Változó világ

IX. fejezet: Kevert sugarak

Akik az eddig előadottak alapján igyekeztek kitalálni saját sugarukat, valószínűleg azt tapasztalták, hogy egynél több sugár tulajdonságai mutatkoznak bennük és egyik sugár különös jellemzőit sem találták uralkodónak. Mégis, ha tüzetesebben vizsgálják meg magukat, általában azt tapasztalják, hogy azokban az eszközökben, amelyekkel megszerzik a kívánt eredményeket, hajlamosak nagyon következetesen alkalmazni egyik vagy másik sugár módszereit.

Amint már említettem, rokonságok vagy összefüggések vannak a sugarak között. Az első és hetedik sugár bensőségesen összekapcsolódik, ugyanígy a második és a hatodik, valamint a harmadik és az ötödik. Ehhez járul még, hogy az első hármat, amelyek az Élet-sugarak, úgy lehet tekinteni, mint szellemi éltetőit a három utolsónak, amelyek a formák sugarai. A negyedik sugár pedig a természetes hídnak vagy összekötőnek felel meg mindegyik fölsorolt pár és a két hármas csoport között.

Mivel a cél az összes sugarak minden tulajdonságának kifejlesztése, ennélfogva szükséges a földi életek során mindegyik sugárnak fejlődnie s így ezek az életek az összes sugarak jellemzőit magukba zárják. Ezt példázzák a történelem vezető alakjainak élete is, amelyekben két, néha több sugár kevert tulajdonságai nyilvánulnak meg. A világ fáraói, nagy sándorai, cézárjai és napóleonjai például, főleg az első sugár hatalmi oldalát nyilvánították ki. Életük tanulmányozása azonban határozott különbségeket hoz nyilvánosságra ama mérték szerint, amennyiben más sugarak tulajdonságai keveredtek össze az elsővel.

Richard Wagner úgy látszik főleg a negyedik sugár tulajdonságait nyilvánította ki; művész volt, a művészetek többféle ágát keverte az okkult és szellemi igazságok szertartásos ábrázolásával.

Wagner költő, színműíró, bölcsész és ragyogó prózaíró is volt (3. sugár). Hogy operáiban a szándékolt hatást elérje, ezeket az ellentétes képességeket egységbe olvasztotta (7. sugár). A misztikus ösztönzés tüzes lelkületébe volt ágyazva (6. sugár). Zenéje és közlései azt az igazságot nyilvánították ki, hogy mindegyik egyéni lélek egy a Világlélekkel és végképpen meg kell valósítania ezt az egységet (2. sugár). Ő volt az, aki, mint a Tristan és Izolda szerelmi kettősében láthatjuk, az elsők között ábrázolta az emberi (földi) szerelem fölemelkedését az egység szellemi tapasztalataiba (2. sugár). Hogy ezeket a célokat elérje, új művészi formákat kellett kikutatnia, át kellett törnie a fennálló korlátokat és fölszabadítani a zenét az addigi béklyóitól (1. sugár). Mélyen áthatotta az az eszme, hogy meg kell alkotni a művészetek nagy testvériségét (2. sugár), s az egész életet az emberi faj megújulásának szentelje, a művészeteket használva eszközül annak megvalósításához (6. és 4. sugár).

Nagy humanista is volt, szeretete az állatvilágra is kiterjedt. Leveleiben tudósításokat olvashatunk kedvenc állatairól, és van egy tanulmánya az élveboncolás ellen (2. és 6. sugár). Az emberiséget az emberi élet fennkölt felfogásával gazdagította, nevezetesen a léleknek tökéletességre emelésével (3. sugár), rá árasztotta dallamainak és összhangjának szépségét (4. sugár) és figyelemreméltó erőt tanúsított az emberi szívek megrendítésében (2.,6. és 7. sugár). Az okkult hagyomány szerint Wagner Szophoklésznek, a nagy görög drámaírónak volt az újratestesülése.

Leonardo da Vincit (1462-1519) leginkább, mint festőt ismerik, különösen a Louvre-ban látható Mona Lisa festménye és az Utolsó vacsora című falfestménye révén és nem sokan tudják, hogy igen kiváló tudós, föltaláló és próféta is volt. Ezekben a 4., 5. és 3. sugár tulajdonságait mutatta be. Úgy látszik, már ismerte a napközpontú rendszert is. 30 évvel előbb, mint azt Kopernikusz nyilvánosságra hozta (5. sugár). Járatos volt a bölcseletben, bonctanban, csillagászatban, növénytanban, természettanban, orvostudományban, optikában, meteorológiában, sőt az aviatikában is; ezek mind az 5. sugárhoz tartozó tevékenységek. Nagy eredményeket ért el a fölsorolt területeken és oly tudást adott az utókornak, amit még ma is fölhasználhatnak a tudósok. Járatos volt az építészetben (6. sugár), zenében (4. sugár) és még a hadviselésben is (1. sugár). Terveket készített fegyverek és lőszer tömeges gyártására és egy olyan hadigépre, amelyet a mai harckocsi ősének lehetne tekinteni.

Da Vinci gondosan tanulmányozta a madarak életét és repülését, nevezetesen szárnycsapásukat és így igyekezett ellesni tőlük a repülés titkát. A mai repülőgépek szerkezete nem tér el lényegesen az általa megállapított elvektől. Egy vízturbinája majdnem ma is korszerű és odometere (távolságmérő a kerék fordulatszámának megszámlálása alapján) és gépi emelőszerkezete ugyancsak. Lapátkerekekkel hajtható hajót is szerkesztett, egy ívszerkezetű lengőhidat, csavarszárnyas kocsit, kidolgozott földalatti csatornázási és vízvezetéki rendszert, stb. Tehát ő kiemelkedő példája a 3., 4. és 5. sugarak keveredésének egyetlen magasan fejlett egyéniségbe, de egyéb sugarak tulajdonságai sem hiányoztak belőle.

Josef Albers, az 1889-ben született absztrakt festőről a következőket írták többek között egy 1949-ben megjelent tanulmányban: Művei érzelem nélküli elvontságok, többnyire egyenes vonalakból, derékszögekből alkotva, halvány, tiszta színekkel festve. Első látásra festményei mereveknek tűnnek és határozottaknak, majdnem az unalomig, azonban még sincs semmi határozottság sem bennük. Az ellentétek és távlatok ügyes alkalmazása által festményei a néző szemében eltolódottnak és változónak tetszenek, sőt még a színek is különböző árnyalatokat mutatnak. Ő maga is beismeri, hogy képeiben nincs semmi érzelem és azok mind kísérleti darabok.

Ez a művész példa a 3, 4. és 5. sugár keveredésére.

C. R. Attlee, Nagy Britannia munkáspárti miniszterelnöke 1945 után sokáig az első és a harmadik sugár keveredésére példa. Az egykorú újságok többek között ezt írták róla: „Attle alkalmas és békülékeny elnök, aki hivatalát nem a saját pozitív tulajdonságainál fogva tartja meg, hanem mint közvetítő (3. sugár)… mégis ő manapság tökéletes ura kormányának és nyugodtan vitte keresztül a változtatásokat a kormány szerkezetében, amelyek több hatalmat adtak kezébe, mint előtte valaha is volt bármelyik brit miniszterelnöknek békeidőkben (1. és 3. sugár).

„Attlee hatalmának titkát gyakran nagy becsületességében keresik. De ez a titok mélyebben rejlik. Attlee ereje a fegyelmezett függetlenség sajátságos alakjából ered.” (1., 3., 5. és 7. sugár)

„…tökéletesen kitartó természet. A népszerűtlenség nem okoz szenvedést neki. Alapvető elhatározásaiban még belső barátainak (amelyek valóban kevesen vannak) tetszése vagy nemtetszése sem befolyásolják (1. és 3. sugár),… van valami ezen elhatározásainak milyenségében, abban a képességében, hogy az eseményeket egészen a logikus befejezésükig tudja követni, zavartalanul a körülötte levők érzéseitől, sőt még saját érzéseitől, a félelmektől, hiúságoktól is (1., 3. és 5. sugár). A politikusnak szüksége van taktikai ügyességre műveleteihez és nyugodt gyorsaságra (3., 5. és 7. sugár). Attlee itt is meglepően jól felkészült. A lázadásokat még saját pártjában is eredményesen meglovagolta, főként figyelemreméltó időhúzással, tudva, mikor kell nyugodtan maradni és mikor kell a dolgokat kifejlésre hozni (3. és 5. sugár). Akik megtámadták, sohasem tudták egészen biztosan, hogyan váltak végül is legyőzötté (3. sugár). Sőt mi több, majdnem ösztönszerűen érzi a visszahatásokat pártjában és nagyban az egész országban is.” (2. és 3. sugár)

„Attlee szocialista lett családja ellenzése dacára (atyja liberális párti volt) és saját eszméit keresztülvitte egészen logikus végkifejlődésükig (3. és 5. sugár). Ő maga ténylegesen elment a munkásosztály közé lakni (a londoni East End-be), és az akkor még kezdetleges munkásmozgalomba azonnal „beletalálta” magát. Úgyszólván kivándorolt a saját maga választotta új világba (1. sugár). Lojalitását, eszményképeit és vezetőképességét érintetlenül vitte magával (6. sugár), s kialakította az egyesülést az East End-del, ami később is a legmelegebb és legboldogabb vonása életének (2. és 6. sugár)…”

„A Munkáspárt abban az időben majdnem reménytelen pácban volt, végképp letörve és egymással civakodó töredékekre osztva. Attlee híven (6. sugár), pártatlanul (3. sugár), tiszta fejjel (5. sugár), elhatározásokra képesen, személyes bátorságával (1. és 3. sugár) pontosan birtokában volt azoknak a tulajdonságoknak, amelyekre akkor a pártnak égetően szüksége volt… Be is bizonyította államférfiúi képességét, különösen az indiai nehéz kérdés meglepő megoldásával.” (3. és 5. sugár)

Az Üdvhadsereg alapítója Booth tábornok nagy erővel, kiáradó lelkesedéssel és végtelen buzgalommal rendelkező ember volt, és így kitűnő példája az első és harmadik sugár tulajdonságai keveredésének. Egészen természetes tehát, hogy tüzes hite és lobogó lelkesedése, ami a veszendő lelkek megmentésére irányult, tevékeny hadjáratban fejeződött ki a gonosz ellen (1. sugár). Folyóiratát „Háborús Kiáltás”-nak nevezte el és követőit „Hadsereg”-nek nevezett egyesülésbe szervezte, zászlókkal, zenekarral, dobokkal, s a háborúnak mindenfajta vértezetével. Több városban „Citadellá”-nak nevezte főhadiszállását. Érdekes a sugaraknak a színekhez való viszonyában megemlíteni, hogy e hadseregben a szín többnyire piros (egyenruhákon, zászlókon).

Manning bíboros, Booth tábornok nagy csodálója, szintén példa a 6. és 1. sugár keveredésére. Hajlamánál fogva nem volt teológus, tanítvány és remete jellem (5. és 3. sugár), mint például Newmann bíboros, hanem keresztes vitéz (6. sugár). Booth tábornokhoz hasonlóan Manning is a vallást hadjáratnak tekintette a lelkek megmentésére. Azért könyörgött a hatalomért, hogy ezt a hadjáratot eredményesen viselhesse, és megszállottja volt az uralkodás felelősségének. Szellemi imperialistának is nevezhetnénk. Született hadvezér volt és a katolicizmus terjeszkedéséért folytatandó erőszakos hadjáratért szállt síkra (1. sugár – Newmann viszont szenvedélyesen szerette az igazságot és a szabad kutatást (3. és 5. sugár), s így a vallást, azaz az egyházat, mint valami egyetemet tekintette. Manningnak szenvedélye a győzelem volt, így az egyházat hadseregnek tekintette, zárt rendben mindenféle kutatással szemben, mert az gyöngíti az elszántságot (1. sugár). Az idő, viszont bár elismeri Manning nagyságát, Newmannak adott igazat. E három egyén élete és jelleme azt látszik igazolni, hogy Booth tábornokban a 6. sugár volt az uralkodó és az első erősen fejlett, míg Manning és Newmannban az első és harmadik uralkodott a hatodik fölött.

Hypathia, aki Alexandriában görög bölcseletet tanított és kiváló tudása, szépsége és életének tisztasága által vértanúhalált halt 415-ben Kr.után és Giordano Bruno (1548-1600), mint velünk közölték, ugyanannak az Én-nek a testetöltései voltak (az okkult tudósítás szerint később Annie Besant volt), határozott hatodik sugárhoz tartozó tulajdonságokat mutattak, szembe állítva és mérsékelve a harmadik és ötödik sugár erőivel és tulajdonságaival. Ehhez járul még a negyedik sugár erejének birtoka e nagy léleknél, nagyszerű szónoki képességben és írói készségben. Életüket vértanúság fejezte be, ami jellemzően a hatodik sugárhoz tartozó tulajdonságra mutat; mindent eltűrni, mindent föláldozni az eszméért, az ügyért, beleértve magát az életet is.

Pythagoras (540-510 Kr.előtt), görög bölcs a pythagorasi iskola alapítója, akinek ama mértani tétel felfedezését tulajdonítják, hogy a derékszögű háromszög befogóira rajzolt négyzetek területének összege egyenlő az átfogóra rajzolt négyzet területével. Pythagoras már a Nap-központos rendszert és a zene mennyiségtani elveit is tanította. Figyelemre méltó fokát mutatja a harmadik és ötödik sugár értelmi erőinek, párosítva a tanító nagyszerű tehetségével. Az okkult hagyomány szerint elérte a mester fokot és most a második sugár nagyszerű tulajdonságait nyilvánítja ki magas fokon: bölcsességet, szeretetet, együttérzést (most Kuthumi mester, egyúttal a második sugár feje).

Viktória angol királynőről állították, hogy Alfréd angol király újraszületése volt (Kr.után 849-ben született). Mindketten nagy uralkodók, ragyogó első sugár jellemek.

Tennyson angol költőt Vergilius újraszületésének tartják; mindkettő költő és művész volt (3. és 4. sugár) és fennkölt misztikus tapasztalatokat szereztek (2. és 6. sugár).

Gladstone neves angol államférfi Én-jét Cicero-val azonosítják; mindkét születésében szónok, államférfi és író, az 1., 3., 4. és 7. sugár tulajdonságai mutatkoztak meg benne.

Minden sikeres művész, akik számára a szépség szeretete és az a törekvés, hogy azt tökéletesen ábrázolja, az első az életében; vagy a negyedik sugárhoz tartozó egyéniség vagy már nagymértékben kifejlesztette ennek a sugárnak tulajdonságait. A művészeti ág vagy ágazatok egyikének kiválasztása, a teremtő önkifejezés és bemutatás közege és módjai valószínűleg az alsugár befolyása alatt határozódnak el. Ezek közül az első és a hetedik a tánc és a szobrászat felé hajlanak el. Idővel mindegyiknél megmutatkozik a sugár befolyása. A balettet például mint a hetedik sugárhoz tartozó művészetet írták le, míg a szóló művészet inkább az első sugárra mutat.

A második és hatodik sugár fejlődése a művészek jellemében a zene és az építészet felé fogja vezetni őket és mindegyik ágat idővel egyéb sugarak kifejlődött hajlama befolyásolja… A nagy zeneszerzők műveikben erősen különböznek, de mindegyikükben ki kell fejlődnie a harmadik és ötödik sugár tulajdonságainak, hogy gondoskodhassanak az elvont eszmék fölfogásának képességéről és mennyiségtani törvényeknek engedelmeskedve kifejezhessék azokat.

Azok a művészek, akiknél a harmadik és ötödik sugárnak van másodlagos befolyása, természetesen az irodalomhoz és a festészethez is vonzódnak és ez a választásuk egyéb sugarak befolyása szerint fejeződik ki. Egy erősen negyedik sugarú író kitűnhet a költészetben, míg a gondolkodó, bölcs és tudós a szabadabb prózai műfajt részesítheti előnyben.

Az első sugarú festő inkább a nagy tömegekkel foglalkozik, mint a bonyolult részletekkel, míg az ötödik sugárhoz tartozó jobban szereti az utóbbit. Az elvontság erő harmadik sugarú hajlamokat mutat, míg a félreérthetetlen világosság és az intuíció az ötödik sugár befolyására utal. A tiszta művész a varázslás erejét birtokolja. A hamisítatlan szépség erejével elbájolja és gyönyörködteti azokat, akik annak befolyására fogékonyak.

A teljes egy sugáron fejlődésnek tökéletes példáit az Úr Krisztus és az Úr Buddha adják személyes életükkel. Szolgálatuk egész ideje alatt a bölcsesség, együttérzés, szeretet legmagasabb fokán mutatták be a minden emberrel való egység bennük lakozó érzetét, ami a legjellemzőbb a második sugárra. A hatodik sugárral való összefüggés mutatkozik meg Krisztus halálában, amelyben életét áldozta föl az igazságért, amelyet hirdetni eljött, nevezetesen a felebaráti szeretetet és az önfeláldozást.

Ezeknek a nagyoknak az elődjével, az Úr Krishnával együtt, ezek a fennkölt személyiségek a többi öt sugár tulajdonságait és erőit képviselték a legmagasabb alakban. Ők voltak az emberiség vezető mesterei (1. sugár); mester bölcsei, akik birtokában voltak a teljes megértésnek (3. sugár). Mesterei a művészeteknek életük, tanításaik szépségében, a beszédben és kifejezésmódban, amelybe e tanításokat öltöztették (4. sugár). A tudományok mesterei is voltak, akik birtokolták a fizikai fölötti mélységes tudást, mint ezek bemutatásának erejét (5. sugár); tökéletes megtestesítői a fennkölt idealizmusnak, azzal az erővel, hogy azt másokban is fölébresszék; mester-mágusok, különösen minden mágia legszebbikében, az emberek jellemének és életének megváltoztatásában (7. sugár). Egykor minden ember eléri ezt az összehasonlítható hétszeres fejlődést, bár a monádi sugár tulajdonságai mindig uralkodók maradnak bennük.

X. fejezet: A személyes sugár

Az emberi egyéniségnek hét eszközét vagy összetevőjét közvetítő eszközöknek lehet tekinteni, amelyeken át önkifejezést és tapasztalást lehet elnyernie annak a szellemi létezési egységnek, amit monádnak szoktunk nevezni. Más elnevezések: az Egy Isteni Láng szikrája, a nagy lélegzés lehelete, a szellemi Nap villanása, a halhatatlan csíra, emberi szellem, a lélek szava. Mindezek, bár tökéletlenül, a legbensőbben lakozó misztikus létezőt írják le, ami egyszerre egysége és elkülöníthetetlen része az Egyetemes Szellemnek.

A monádot a tárgyi hétszeres emberi lény forrásának tekinthetjük. Amint a halhatatlan csíra elnevezés is jelenti, ő az isteni Élet-fájának a magja, magában foglalva annak a szülő fának összes csírában levő erőit, ami a túlvilági benne rejlő Istenség.

A monádról úgy beszélnek, hogy az sohasem hagyja el „az Atya kebelét”. Az ember isteni szelleme az őt szülő lángban marad részleges megnyilvánulásának egész ideje alatt, mint hétszeres emberi lény, mégis lesugározza, azaz levetíti saját erejének, életének és fényének sugarát, a tárgyi világegyetembe, ami fejlődésének mezeje. Ez a monádi sugár fénylik a három-egy Istenség három oldalának egyikén, azután a hét arkangyali lény egyikén vagy másikán, amelyeken keresztül ez az istenség külsőleg is meg fog nyilvánulni, mint egy világegyetem kiárasztója és építésze.

Ezek a belső vonatkozások vagy egyesülések következményeként az emberi Monád tárgyilagos kifejezése megszíneződik, azaz belevési az Istenség vagy arkangyal ama oldalainak tulajdonságait, amelyeken majd ő is tovább fénylik. Így, míg minden monádban az egész lehetőség jelen van, az összes későbbi önkifejeződésekben az egyik tulajdonság lesz hangsúlyozott és túlnyomó.

Abból a célból, hogy valaki biztosan felfedezhesse a saját sugarát vagy egy másik személyét, szükséges fölemelkedni magának a monádnak tudatába, vagy legalábbis mai egyéniségének legfölsőbb kifejezésébe, a szellemi akaratba vagy atmába, mert itt van jelen a sugár-színezés sephiroth-i bevésése. Azonban csak a magasan fejlett okkultista és tisztánlátó képes ezt a világot elérni.

Mivel azonban a sugár-tulajdonságok a mai fejlődési fokon már elég világosan kezdenek megmutatkozni, a jelen gondos vizsgálata általában elég megbízhatóan mutatja ki egy bizonyos személy sugarát. Ha ez sikerült, akkor fontos arra emlékeznünk, hogy míg a hét sugár mindegyikének tulajdonságai minden egyénben jelen vannak abból a célból, hogy az általános fejlődést elérjék, a külső személyiségnek az uralkodó sugara és sugár-tevékenysége életről-életre változhat, sőt még egy élet alatt is. Ezért gyakran igen nehéz eldönteni egyik vagy másik ember monádi sugarát. Mégis vannak bizonyos javallatok, azaz utalások, melyek minden valószínűség szerint valaki sugarának megállapításához vezethetnek. Ezek közül a jellemben megállapítható uralkodó tulajdonság az egyik, azután a más jellemében leginkább megcsodált vonás, a hajtó ösztönzés vagy a legfőbb cél valakinek az életében, az a módszer, amellyel az elérni kívánt eredményeket megszerzi; a kiemelkedő hibák vagy gyöngeségek, különösen azok, amelyeket az illetőnek a legnehezebb gyökerestől kitépni.

Amíg valaki közel nem áll a mesteri fokozathoz, majdnem mindig egyenetlenségeket mutat fejlődésében. Lehetséges, hogy igen kiváló az egyik irányban, kivételesek a képességei és nemes tulajdonságai vannak a másikban, de mégis fölismerhetők határozott korlátozottságok is. Nagyon sok, egyébként nagy embernél bizonyos szeszélyesség vehető észre személyes ügyeikben. Hibás számítás és oktalanság alakíthatja az ítélőképességet és csökkenti a hatást azoknál, akik időnként magasrendű államférfiúi képességet mutattak. Így a nagyon nagy, de még mindig nem tökéletes emberek jellemében még mindig akadnak hullámhegyek és hullámvölgyek. Akik a korai fejlődési szakaszokon át haladnak még, általában a hibákat mutatják inkább, mint a sugár kívánatos tulajdonságait, inkább a bűnöket, mint az erényeket, bár bizonyos alkalmakkor ez utóbbiak is föl-föl tünedeznek.

Az Én fejlődésében, vagy mint néha mondják a „lélek korá”-nál döntő, mennyire képes a gyöngeségeket leküzdeni. Csak a jól fejlett, „öreg lelkek”-nek áll érdekében így tenni vagy megszerezni az erőt, hogy ez sikerüljön nekik. Az idő, ami szükséges ahhoz, hogy legyőzzenek valamely hibát, amit már fölismertek, ugyancsak a fejlődéses korszaktól függ. A haladottabbak gyakran azonnal el tudják fojtani a nem kívánatos jellemvonás megnyilvánulását, és gyorsan elérik annak végleges kiküszöbölését.

Más szavakkal a földi életek száma és az ezekben elért haladás dönti el, vajon az erősségek vagy gyöngeségek, az erények vagy bűnök, a sugár jó vagy rossz oldalai fejeződnek ki uralkodóan a szokásos gondolkodásban, indítékban, érzésekben és tettekben.

Első sugarú egyéniségnek fogadhatjuk el az embert, ha a személyes jellem említésre méltó vonásai főleg a következők: akaraterő, határozottság, az a hajlam, hogy túl tegye magát mások kívánságain és korlátozza szabadságukat; heves kívánság a hatalmi állások megszerzésére, természetes képesség a kormányzásra és vezetésre; a nagyobb erő használata a váratlan eseményekben, gyakran tekintet nélkül mások érzelmeire és a hajlam megsértődni az ellenkezésen.

Fölismerése annak, hogy a boldogság a gondolat és cselekvés szabadságától függ. Készség ennek a szabadságnak a megadására; az a képesség, hogy bölcs elhatározásokra jusson és bölcs terveket készítsen; a vonzalomban egyetemesség; erős vágy megmenteni, fölemelni és boldogságot adni másoknak; a tanítás adománya és az ellenség megnyerésének előnyben részesítése úgy, hogy azok barátaivá és munkatársaivá váljanak; érzelgősség és érzékiség gyöngeségei; ha ezek mutatkoznak valakiben, akkor az ilyeneket helyesen tekinthetjük a második sugárhoz tartozónak.

Ha az elvont eszméknek, az emberek nézeteinek, törekvéseinek és jellemének megértésére készséges; ha megvan a képesség a pártatlan vizsgálatra; ha alkalmazkodó és tapintatos; ha messze néző értelemmel tud szervezni, tervezni, rendezni és elég jól sakkozik, ha kedveli a bölcseletet, csodálja a nagy bölcseket és stratégákat, ha a változatos jelenségeket az alapvető elvekre visszavezetve megérteni és megmagyarázni képes; ha meg tud maradni hosszabb elmélkedésben és ha bizonyos alkalmakkor határozatlan, zárkózott és cselszövésekre hajlamos egészen a lelkiismeretlen becsapásokig: akkor az ilyen ember valószínűleg a harmadik sugárhoz tartozik.

Ha a szépség és összhang szeretete, a természetes ritmikai és egyensúlyi érzék; egyik vagy másik művészetnek szentelt élet, az a törekvés, hogy a szépségét ennek szétszórja a világban; az a hajlam, hogy a kifejtett eszméket ritmikus alakban jelenítse meg és bemutassa; ha bizonyos ereje van a rábeszélésre, s ha öncsalás, önkényeztetés, lehangoltság a kirívó tulajdonságok, akkor negyedik sugárra lehet következtetni.

Ha az elme elemző és jogászi, ha az ésszerűséget (logikát) dicsőíti mindenek fölött, ha a gondolkodásnak tudományos módszere erősen megmutatkozik, és ha a kétségtelen tények megállapítása az ösztönző erő, ha térképeket és diagrammokat előszeretettel használ a tanításnál és tanulmányozásnál, ha az elemző értelmet használja a végső tények folytonos kísérletezése és kutatása közben; a gyöngeségekben az önzés, mások szertelen bírálata, önbíráskodás, pedantéria, szűklátókörűség, anyagelvűség, kíváncsiskodás a jellemző tulajdonságok, akkor az ötödik sugárhoz tartozás a nyilvánvaló.

Ha tüzes lelkesedés, erős hűségérzet, bizonyos egy pontra irányulás gondolatokban és tettekben; odaadásra és önföláldozásra való képesség, különösen a szolgálatban; ha a föloldódás, mint ellenállhatatlan szellemi erő ég belül és a gyöngeségekben az érzelmesség, lobbanékonyság, fanatizmus és érzékiség azok, amelyek állandóan megmutatkoznak, akkor a hatodik sugár uralkodik.

Ha valaki vonzódik az okkult tudományokhoz és azoknak szertartásos és mágikus kifejezéseihez és érzéke erősen fejlett a rend, rendszer és módszer iránt; ha valaki kedveli a befolyások összetételét azért, hogy eszméket fejezhessen ki és eredményesen fordul az érzékekhez és értelemhez; ha a báj, pompa és lovagiasság eszményei erősen hatnak rá; ha a láthatatlan erők fölhasználása az emberi szükségletek beteljesítésére jellemzi a természetét; s ha a gyöngeségei a formalizmus és a hatalomszeretet: akkor ő legalábbis egyelőre a hetedik sugáron fejlődik.

Emlékezzünk azonban arra, hogy a valódi sugarat csak akkor ismerhetjük meg, ha magának a monádnak milyenségét, természetét és fölfogását tudjuk helyesen fölismerni, azaz fölbecsülni, aki először fogadja be a vésetét és szintén az egyik vagy másik, a Trón előtt álló hatalmas szellemnek.

Az Én sugara is a monádé, de fejlődésének során az Én az egymásra következő személyiségeken át fejezi ki sugárról sugárra a tulajdonságokat és az erőket, s ezért mutatkoznak meg azok láthatóan és uralkodóan. Az Én-nek bizonyos számú ilyen megtestesülésen való tanulmányozása, kétségkívül bizonyos központi tulajdonságot nyilvánít ki, ami átvilágít minden nagyobb ténykedésen, eredményen és ez határozza meg a monádi sugarat.

Például kövessünk hét különféle jellemű embert az áruházba és nézzük meg vásárlási módszerüket:

Ha a vevő előre elhatározott szándékkal megy be és amennyire az csak lehetséges, közvetlenül odamegy ahhoz a pulthoz, ahol az az áru kapható, pár szóval előadja kívánságát, nyugodtan vár, amíg azt teljesítik, fizet, átveszi az árut és kivonul az üzletből, nem nézve sem jobbra, sem balra, akkor az első sugárhoz tartozó jellemzők mutatkoznak meg. Ha továbbá erőszakosan tolakodik a pulthoz vagy esetleg a lehető legjobb helyre a csoportban, vásárló társait nem sokra tartja, az eladókkal kurtán-furcsán bánik; ezek a megfigyelések megerősítik döntésünket a sugárról.

Ha viszont a kívánságait kellő meggondoltsággal adja elő, a többi vevő elsőbbségét tiszteletben tartja, az eladók fáradtságát és zaklatott állapotát is észreveszi, és együtt érez velük, ha megkísérli együttműködésüket is megnyerni, például megmagyarázza, hogy a kívánt árut milyen célra akarja használni, vagy ha a kívánt tárgy nem kapható, esetleg más hasonlót választ; az ilyen személy valószínűleg a második sugárhoz tartozik.

A harmadik sugarú egyéneknek valószínűleg különös kívánságaik is lesznek az áru külseje tekintetében, például egy lakásfölszerelési tárgynál vagy ruhánál. Világos elgondolása lesz az áru külsejéről, anyagáról, szövéséről, stílusáról és színéről. Ha kiválasztotta az üzletet, ahol venni kívánt áru a legvalószínűbben kapható és oda belépett, vásárlási eljárása szigorúan személytelen lesz, a kínált áru elfogadása végképpen annak megfelelő voltától függ. Ha a megfelelő tárgyat megtalálta, a harmadik sugarú vevő rendszerint kész megfizetni a követelt árat. Kivéve, ha az 5. sugár is erős benne, nem hajlandó alkudozni és választását nem befolyásolja az a gondolat, hogy alkudni kellene. Ha a boltos nem tudja előadni a kívánt tárgyat, akkor nem sokat törődve velük, eltekint a vásárlástól.

A negyedik sugarú embert valószínűleg erősen érinti a vásárolni kívánt tárgyak tetszetőssége. Bár vásárlási kirándulásaiban bármely sugár módszerét tudja alkalmazni a tervezés, kivitel és a befejezésben, a döntő mégis talán az áru csinossága lesz. Magatartása az eladók iránt majdnem teljesen a vásárló fizikai állapotától függ és a megnyerő barátságosságtól egészen a sajátján kívül minden más érzés figyelmen kívül hagyásáig terjedhet. A színek és formák kiválasztásának nagy fontosságot tulajdonít. Szereti a különféle színárnyalatok ügyes kikeresését, hogy abból hatásos szín kerüljön ki. Az al-sugarak valószínűen befolyásolják e színek kiválasztását, bár az igazi művész valószínűleg hajlandó bármilyen színt is használni, hogy megfelelő hatást elérhessen.

Az ötödik sugarúak a részletekre fordítanak nagy figyelmet. Nem csak a vásárlás általános tervét alakítják ki világosan, hanem az áruk pontos színét, alakját és méretét is. Az ár fontos náluk, és néha az áruk olcsósága vagy az alku lehetősége befolyásolja a választást. Bizonyosan összehasonlítják más üzletek ugyanolyan áruit, és a legolcsóbbat részesítik előnyben. A visszajáró pénzt gondosan megszámolják.

Az ötödik sugár emberei nagy türelmet tanúsítanak bevásárlásaiknál. Szeretnek társalogni és társakat vinni magukkal az üzletbe. Még ha az első üzletben, amelyet meglátogattak, meg is találják a kívánt árut, más üzletekbe is elmennek, hogy az árukat összehasonlítsák. Ennek eredménye határozatlanság, zűrzavar lehet, ami nagyon kimerítő, különösen olyan kísérőtársnak, akiben az első és hetedik sugár összetétele a gyors elhatározásokat teszi lehetővé.

A hatodik sugarú a meleg színeket keresi, hasonlóan a második sugárhoz. Az eladókhoz kedvesek és megértők, kivéve, ha egész különösen erős a kívánságuk egy bizonyos tárgyra. Választásaikban az áruk és üzletek tekintetében inkább egyetemesek, mint különlegesek és valószínűleg befolyásolhatók a kiállított tárgyak vagy az eladók rábeszélése által. Ha az első, harmadik és az ötödik sugár befolyása alatt is állnak, akkor sokkal kevésbé tudnak dönteni ezekben a dolgokban, és ez nehézzé teszi az eladók helyzetét. Hajlamosak arra, hogy vásárlásaikban befolyásolja őket az eladók viselkedése velük szemben, sőt a többi vevőé is. Bosszantó körülmények egészen ésszerűtlen tettekre is ragadhatják őket, még arra is, hogy csupán a sértődöttségből ne vegyék meg az egyébként megfelelő árut.

A hetedik sugarú ember arra hajlamos, hogy tökéleteset keres mindenben, amit vesz, különösen a ruházati cikkekben, dísztárgyakban és az otthona berendezésében. Szépség, báj, alkalmasság és bizonyos pompa-kedvelés az említésre méltó tulajdonsága. Az első sugarú testvérére emlékeztetnek társaival való viselkedésükben, természetesen figyelmes, udvarias és méltányos azokkal, akikkel dolga van. Az árak alig befolyásolják és arra is hajlamos, hogy magasabb árat ajánljon a követeltnél és a visszajáró pénzt számlálatlanul teszi el. Bizonyos előkelő nagyvonalúság van a hetedik sugárhoz tartozó jellemében és viselkedésében.

Egy kiváló tulajdonságot általában a legfőbbnek kell tartanunk a hét sugár mindegyikében: ez az elsőnél az erő, a másodiknál a bölcsesség, a harmadiknál a megértés, a negyediknél a szépség, az ötödiknél a tudás, a hatodiknál az egyre irányuló áhítat vagy odaadás és a hetediknél a rend.

A hét sugár ismerete segítségünkre van mások megértésében, különösen azokéban, akiknek az élettel szemben a magatartásuk, a kívánt dolgok elérésére használt módszereik és végső sorsuk különbözik a sajátjuktól. Az ilyen tudást azok kaphatják meg, akik a legfőbb erények egyikének birtokában vannak. Ez a nagy béketűrés, ami mély megértésből fakad, más nemzetek és egyének eszményeire és tetteire vonatkozóan. Ez az erény gyönyörűen ki van fejezve az Úr Krishna szavaiban, aki mint Vishnu-nak, a Szentháromság második személyének megtestesülése szólott így:

„Sokféle úton jönnek Énhozzám és Én minden úton eléjük megyek, mert az út, amelyen jönnek, minden irányból, az Enyém.” (Bhagavad Gítá, IV.11.)