V. fejezet: A negyedik sugár
Úgy tudjuk, hogy a negyedik sugár a harmadikkal,
ötödikkel, hatodikkal és hetedikkel együtt a Szentháromság harmadik személyének
megnyilvánulása. Tulajdonságai a teremtő képzelet, összhang, egyensúly, szépség
és ritmus. Az ide tartozó embernek különös tulajdonsága, képessége a fölfogó-,
megértő-, ábrázoló erő, a művészetekben és az életen keresztül egyaránt, „a
szépség elve minden dologban” (Keats). Az ilyen általában nagyon sokoldalú és
néha megvan az utánzó képessége. Még ha nem is birtokolja azokat, majdnem azt
mondhatnánk, fitogtatni, színlelni képes az összes sugarak tulajdonságait. Erős
az érzéke a formák, részarányosság és egyensúly iránt és érzékeny fölfogása
minden szépség iránt, a művészetekben, a természetben és az életben.
Ez az ember az a művész, akinek számára az Isten
vagy a Legfőbb Jó a szépség elv a világegyetemben, és a rútat, mint a legfőbb
rosszat tekinti. A művészi kifejezés módját és a közvetítő közeg megválasztását
az uralkodó alsugár befolyásolja. A hajtó ösztönzés, hogy a szépség befolyását
rászabadítsa a világra, hogy közvetítsen a tiszta szépség birodalma és annak
tökéletes kifejezése között, s a művészet legyen kapcsolat a kettő között. Azok
a szónokok, akik birtokában vannak a ritmikus beszéd művészetének, képesek
arra, hogy kedvesen, rábeszélően rabul ejtsék és magukkal ragadják a
hallgatóságot. Az ilyen emberek hevesen kívánják az összhang és a szépség
jelenlétét környezetükben, és nagyon tudnak szenvedni ezek hiányától.
A negyedik sugár embere eredményeit kifejezett
egyéni módszerekkel éri el. A siker technikájuk tökéletességétől függ a
művészetben és az életben is. Ők a természetes közvetítő és értelmező
ábrázolók. Megdicsőülésük az az, hogy mesterei legyenek a művészetnek; lángész
mindegyik művészetben, különösen az élet művészetében, ami számára a teljes
ön-kifejezést és a tökéletes kapcsolatok fenntartását jelenti. Bizonyíték van
arra, hogy a művészeteknek az az ága, amit azok választottak, akikben a negyedik
sugár az uralkodó, változhat az elkövetkező életekben egy alsugár befolyása
alatt. Az ilyenek arra törekszenek, hogy minden gondolatban, szóban és tettben
az isteni szépséget ábrázolják, ami a mindenségen átragyog. Eredményeiket
megjelenítés, bemutatás (illusztrálás), és a szépséghez, ritmushoz, bájhoz való
fölhívás által érik el. Mint tanítók is színészkednek és bemutatnak.
A negyedik sugár mértéke és próbája (az embereknek,
nemzeteknek és civilizációknak) sokkal inkább a szépség, mint az időleges hatalom,
birtoklás, fegyverkezés és pénzügyi helyzet. Némelyik művész mindenféle
viselkedést meg tud bocsátani, ha azon átragyog a szépség fénye, de képtelen
megbocsátani a rútságot; az ilyen emberek hevesen kívánják az összhang és a
szépség jelenlétét környezetükben, és nagyon tudnak szenvedni ezeknek hiányától.
A negyedik sugár hibái: állhatatlanság,
nyugtalanság, tétovázás, érzékiség, pózolás, önteltség, önkényeztetés,
meggondolatlanság, cinizmus, különösen a nála sikertelenebbekkel szemben és
felsőbbségérzet a kevésbé tehetségesek irányában. A hangulatváltozástól szenvednek
leginkább. Rendkívül tudnak lelkesedni, de hirtelen elkedvetlenednek és
elcsüggednek, kétségbeesnek.
Minden művész ismeri és retteg az eredményeket
követő kétségbeeséssel teljes alkotási szünetektől. Minél nagyobb a lelkesedés,
annál nagyobb, annál halálosabb a visszahanyatlás.
A negyedik sugár emberei hajlamosak az ébren
álmodozásra, a képzelet világában élni, kivéve, ha az első sugár akaratereje
tevékeny bennük. Bizonytalanul sóvárognak nagy dolgok után, amit sohasem
valósítanak meg. Legnagyobb szenvedést az okozza nekik, ha nem képesek magukat
tökéletesen kifejezni, s ha terveik meghiúsultak.
Emberi alapelvükül az Antahkarana felel meg, a híd a
fölső és alsó között. Ez a közvetítő az alsó és fölső én közötti
összeköttetésre és az alsótól a fölsőhöz szállítja mindazon személyes
benyomásait és gondolatait az embernek, amelyeket természetüknél fogva ez a
halhatatlan létezés (entitás) átsajátítani képes, és el tudja azokat
raktározni. Így ezek is halhatatlanok maradnak vele együtt és alkotják a
halandó személyiségnek azokat az elemeit, amelyek megmaradnak túl az időn és
halálon.
A művészek küldetése ezek szerint az lenne, hogy a
szépség eszközeivel az ember öntudatát a szépségnek, a természet
nagyszerűségének és Istennek megvalósításához fölemelje. Így az igazi művész,
mint a pap és közvetítő szolgál Isten és ember között.
E sugár színe a világos bronz, drágaköve a jáspis és
jelképe a négyszög és körző, ami a szabadkőművességre utal. A negyedik sugarat,
mint lencsét is tekinthetjük, amelyen át az összes sugarak fénye összpontosul.
A művészetek közül az opera képviseli a negyedik sugarat, mivel ez a művészetek
többféle ágának összetétele.
Az orfeuszi vallás, amelynek vezérelve a szépség
volt, túlnyomóan a negyedik sugárhoz tartozott. Ez a sugár fejeződik ki a
vallások istentiszteleteinek minden színekkel tele tartozékaiban és
díszítéseiben és általában a művészetek használatában (festészet, zene, szobrászat).
A következő idézetek a művészek életfelfogását
fejezik ki:
Robert Browning: „Magányos órákon, magányos helyeken láttam látomásaimban annak
szivárvánnyal koszorúzott arculatát, akit az emberek Szépségnek neveznek,
büszkén és egyszerűen. Halvány látomás ez a tökéletes, hibátlan arcról, isteni
szökevény, kísért a világon és az emberek csavaros gondolatait, bájosabb
álmokká változtatja… - Óh, az Isten által alkotott világ! Minden csupa
szépség!”
Keats:
Óda egy görög vázához: „A Szép: igaz s az Igaz, szép! Sohase állítsatok mást,
nincs főbb bölcsesség!”
Rousseau: „Ha elveszitek szívünkből a szépség szeretetét, akkor elvettétek az
életnek minden igézetét.” „Mindig hittem, hogy Isten csakis a ténykedésben
kifejezett szépség!”
Bacon:
„A szépségnek az a legfőbb része, amit semmi festmény nem tud kifejezni.”
VI. fejezet: Az ötödik sugár
Különös tulajdonságai azok, amelyek jellemzőek az
elemző, levezető, formális elmére. E sugár emberének fő érdeklődése és eszménye
az elsajátítás, megszerzés, és amiben a második sugár is jól fejlett: a
ténybeli tudás elterjesztése. Ebben a törekvésben azok, akikben az ötödik sugár
az uralkodó, határtalan türelem kifejtésére képesek, azon kívül a módszerek tökéletes
voltában, különösen az ismételt vizsgálatok kidolgozásában és elvégzésében,
valamint bonyolult és aprólékos részletek osztályozásában tűnnek ki.
Az ilyen emberek a tudós, ügyvéd, nyomozó, a gyors,
villanó, szellemes műszaki, az elemző, akinek pontos, tevékeny és nagy
képessége van a részletezésre. Eszméi főleg az igazság, értelmi elkülönülés,
pontosság a megfigyelésben, következtetésben és a bemutatásban. Istent, mint az
igazság alapelvét tekinti és a valótlanság, pontatlanság és az elfogult elme a
legnagyobb rossz számára.
Az ötödik sugár emberének hajtó ereje a tudás
elérése, hogy elnyerje az igazságot. Ezt azonban mégis be kell mutatnia, mint
például valaminek a pontos megjósolásánál, amit a megszerzett adatokra
támaszkodik.
Eredményeit elméjének erőteljes és türelmes
használata révén éri el. Gondolkodik, keres, kutat, kísérletezik, türelmesen
megfigyel és számít; azután pedig felfedezéseiből pontos következtetéseket von
le. Elméjét, mint egy fúrót használja, hogy behatoljon a kérdés szívébe, de
mindig ragaszkodik a tudományos módszerekhez. Ez főleg az ismételt
kísérletekben, ezeknek tárgyilagos, tökéletes becsületességgel, félelem és
kedvezésre tekintet nélküli tudósításaiban nyilvánul meg. Ez a túlságos
belemélyedés néha annyira rugalmatlanná teheti az elmét és módszereit, annyira
merevvé és alkalmatlanná, hogy a teljes eredmény elmarad. Azonban ha a
természetben a harmadik sugárhoz tartozó oldal (a bölcselő gondolkodási
képesség) elkezdi befolyásolni a tárgyi értelmet, ami már sok mai tudósnál
megtörtént, ez párosulva a már előadott nagyszerű tulajdonságokkal, biztosítja
a sikert, ami azután növeli az emberi tudást. Mint tanító, logikusan és
teljesen megvilágítja az előadottakat, kimeríti a részleteket, használja a
diagramokat és pontosságra nevel.
Megdicsőülése a tudományok mesterévé lenni,
lángésznek lenni a tudományok minden ágában, fizikaiakban és az ezek
fölöttiben; siker az utóbbiban, de néha az előbbiben is. Testvérével, a
harmadik sugárral eggyé válik a legfölső elmével, és így tökéletességet nyer el
magában a tudásban és a tudományos elvek gyakorlati alkalmazásában egyaránt,
amelyeken a világegyetem alapszik.
Hibái között az elkülönülés, érzelmi hidegség,
romboló bírálat, értelmi merevség és az úgynevezett egyirányú „ellenzős”
gondolkodásmód, az a hajlam, hogy a mások hibáit azonnal észreveszi, és
méltatlanul hangsúlyozza, képrombolás, amihez nem járul az a képesség vagy
készség, hogy helyette más, jobbat alkosson; türelmetlenség minden érzelmi
misztikus és intuitív dologgal szemben, kétkedés, anyagelvűség, gőg a
leggyakoribbak. Más hibák: az ön-központosítás, szűk látókör, kíváncsiskodás és
kérdezősködés, fukarság, szélsőséges pedánsság és a formaságok túlhangsúlyozása
egészen az élet elhanyagolásáig.
A vallásban, ha azt
elfogadják, az ötödik sugár emberei hajlamosak a dogmatizmusra és különös
ésszerűtlenségekre. Szélsőségesen belemélyedve a hagyományokba, hittételekbe,
formális hitvallásokba, elég gyakran elvesztik a benső élet meglátását és a
benső élettapasztalat és megvilágosodottság szükségességét. Ez a jellem gyakran
igen önző és kapzsi, kivéve, ha jellemét egyéb sugarak jelenléte - nevezetesen
a második, harmadik és hatodik - nem módosítják tulajdonságaikkal, hajlamos a
felfedezéseit magának megtartani és találmányait a maga részére
szabadalmaztatni, ahelyett, hogy a világ rendelkezésére bocsátaná.
A második és hatodik sugarú ember éppen
ellenkezőleg, örömmel osztja meg minden felfedezését és tehetségét, mert a
világ jóléte minden kutatásának és törekvésének indoka. A szellemileg föl nem
ébredt ötödik sugár emberének a boncolgató folyamatokban és a szemléltető
bizonyítékokba vetett bizalma hajlamossá teszi őt arra, hogy elzárkózzék a
megnyilvánulások mögött rejlő elvektől, és megközelíthetetlenné váljék a
lelkesítő befolyásoknak és az intuíciónak.
Az ilyen embernek legnagyobb szenvedés, ha hibán
érik és különösen, ha tévedést bizonyítanak rá, így nevetségessé vagy gúny
tárgyává válik.
Az ilyen embernek legtevékenyebb és legtöbbet
használt eszköze a gondolattest, annak is alsó formai világi része (alsó
manas). Színe a citromsárga, drágaköve a topáz, jelképe az ötágú csillag.
Az ötödik sugár összefügg a harmadikkal, amelynek
tulajdonságait és képességeit tárgyiasan (konkrétan) fejezi ki. Végső fokon e
kettő a tudat egyetlen eszközévé keveredik össze és mindkét eszköznek és
mindkét sugárnak a legmagasabb rendű tulajdonságait mutatja be. A művészetek
közül a festészet képviseli az ötödik sugarat.
Az egyiptomi vallás és a Hermes-i bölcselet,
amelynek legmélye és jelszava az igaz-ság, uralkodóan az ötödik sugárhoz
tartozik, aminthogy az az összes világvallások skolasztikus (iskolai) oldala
is.
VII. fejezet: A hatodik sugár
Ennek különös tulajdonságai az önfeláldozó szeretet,
az égő rajongás valami ügy iránt, tüzes lelkesedés, egy-pontra irányulás
(„egyhegyűség”), önzetlen odaadás, áhítat, mély együttérzés a mások szenvedése
iránt (legszélsőségesebb megnyilvánulása a stigmatizmus). A gyakorlati
szolgálatban kifejeződő eszményiség (idealizmus), lojalitás, mind a hatodik
sugárhoz tartozó tulajdonságok. Az ilyen ember a misztikus, az áhítatos, a
szent, a tevékeny emberbarát, a vértanú, az igehirdető, újító (reformátor).
Eszménye a tökéletes és teljes önfeláldozás, egészen
az élet elvesztéséig az eszméért, ügyért vagy vezetőért. Az önzetlen szolgálat
a világ szenvedéseinek megkönnyítéséért a hatodik sugár fejlett embere életének
hajtó ösztönzése, akinek szemében Isten az önfeláldozás, szeretet és jóság
alapelve. Akár katona ő, vagy szerető lény, bölcselő vagy tudós, az eszményhez
„hű marad mindhalálig”. Legfőbb rosszak az ő szemében: önzés, egyénieskedés,
megosztott lojalitás, hűtlenség, az egyén vagy a köz bizalmának elárulása és a
gyűlölet.
A hatodik sugár embere eredményeit a szélsőséges
„egyre irányulás” (egyhegyűség) által éri el; a kutatót oly fennkölt
magasságokba emeli, hogy önmagát is elveszti eszményében és valóságos
megtestesülésévé válik annak. Rajongásának tüzében fölégeti saját jellemének
hibáit, valamint a külső akadályokat, amelyek eszményei beteljesülésének útját
állják. Mint tanító lelkesít és tanítványaiban egyéb más tulajdonságok mellett
a hősök tiszteletét és a hűséget ébreszti föl. A megdicsőülés számára Isten
akaratának önzetlen és tökéletes szolgálata.
Hibái: érzelmesség, érzékiség,
fanatizmus, megszállottság, fogékonyság a bűbájosságra, türelmetlenség és
szélsőséges, vak hőstisztelet. Heves szenvedést okoz a szeretett lény
hűtlensége, visszaélés a bizalmával, és viselkedésének, különösen indítékainak
félreértése és téves megítélése.
Az ember eszközei közül a vágytest (asztrális)
kapcsolatos a sugárral. Színe a tüzes rózsaszín, drágaköve a rubin, jelképe az
egyenlőszárú kereszt alakjában elhelyezett négy rózsaszirom. A második sugárral
való összefüggése az, hogy ennek sok tulajdonsága a hatodikban tevékenyen
fejeződik ki. A művészetek közül az építészet (a megfagyott zene) képviseli a
hatodik sugarat.
A kereszténység különösen misztikus és odaadó
megjelenéseiben, nagyrészt hatodik sugarú. Mégis a hetedik sugár van jelen az
istentisztelet szertartásos alakjában, ami az oltári szentség legfőbb
ünnepléseiben, a koronázásokban, pappá-, püspökké szentelésekben éri el
tetőpontját.
VIII. fejezet: A hetedik sugár
Különös tulajdonságai a nemesség, méltóság, lovagiasság
jellemben és viselkedésben egyaránt, pompakedvelés, rendezett tevékenység,
pontosság, ügyesség, szívesség, nagy érdeklődés a politika, művészetek,
szertartásos látványok, mágia, felfedezések, a természet rejtett erőinek
ellenőrzése és fölszabadítása, valamint az ezekhez társult lényekkel való
együttműködés iránt.
Az ilyen ember a politikus, a szónak az igazi
értelmében, a színházigazgató, színész, szertartásmester, mágus, okkultista és
a szertartásos rendek, vallások papja.
Eszményei a tökéletes és ellenállhatatlanul
megnyilvánuló erő, a test és az elme igazi előkelősége (arisztokráciája),
fizikai eredményesség, gyakorlatiasság és rend az élet minden
megnyilvánulásában, kétségtelen erő saját személyiségének és magának a
Természet rejtett erőinek ellenőrzésében és irányításában; s mindez
ellenállhatatlanul a viszonylagos mindenható akarat erejének lelkesítése és
teljesítése révén. A hetedik sugár jelmondata lehetne: „Ha valamit érdemes
megtenni, akkor az arra is érdemes, hogy jól megtegyék.” Ez éppúgy érvényes egy
fogadás vagy valamilyen látványosság megrendezésére, mint egy színdarab,
katonai szemle, sportverseny vagy mágikus szertartás bemutatására. A hetedik
sugár embere számára Isten a Rend alapelve mindenben és a zűrzavar a legfőbb
rossz. A hajtó ösztönzés a természet erőinek és lényeinek befogása és
megnyilvánulásra indítása, bizonyos pontos terv szerint.
Eredményeit bizonyos számú tényező összetevésével
éri el, amely egy világosan kimondott cél megvalósítására irányul. Az
embercsoportok alakítása, begyakorlása és összehangolt tevékenységre vezetése a
politikában, a művészetek különböző ágaiban, a látványosságokban, színművekben,
operában: mindezek példák erre a módszerre; úgyszintén az öltözetek, színek,
jelképek, szertartásos mozdulatok és szavak használata.
Mint tanító a színjátékokat teljes mértékben
fölhasználja személyes bemutatásokban és iskolai technikában. Az első sugár
módszereit is alkalmazza. A megdicsőülés kettős: hogy szellemi (fehér) mágussá
váljék és tökéletes életet éljen, egészen a legapróbb részletekig. A
szabadkőművesség szertartásos és gyakorlati megnyilvánulásaiban egyaránt a
hetedik sugár egyik tulajdonsága, ami a nagy vallások szertartásaiban is
képviseltetve van.
A sugár hibái: kérkedés, elbizakodottság,
lelkiismeretlenség, hatalomszeretet, az embereknek, mint játékszereknek,
sakkbábuknak való fölhasználása, a „holt betűnek” formalizmusa és a
szertartások gépies végrehajtása, szellemi jelentőségük teljes tagadása,
hajlamosság a fekete mágiában való teljes elmerülésre, úgymint varázslat,
halott-idézés és a papi uralom alsó formái. A hetedik sugár emberei erősen
tudnak szenvedni a külső hatalom elvesztése, a megaláztatás, az ellenséges
bírálat miatt, különösen, ha alsóbb fokon állóktól ered, azon kívül a durva
bánásmódtól.
Az emberi eszköz a fizikai test. Színei a bíbor és a
zafírkék. Ékszere, vagyis drágaköve az ametiszt. Jelképe az óramutató járásával
egyezően forgó horogkereszt (szvasztika) és a hétágú csillag. A művészetek
közül a szobrászat (a megfagyott tánc) képviseli a hetedik sugarat.
A hetedik sugár általános befolyása az emberiségre
úgy mondják az, hogy a hatodik helyére lépjen, s ennek következtében
tudományosan kikutassa a rendes körülmények között látható világot, például a
rádiócsillagászat eszközeivel, azután vizsgálja az ember érzéken kívüli erőit,
ami az atombontással már megkezdődött. A nyilvános életben megfigyelhető a
befolyása a látványosságok és szertarások mindinkább eluralkodó kedvelésében. A
keresztény vallásban a hetedik sugár befolyása abban figyelhető föl, hogy az
anglikán egyházban a High Church (a római katolikus valláshoz közelebb álló
rész) felé irányuló mozgalom került előtérbe. Vagyis sokkal erősebben kezdik
fölismerni a szertartások jelentőségét és hathatósságát. További befolyása a
felekezetek közötti együttműködés mozgalma és az a törekvés, hogy létrehozzák a
nagy világvallások testvériségét, vagyis a vallások összgyűlését.
A nemzetközi ügyekben, mivel a második és harmadik
sugár tulajdonságai is fejlődőben vannak, a hetedik sugár növekvő befolyása
abban a hajlandóságban van, azaz abban mutatkozik meg leginkább, hogy vitás
kérdéseket tárgyalásokkal intézzenek el, erőszak helyett. Amint a sugár
befolyása erősebb lesz, és ehhez még hozzájárul az emberek egyesítő elméjének
megfelelő fejlődése is, ezek a hajlamok vagy törekvések még erősebbek lesznek,
s esetleg teljesen megvalósítják azokat az eszméket, amelyek az olyan
egyesülések, mint az ENSZ, UNESCO és egyéb nemzetközi megegyezéseken alapulnak.
|
