Péntek, 2017 November 24, 4:37:10Nyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Belépés

A fejezet kategóriái

Cikkeim [46]

Keresés

Körkérdésünk

Értékeld honlapomat
Összes válasz: 4

Mini-chat

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Cikkek katalógusa
Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

A szív ébredése - Lelkiség 2.

Itt következik az a történet, amellyel egy mester bemutatta a tanítványainak, hogy egyetlen jelentéktelen ragaszkodás mekkora kárt okozhat azoknak, akik lelkiekben gazdagokká váltak.

Egy falusi ember épp ama ritka pillanatok egyikében lovagolt el a hegyi barlang bejárata előtt, amikor az megnyitotta magát, hogy aki akar, az vigyen kincseiből. Az ember bement, és szeme az ékszerek és drágakövek hegyein akadt meg. Amennyit csak tudott, beletömött belőlük nagy sebtében az öszvérén lévő nyeregtáskába, mert az általa is ismert legenda szerint a barlang csak korlátozott ideig marad nyitva.

Az öszvért tehát teljesen megpakolta, és szerencséjének örvendezve elindult, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy a botját bent hagyta a barlangban. Visszafordult, és befutott a barlangba, mely éppen abban a pillanatban be is csukódott, s az embert sosem látták többé. A falusiak még vártak rá egy-két évig, aztán eladták a kincset, amit az öszvérén találtak. Így ők lettek a szerencsétlen ember szerencséjének az élvezői.

 

Amikor a veréb fészket épít az erdőben, csak egyetlen ágat foglal el. Amikor a szarvas a folyónál a szomját oltja, csak annyit iszik, amennyi a gyomrába fér.

Mi azért gyűjtögetünk, mert üres a szívünk.

§

 

Egy hegy lábánál élt magányosan kis kunyhójában egy öreg Zen-mester, Nonokó. Egyszer éjszaka, miközben Nonokó meditált, egy idegen tört be a kunyhóba, és kardját suhogtatva Nonokó pénzét követelte. Nonokó meditálását folytatva így szólt az emberhez:

- Minden pénzem ott van abban a csészében a polcon. Vigyél belőle annyit, amennyire szükséged van, de öt jent hagyj meg nekem, mert a jövő héten ki kell fizetnem az adómat.

Az idegen kiöntötte az összes pénzt a csészéből, és visszadobta az öt jent. A polcon talált egy értékes vázát is, azt is magához vette.

- Óvatosan vidd azt a vázát - szólt Nonokó -, mert könnyen eltörik.

Az idegen körbenézett még egyszer az üres kunyhóban, és indulni akart.

- Nem köszönted meg - figyelmeztette őt Nonokó.

Az ember köszönetet mondott, és elment. Másnap reggel az egész falu felbolydult. Sokan panaszkodtak, hogy kirabolták őket. Valaki észrevette, hogy Nonokó polcáról hiányzik az értékes váza, és megkérdezte, hogy ő is a betörő áldozatául esett-e.

- Ó, dehogy! - válaszolta Nonokó. - Egy idegennek adtam a vázát némi pénzzel együtt. Megköszönte, és azzal elment. Eléggé kellemes alak volt, bár nem nagyon vigyázott a kardjára.

§

 

Egy gazdag muszlim a mecsetbe ment egy lakoma után, ahol persze drága cipőit le kellett vennie, és kint kellett hagynia. Az imádság végeztével, amikor kijött, a cipőinek csak hűlt helyét találta.

- Hogy mennyire gondatlan voltam! - mondta magában. - Azzal, hogy ilyen elővigyázatlanul kint hagytam a cipőket, valakit lopásra ingereltem. Pedig örömmel neki adhattam volna, ehelyett most a lopás felelőssége engem terhel.

§

 

Igazi filozófus lévén, Szókratész szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Ő maga még cipőt sem hordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az árukban gyönyörködjék. Amikor egy barátja aziránt érdeklődött, hogy miért teszi ezt, Szókratész ezt válaszolta:

-         Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.

A lelkiség nem annak a tudása, hogy mit akarsz, hanem annak a megértése, hogy mire nincs szükséged.

§

 

Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is gazdaggá tudja tenni a saját és a mások életét.

Japánban idősebb úriemberek egy csoportja reggelenként szeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze.

Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinációból állította össze ezt a keveréket. Az idős ember mosolyogva így szólt:

- Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni.

§

 

A guru a folyóparton meditált, amikor egyik tanítványa tisztelete jeléül két hatalmas gyöngyöt helyezett a lába elé. A guru kinyitotta szemét, felemelte az egyik gyöngyöt, de oly gondatlanul tartotta, hogy az kicsúszott az ujjai közül, és belegurult a folyóba.

A megrémült tanítvány utána ugrott, s bár késő estig keresgélte le-lemerülve, mégsem találta meg. Végül is fáradtan és csuromvizesen felrázta a gurut meditálásából:

- Te láttad, hogy hová esett. Kérlek, mutasd meg a helyét, hogy visszahozhassam Neked!

Erre a guru felvette a másik gyöngyöt is, és bedobta a vízbe, mondván:

- Pontosan oda esett.

 

Ne próbáld meg birtokolni a dolgokat, mert az lehetetlen. Ha ügyelsz arra, hogy te se legyél a dolgok rabja, akkor te leszel a teremtés uralkodója.

§

 

Amikor Buddha Praszandzsit király fővárosába ért, maga a király jött elé. A király ugyanis Buddha apjának volt a régi barátja, és hallott a fiú lemondásáról. Ezért aztán megpróbálta Buddhát rávenni arra, hogy hagyjon fel ezzel a vándorló koldulással, és térjen vissza apja palotájába. Azt gondol ugyanis, hogy ezzel nagy szolgálatot tesz öreg barátjának.

Buddha Praszandzsit szemébe nézett, és csak ennyit kérdezett:

- Válaszolj nekem őszintén! Minden mulatságával egyetemben, hozott-e a királyságod akár csak egyetlen nap boldogságot is Neked?

Praszandzsit lesütötte a szemét, és csak hallgatott.

 

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra; és nincs annál nagyobb gazdagság, mint a meglévőkkel való megelégedettség.

§

 

Egy majom és egy hiéna bandukolt az erdőn keresztül. A hiéna így szólt:

- Fogalmam sincs, hogy miért, de amikor azokhoz a bokrokhoz érek, minden egyes alkalommal egy oroszlán ugrik rám.

- Na, most én is veled megyek - mondta a majom -, és segítségedre leszek.

Úgy is lett. Amikor a bokorhoz értek, az oroszlán ráugrott a hiénára, és már majdnem szétmarcangolta. A majom pedig mindezt egy magas fa biztonságából nézte, ahová abban a pillanatban rohant fel, amikor az oroszlán előugrott.

- Miért nem jöttél a segítségemre? - jajgatott a hiéna.

- Úgy nevettél, hogy azt hittem, te vagy a helyzet ura - válaszolta a majom.

§

 

Nagarjuna, a híres buddhista szent, csak egyetlen ágyékkötőt hordott, és meglehetősen hozzá nem illő módon arany csészével koldult, amit még tanítványától, a királytól kapott.

Egyik éjjel már éppen lefekvéshez készülőd egy régi kolostor romjai között, amikor észrevett egy tolvajt az oszlopok mögött bujkálni.

- Itt van, vidd el ezt, ni! - emelte fel Nagarjuna az aranycsészét. - Így legalább nem fogsz zavarni, ha már elaludtam.

A tolvaj mohón megragadta a csészét, és már is tűnt, de csak azért, hogy másnap reggel a csészével és egy kéréssel térjen vissza. Azt mondta:

- Amikor tegnap este olyan könnyedén odaadtad ezt a csészét, megéreztem, hogy milyen szegény vagyok. Taníts meg, kérlek, arra, hogy hogyan a sajátíthatnám el azt a gazdagságot, amely képes tesz erre a nagyszerű lelki függetlenségre!

 

Senki sem veheti el tőled azt, amit sohasem sajátítottál ki magadnak.

§

 

Junaidnak egy zacskó aranyat hozott egyik követője.

- Van még több aranyad is? - kérdezte Junaid. - Igen, még rengeteg.

- És ragaszkodsz hozzájuk? - Igen.

- Akkor tartsd meg ezt is, mert neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Látod, mivel nekem semmim sincs, és semmire sem vágyom, sokkal gazdagabb vagyok, mint te.

 

A megvilágosult szíve olyan, mint egy tűkör: semmit sem ragad meg, és semmit sem utasít vissza. Kap, de nem tart meg semmit sem.

§

 

Egy kvéker a háza melletti üres területen táblát állított fel, a következő felirattal: "EZT A FÖLDET ANNAK ADOM, AKI TELJESEN MEGELÉGEDETT."

Egy gazdag farmer hajtott el arra, megállt, hogy elolvassa a táblát, és így szólt magában:

- Ha kvéker barátunk ilyen könnyen megválik a földjétől, jobb lesz, ha én jelentkezem érte, még mielőtt valaki más elvenné. Gazdag vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van, így hát megfelelek a feltételének.

Azzal be is kopogott az ajtón, és elmondta, hogy miért jött.

- Aztán te tényleg elégedett vagy? - kérdezte a kvéker.

- Tényleg az vagyok. Megvan mindenem, amire csak szükségem van.

- Ember - kérdezte a kvéker -, ha valóban elégedett vagy, akkor mi szükséged van még erre a földre is?

 

Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak, elégedettek lévén azzal, amijük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha királysága sem elég neki.

§

 

Epirusz királyát, Pürroszt megkérdezte barátja, Küneasz:

- Uram, ha meghódítottuk Rómát, mit csinálunk azután? Pürrosz ezt válaszolta:

- Szicília ott van alatta, könnyű lesz elfoglalni.

- És ha már Szicíliát is elfoglaltuk, mit csinálunk utána?

- Akkor átmegyünk Afrikába, és kifosztjuk Karthágót.

- És Karthágó után, uram? 

- Görögország kerül sorra.

- És, ha szabad kérdeznem, mi haszna lesz mindennek a hódításnak?

- Akkor aztán - válaszolta Pürrosz - leülhetünk, és élvezhetjük az életet.

- Nem tehetnénk ezt már most? - kérdezte Küneasz.

A szegények azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha meggazdagodnak. A gazdagok azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha megszabadulnak a gyomorfekélyüktől.

§

 

A férj és feleség meglátogatták az ország másik részében lakó barátaikat, akik elvitték őket a lóversenyre. Annyira lenyűgözte őket a körbe-körbe vágtázó lovak látványa, hogy egész este fogadásokat kötöttek, és végül már csak két dollárjuk maradt.

Másnap a férj rávette a feleségét, hogy egyedül mehessen ki a pályára. Az első futamon volt egy ló, ötven az egyhez nyerési eséllyel. Rá fogadott, és nyert. A következő futamon az összes pénzét rátette egy másik esélytelenre, és megint nyert. Így ment ez egész este, míg végül már ötvenhétezer dollárja volt.

Útban hazafelé elhaladt egy játékbarlang mellett. Ugyanaz a belső hang, amely valószínűleg egész este vezette a lóversenyen is, megszólalt:

- Állj meg itt, és menj be! Úgy is tett, bement, és egy rulettasztal előtt találta magát. A hang azt mondta:

- Játszd meg a tizenhármas számot!

A férfi rátette mind az ötvenhétezer dollárját. Megpörgették a kereket. A tizennégyes nyert.

Így aztán a férfi hazaballagott egy fillér nélkül. A felesége már az erkélyről megkérdezte, hogy mi történt. A férfi megrántotta a vállát, és csak annyit mondott:

- Elvesztettem a két dollárt.

Ha jobban belegondolunk, sosem veszítünk annál többet, bármennyit is veszítünk.

§

 

Buddhát szemmel láthatólag egyáltalán nem zavarták alkalmi látogatójának sértegetései. Amikor a tanítványai később megkérdezték, hogy mi volt nyugalmának a titka, így válaszolt:

- Képzeljétek el, hogy mi történne, ha valaki adományt helyezne elétek, és ti nem vennétek fel. Vagy ha valaki levelet küldene nektek, és nem bontanátok fel; ugye, akkor a levél tartalmának semmi hatása sem lenne rátok. Cselekedjetek így, ha valaki bánt titeket, és nem veszítitek el higgadtságotokat.

 

Az az igazi méltóság, amely nem csökken mások tiszteletlensége miatt. A Niagara vízesés nagysága sem csökken attól, hogy beleköpsz.

§

 

A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik a nevetéstől.

- Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen? - kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival "jelelve".

- Azért - válaszolta a néma, szintén az ujjaival -, mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá.

 

§

 

Egyszer a baszrai Hasszán a folyóparton megpillantotta a szépséges Rabi'a al Adawiyát. Ekkor Hasszán az imaszőnyegét ráterítette a folyóra, rálépett, és így szólt: - Rabi'a, gyere, imádkozzunk együtt!

De ő azt válaszolta:

- Hasszán, miért viselkedsz úgy, mint a bazári kereskedők, netán gyenge vagy?

Azzal a nő feldobta imaszőnyegét a levegőbe, felrepült rá, és azt mondta:

- Gyere ide fel, Hasszán, hogy az emberek lássanak bennünket!

De ezt már Hasszán nem tudta megtenni. Rabi'a, hogy megvigasztalja a férfit, így szólt:

- Látod, Hasszán, egy hal meg tudja tenni, amit te tettél, és egy légy is meg tudja tenni, amit én tettem. Az igazi feladat túl van ezeken, és nekünk azzal kell foglalatoskodnunk.

§

 

Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.

- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsd utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.

A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:

- És most?

- Tedd vissza! - kérte Buddha. A bandita felnevetett:

- Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.

- Ellenkezőleg. Te vagy a bolond, amiért azt hiszed, hogy hatalmas vagy, mert sebesíteni és rombolni tudsz. Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra is képes.

 

A dühöngő kos képes egy falat is ledönteni, de még egy rést sem tud helyrehozni.

§

 

 

Az elmegyógyintézetben az egyik látogató megpillantott egy ápoltat, amint az előre-hátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: "Lulu, Lulu ...".

- Mi baja ennek az embernek? - kérdezte a doktort.

- Lulu. Az a nő faképnél hagyta őt - hangzott az orvos válasza.

Ahogy tovább haladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben azt dünnyögte: "Lulu, Lulu ..."

- Ennek is Lulu a problémája? - kérdezte a látogató.

- Igen - válaszolta a doktor -; Lulu végül is ehhez a férfihez ment feleségül.

 

Kétféle csapás van az életben: ha nem kapjuk meg, amihez ragaszkodunk, és ha megkapjuk, amihez ragaszkodunk.

§

 

 

A fiatal vállalatvezető felhívta külföldi ügynöküket, és röviden így szólt hozzá:

- Azért hívom, hogy utasításokat adjak. Ez a hívás három percig fog tartani. Én fogok beszélni, és kérem, hogy ne szakítson félbe. Ha bármilyen megjegyzése vagy kérdése volna, küldje el azokat később.

Azzal aztán bele is fogott mondandójába. Olyan gyorsan beszélt, hogy valamivel hamarabb fejezte be a tervezettnél.

- Még van húsz másodpercünk - jegyezte meg a vonal végén lévő másik embernek. - Van valami mondanivalója?

- Igen - hangzott a válasz. - Olyan gyorsan beszélt, hogy egyetlen szót sem értettem az egészből.

 

A legjobb módja annak, hogy rövidebb utat tegyél meg hosszabb idő alatt, ha gyorsabban mégy.

§

 

 

Egy fiatalember jött a mesterhez, és azt kérdezte:         

- Körülbelül mennyi idő kell ahhoz, hogy elnyerjem a megvilágosodást?

- Tíz év - mondta a mester. A fiatalember meghökkent.

- Olyan sok? - kérdezte hitetlenkedve. Mire a mester:

- Nem, tévedtem. Neked húsz év is kell.

- Miért dupláztad meg az éveket? - kérdezte a fiatalember.

- Ha jobban belegondolok, a te esetedben meglesz az harminc is - mondta a mester.

 

Egyesek sosem tanulnak meg semmit sem, mert túl hamar felfogják a dolgokat. A bölcsesség valójában nem valamilyen állomás, ahová megérkezel, hanem az, ahogyan utazol. Ha túl gyorsan utazol, nem látod a tájat.

Talán a legjobb módja annak, hogy másfelé menj, ha nagyon pontosan tudod, hogy hová akarsz jutni. Nincs mindenki elveszve, aki csak álldogál.

§

 

 

Egy amerikai prédikátor Pekingben megkérdezte egy étterem pincérétől, hogy mit jelent a kínaiak számára a vallás. Az kivezette őt az erkélyre, megkérdezte:

- Mit lát itt, uram?

- Egy utcát és házakat, járkáló embereket, meg közlekedő buszokat, taxikat.

- És még mit? 

- Fákat.

- És még? 

- Fúj a szél.

A kínai kinyújtotta a karját, és felkiáltott: - Ez a vallás, uram!

 

Úgy keresel, mint az az ember, akt nyitott szemmel kereste a fényt, amely annyira világos, hogy nehéz megpillantani.

§

 

 

Tanítvány: Mi a Tao? Mester: A Minden.

Tanítvány: Hogyan nyerhetem el?

Mester: Ha megpróbálod elnyerni, nem fog sikerülni.

 

Senki sem tud természetes lenni, ha megpróbál természetes lenni. Vagy ha azon erőlködik, hogy ne próbálkozzon.

§

 

 

Egy idős kínai asszony több mint húsz éven keresztül támogatott egy szerzetest. Kis kunyhót épített neki, és ellátta élelemmel, miközben az minden idejét a meditálásnak szentelte.

Az asszony végül is kíváncsi lett, hogy mennyire haladt a szerzetes. Elhatározta, hogy próbára teszi egy forróvérű lány segítségével.

- Menj be a kunyhóba - mondta a lánynak -, és öleld meg! Aztán kérdezd meg tőle: "Na, mit fogunk most csinálni?"

A lány be is ment éjjel a szerzeteshez, aki akkor is meditált. A lány nem tétovázott, elkezdte simogatni, és megkérdezte:

- Mit fogunk most csinálni?

A szerzetes éktelen dühbe gurult ettől a szemtelenségtől. Felkapott egy söprűt, és azzal kergette el a lányt a kunyhóból. Amikor a lány visszatért az öregasszonyhoz, és elmondta neki, hogy mi történt az mérges lett.

- Húsz éven keresztül etettem azt a fickót! - kiáltotta. - Semmi megértést sem tanúsított vágyaid irányában, és arra sem volt hajlandó, hogy helyes útra tereljen. A szenvedélyén természetesen uralkodnia kell, de ennyi imádságban eltöltött év után legalább egy kis együttérzést kifejleszthetett volna.

§

 

 

A hívő letérdelt, hogy felvegyék a tanítványok közé. A guru a fülébe súgta a titkos mantrát, és figyelmeztette, hogy azt senkinek se árulja el.

- Mi fog történni, ha mégis megteszem? - kérdezte a hívő.

- Akinek elárulod a mantrát, az megszabadul a tudatlanság és szenvedés kötelékétől, de téged kizárunk a tanítványok soraiból, és elkárhozol - válaszolta a guru.

A hivő abban a pillanatban felugrott, elszaladt a piacra, nagy tömeget gyűjtött maga köré, és mindenki füle hallatára elismételte a mantrát.

A tanítványok elmondták a gurunak a történteket, és kérték, hogy azt az embert engedetlensége miatt űzze ki a kolostorból. A guru azonban mosolyogva csak annyit mondott:

- Annak az embernek semmi szüksége az én tanításomra. Cselekedetéből ítélve már ő maga is guru.

§

 

 

Lelki eszmélődésének kezdetén Buddha rengeteg önmegtagadást gyakorolt.

Mígnem egy szép napon két muzsikus haladt a mellett a fa mellett, amelyik alatt Buddha elmélkedett. Az egyik muzsikus azt mondta a másiknak:

- Ne feszítsd meg túlságosan a húrokat a szítárodon, mert elpattannak. De ne is hagyd őket lazán, mert akkor semmiféle hangot sem adnak. Maradj a kettő között!

Ezek a szavak Buddhát annyira mellbe vágták, hogy a lelkiélethez való hozzáállása forradalmin megváltozott. Meg volt győződve arról, hogy azok szavak neki szóltak. Attól a perctől kezdve felhagyott az önsanyargatással, és könnyű, de mérsékletes életet élt. S az ő útját a megvilágosodás elnyeréséhez azóta is a "középső útnak" nevezik.

§

 

 

Volt egyszer egy nagyon szigorú életet élő ember, aki semmit sem evett és semmit sem ivott, amíg Nap le nem nyugodott. Valószínűleg kemény életének egyfajta égi elismeréseként egy fényes csillag tűnt fel a közeli hegy csúcsán, amit még fényes nappal is lehetett látni, bár senki sem tudta, hogy honnan került oda az a csillag.

Egyszer az ember elhatározta, hogy felmászik a hegyre. Az egyik falubelije, egy kislány, ragaszkodott hozzá, hogy vele menjen. Mivel igen meleg volt, hamarosan megszomjaztak. A férfi kérlelte a kislányt, hogy igyon, de az megkötötte magát mondván, hogy csak akkor hajlandó inni, ha a férfi is iszik. Szegény férfi zavarban volt. Nem akarta megszegni böjtjét, de azt sem akarta, hogy a kislány a szomjúságtól szenvedjék. Végül is ivott. És a kislány vele együtt ivott.

Hosszú ideig a férfi a szemét sem merte felemelni az égre, mert félt, hogy a csillag eltűnt. Képzelhetik hát, hogy mennyire meglepődött, amikor végül mégis felnézett, és két fényes csillagot látott ragyogni a hegy felett.

§

 

Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: sugar_celia (2011 Április 09) | Szerző: A szív ébredése - Lelkiség 2.
Megtekintések száma: 193 | Tag-ek(kulcsszavak): Anthony de Mello | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Copyright MyCorp © 2017 | Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben