudás tüzében”, fölismeri és alkalmazza ennek a szellemi alkímiának az elveit, amely által a bajok megelégedettséggé válnak, és minden, ami az emberi természetben alsórendű, bölcsességgé és hatalommá alakul át. Mint tudós éppúgy lehet alkimista mint vegyész, asztrológus mint csillagász, metafizikus mint fizikus vagy mennyiségtan tudós. Az eredményeket hosszas és következetes gondolkodással éri el, a stratégia és taktika tökéletesítésével. Ügyesen használja a csapdát éppúgy, mint a hálót és bárminő alkalmas módszert kész használni, tekintet nélkül minden személyes hajlamra. Mint tanító megmagyarázza az alapelveket, de egyúttal arra bátorítja a tanítványait, hogy saját értelmi erőfeszítéseik által dolgozzák ki azok alkalmazását. Gyakran hagy hiányokat a magyarázatban, sőt zavart is kelt, hogy fölébressze az érdeklődést, és kutatásra ösztönözzön. Személytelenség van belé rögzítve az igazsághoz való közeledésben.

Ez a csoport nagyon érzi, hogy az élet összes dolgaiban tökéletes megértésre van szükség, és kevésbé hat rá valami kötelező erkölcsi törvénykönyv, mint inkább annak fölismerése, hogy bizonyos fajta viselkedés szükséges bizonyos eredmények eléréséhez. Megtanulja úgy megérteni és fölhasználni a körülményeket, hogy azok vezetőül szolgáljanak viselkedésében, és bölcsen megvárja az események logikáját. Az az értelmi ügyesség és bölcsesség, amellyel az Úr Krisztus legyőzte azokat, akik csapdát akartak neki állítani, nevezetesen az adó-garas fizetése és a házasságtörő asszony esetében, a vádakra vonatkozó hallgatásával, azt mondhatnánk, a harmadik sugár tulajdonságai magas fokon mutatkoztak meg benne. Ez a mondás: „Megértést adj nekem és én megtartom törvényed” (Zsoltárok könyve 119:34), tökéletesen kifejezi ennek a sugárnak álláspontját, amelynek megdicsőülése a mindentudás, a Fölső Elmével való egység által.

A csoport hibái: ridegség, elkülönültség, önzés, a túl sok szempont meglátása miatt bekövetkező határozatlanság, zárkózottság, cselszövés, kegyetlenség, valamilyen esetre vonatkozó indok nyílt elfogadásának képtelensége, válságban csődöt mond a kitartása, szándékos és lelkiismeretlen félrevezetés (amint például Goebbels, a német miniszter tette), az őszinteség hiánya, ravaszság és végül túl nagy figyelem a forma, a részletek és a rendszerezés iránt, tagadása a szellemnek és az élet magas céljainak.

Néha pedig ellenkezőleg, arra hajlamos, hogy túlságosan az elvek, nagy kiterjedésű tervek, elrendezések és eszmények világában éljen, ezért nem lesz gyakorlatias és eltávolodik a világtól.

Hogy mennyire nem őszinték lehetnek a harmadik sugár emberei, arra jellemzők lehetnek egy mai diktátor szavai: „A diplomata szavainak nem szabad összefüggeni tetteivel, mert különben miféle diplomata az ilyen? A szép szavak az álarc, a rossz tettek elrejtésére. Az őszinte diplomata olyan, mint a száraz víz vagy a fából vaskarika.”

Smuts tábornagyról, a Dél-Afrikai Unió volt miniszterelnökéről írták a következő történetet:

Miniszterelnökségének első napjaiban fölszólalást tervezett az országgyűlésben. Azt mondta a titkárának, menjen el a könyvtárba és keressen ki bizonyos számú statisztikai adatot, amelyekre a beszédhez szüksége volt, és alátámasztja azokat a pontokat, amelyekről szólni akart.

A titkár néhány óra múlva visszajött és azt mondta, hogy nincsen élő ember, aki öt évnél hamarabb fölvilágosítást tudna adni a kívántakról.

A következő napon a miniszterelnök szólásra emelkedett és mély hatást keltő beszédet tartott s a beszédének minden pontját sok statisztikai adattal támasztotta alá. A legnagyobb hatást azonban a titkárra gyakorolta. Amikor a miniszterelnök visszatért a hivatalba, a titkár megkérdezte, honnan vette azokat a nagyszerű statisztikai adatokat?

A válasz az volt: „Nos, ön azt mondta, hogy nincs élő ember, aki öt évnél előbb összegyűjtené azokat. Így nagyvonalú becsléseket végeztem, és úgy okoskodtam, hogy legalább öt évig tart bárkinek is adataim ellenőrzése.”

Nagy szenvedésnek lehetnek kitéve e sugár emberei, ha bebizonyul hozzá nem értésük és tévedésük, ha értelmi sötétségbe és vereségbe jutnak, ha csorba esik méltóságukon, ha „elveszítik a fejüket”.

Az emberi eszköze ennek a sugárnak az ok-test (kauzális), az emberi Én eszköze. Színe a smaragdzöld, drágaköve a smaragd. Ez a sugár összefügg az ötödik sugárral, a tárgyias értelem (konkrét) sugarával, jelképe a háromszög. Míg a harmadik sugár emberét értelmi alapon az élet nagy elvei, a bölcselet és metafizika érdekli, az ötödik sugár embere inkább a részletes tudományos ismereteket igényli, és az eredményeket a fizikai életre alkalmazza. A művészetek közül a költészet, amit értelmi zenének is nevezhetnénk, és a beszéd tökélyre emelése képviseli a harmadik sugarat.

A kaldeai vallás, annak asztrológiai alapjaival és gyakorlatával, kimondottan harmadik sugarú. A világ nagy vallásainak bölcseletei és metafizikai oldalai képviselik magukban a harmadik sugarat.

A felfedezők közül Scott kapitány a tudományos vezetésre volt alkalmas, míg Amundsen a gyors és hatásos utazásokra és ezek elősegítették bennük a harmadik sugár fejlődését. A mai időszak háborús hadvezérei nemcsak az első sugár harcos tulajdonságaival vannak fölruházva, azaz ezekkel kell lenniük, hanem a harmadiknak a hadászati (stratégiai) és szervező képességével is. Montgomery tábornagy, az afrikai győző a példája ennek a mai hadvezérnek. A legpontosabban és leggondosabban készített elő minden hadműveletet, biztosította az összes haderők és utánpótlások alkalmasságát a győzelemre, már a hadműveletek megkezdése előtt, beleértve a légi fölényt is. (Mondják, hogy a sivatagi hadjárat alatt lakókocsijában tartotta nagy ellenfelének, Rommel német tábornagynak a fényképét.)

Készen volt mindenféle hadi cselfogásra, s ha szükséges volt, az egész haditerv gyors megváltoztatására. A hadosztályoknak megfelelő helyre és megfelelő időben való csoportosítására is kiváló volt. Tökéletes önbizalom is jellemezte. (Amerikai írótól nem éppen jó véleményt olvastam hadvezéri képességeiről. Szerinte csak akkor mert támadni, ha legalább 15-szörös túlerőt állíthatott ellenfele ellen. Így könnyű önmagában bízni. I.L.)

A Cavendish család jelmondata: „Cavendo tutus”; biztosítsd magad óvatossággal, jellemző a harmadik sugárra, úgyszintén a következő történet is. Paul Marcus írja: „A szüleim által rendezett estebéd vendégei között volt egy katolikus pap és egy rabbi is. Amikor a társaság asztalhoz ült, hirtelen eszükbe jutott az a kínos dolog, hogy ki mondja el az asztali imát. Mindenki zavartan nézett a tányérjára, szüleim szavakat keresgéltek gondolataikhoz, midőn a kínos pillanat tetőpontján a katolikus pap körülhordva tekintetét a jelenlevőkön, így szólt: ’ha önöknek is úgy tetszik, most elmondok egy ősi zsidó imádságot.’ Mindenki lehajtotta a fejét és a pap elmondta az asztali áldást, - héberül.”

Ez a pap ezzel a tettével kiválóan mutatta be a harmadik sugár taktikai ügyességét és készséges alkalmazkodóképességét.

Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: sugar_celia (2011 Április 09) | Szerző: A hét emberi vérmérséklet - 1-4.f.
Megtekintések száma: 203 | Tag-ek(kulcsszavak): temperamentum, vérmérséklet | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Copyright MyCorp © 2017 | Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben