Péntek, 2017 Szeptember 22, 11:42:45Nyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Belépés

A fejezet kategóriái

Cikkeim [46]

Keresés

Körkérdésünk

Értékeld honlapomat
Összes válasz: 4

Mini-chat

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Cikkek katalógusa
Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

A szív ébredése - Tekintély

TEKINTÉLY

 

 

 Egy történet Ramakrisnától, a halkottai misztikustól:

Volt egyszer egy király, aki minden nap felolvastatott magának egy pappal a Bhagavad Gítából. A pap azután el is magyarázta a szöveget, és megkérdezte:

- Felséges királyom, megértetted-e, amit mondtam?

A király pedig nem válaszolt sem igennel, sem nemmel, csak annyit mondott minden nap:

- Előbb értsd meg te!

A pap ezen mindig elszomorodott, mert órákon át készült a napi leckékre, és tudta, hogy magyarázata érthető és világos volt.

A pap komolyan kereste az Igazságot. Egyszer meditálás közben hirtelen meglátta minden dolognak - a háznak, családnak, gazdagságnak, barátoknak, becsületnek, hírnévnek, és minden másnak - csalóka természetét, viszonylagosságát. Olyan tisztán látta ezt, hogy az ezek utáni minden vágyódása eltűnt szívéből. Elhatározta, hogy felkerekedik, és vándorló aszkéta életet él.

Mielőtt elindult volna, ezt az üzenetet küldte a királynak:

- Felséges királyom, végre megértettem.

 

§

 

Egy asszonyt olyan súlyos nátha gyötört, hogy úgy tűnt, az orvosok egyetlen gyógyszere sem tud segíteni rajta.

- Hát nem tud engem meggyógyítani, doktor úr? - kérdezte kétségbeesve.

- Van egy javaslatom - mondta a doktor. - Menjen haza, vegyen egy j6 forró fürdőt, és mielőtt megtörölközne, álljon mezítelenül a huzatba.

- Az meggyógyít? - kérdezte a nő reménykedve. - Nem, de attól tüdőgyulladást kap, és azt meg tudom gyógyítani.

 

Gondoltál-e már arra, hogy a gurud talán olyan betegségre ajánl orvosságot, amelyet ő maga okozott?

 

§

 

- Hála Istennek, hogy magunkkal vittünk egy öszvért is a kirándulásra. Így legalább, amikor az egyik fiú megsérült, az öszvéren haza tudtuk szállítani.

- Hogyan sérült meg az a fiú? - Az öszvér megrúgta.

 

- Tudnál ajánlani egy jó doktort?

- Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet.

- Hogy-hogy?

- Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul éreztem magam. Ezért aztán elmentem Dr. Csanghoz. Bevettem az ő gyógyszerét is, és azt hittem, hogy meghalok. Végül elmentem dr. Csunghoz, de ő nem volt otthon.

 

§

 

A tekintélybe vetett bizalom veszélyezteti a felfogóképességet:

 

Az orvos az ágyban fekvő alak fölé hajolt. Aztán felegyenesedett, és így szólt:

- Nagyon sajnálom, asszonyom, de a férje már nem él.

Egy. gyenge, tiltakozó hang tört elő az élettelen alakból:

- Nono, még élek.

- Tartsd a szád! - szólt az asszony. - A doktor jobban tudja mint te.

 

§

 

A szomszéd azért jött Naszreddínhez, hogy kölcsönkérje a szamarát.

- Már kölcsönadtam valakinek - mondta Naszreddín.

Ebben a pillanatban a szamár elkezdett ordítani az istállóban.

- De hiszen hallom, hogy ordít - mondta a szomszéd.

- Na most nekem hiszel, vagy a szamárnak?

 

§

 

A trónörökös roppant ostoba volt, ezért a király egy különleges házitanítót vett fel. Az órák Eukleidész első tételének alapos magyarázatával kezdődtek.

- Világos ez, királyi fenség? - kérdezte a tanár.

Nem - felelte a királyi fenség.

Erre aztán a tanár még egyszer türelmesen elmagyarázta.

- Dereng már?

- Nem - felelte a herceg.

A tanár még egyszer leadta az egész tételt, de minden eredmény nélkül. Amikor a herceg még a tizedik próbálkozás után is értetlenül állt a tétel előtt, a tanár könnyekre fakadt.

- Higgye el, királyi fenség - kiáltotta -, ez a tétel igaz, és így kell levezetni!

E szavak hallatára a trónörökös felkelt, és ünnepélyes meghajlással ezt mondta:

Kedven uram! Én mindent elhiszek önnek, amit. ön mond. Ha tehát ön biztosít arról, hogy a tétel igaz, én teljes szívből elfogadom. Azt sajnálom csak, hogy erről nem biztosított már korábban, mert akkor időnk vesztegetése nélkül tovább mehettünk volna a második tételre.

 

§

 

Ily  módon a geometria ismerete nélkül is meglesz az összes helyes válaszod, mint ahogy az embereknek is megvan. - legalábbis számukra! - a helyes hitűk, Isten ismerete nélkül. Ha így szólsz a tekintély képviselőjéhez. "Buta nagyok, kérlek gondolkozz helyettem!", az annyi, mint ha azt mondanád: "Szomjas nagyok, kérlek igyál helyettem!"

 

§

 

Buddha mondja:

- A szerzetesek és a. tudósok ne tiszteletből fogadják el a tanításomat, hanem vizsgálják meg, ahogy az aranyműves is megvizsgálja az aranyat: vágják fel, olvasszák meg, és dörzsöljék szét.

 

§

 

 

Egy magas ember a moziban így szólt a mögötte ülő kisfiúhoz:

- Nem látsz tőlem? - Nem.

- Ne is törődj vele! Csak figyelj engem, és ha azt látod, hogy nevetek, nevess te is!

 

§

 

 

Ferdinand Foch marsall volt a szövetséges csapatok parancsnoka a második világháború alatt. A sofőrjét, Pierre-t, sűrűn felkeresték a riporterek, mert abban reménykedtek, hogy megtudnak valamit a parancsnok gondolataiból, állandóan azt kérdezték a sofőrtől, hogy vajon mikor lesz vége a háborúnak.

De Pierre sohasem válaszolt nekik. Egyszer a riporterek éppen akkor lepték meg Pierre-t, amikor a hadiszállásról lépett ki. Amint a riporterek köré ültek, a sofőr így szólt:

- Ma beszélt a marsall!

- És mit mondott? - kérdezték mohón.

- Azt kérdezte: "Pierre, mit gondolsz, mikor lesz cége a háborúnak?"

 

§

 

Egy pap lánya azt kérdezte az apjától, hogy honnan  veszi a beszédéhez a gondolatokat?

- Az Istentől! - válaszolta az.

- Akkor miért készítesz vázlatokat? - kérdezte a lány.

 

§

 

A rádió géniusza, Marconi, barátjával egész éjjel a laboratóriumában tanácskozott a drót nélküli kommunikáció kényes kérdéseiről.

Amikor kiléptek a laboratóriumból, Marconi hirtelen így szólt:

- Egész életemben ezt a kérdést tanulmányoztam, de van egy dolog, amit nem értek a rádióval kapcsolatban.

 - Létezhet olyan egyáltalán, hogy éppen te ne értenél valamit a rádióval kapcsolatban? - hitetlenkedett a barátja. - Ugyan mi volna az?

- Hogy miért működik? - válaszolta Marconi.

 

§

 

A múlt században egy püspök az Egyesült Államok keleti partvidékéről meglátogatott egy egyházi főiskolát a nyugati parton. A főiskola elnökénél szállásolták el, aki haladó szellemű fiatalember volt, a fizika és a kémia professzora.

Egy ízben az elnök az egész tantestületet meghívta vacsorára a püspökkel együtt, hogy részesüljenek annak bölcsességében és tapasztalatában. A beszélgetés a világ végéről folyt, amely a püspök szerint már nem lehet nagyon messze. Egyik érve szerint már mindent felfedeztek a természetben, és minden lehetségest feltaláltak.

Az elnök udvariasan tiltakozott mondván, hogy szerinte az emberiség csodálatos új felfedezések küszöbén áll. A püspök arra kérte, hogy csak egyet nevezzen meg. Az elnök úgy vélte, hogy úgy ötven éven belül az emberek képesek lesznek repülni.

A püspök erre harsányan kacagni kezdett.

- Ekkora sületlenséget! - kiáltotta. - Kedves uram, ha Isten azt akarta volna, hogy az emberek repüljenek, akkor szárnyat is teremtett volna nekik. A repülés a madarak és az angyalok kiváltsága.

Az elnököt Wrightnak hívták. Két fia volt neki, Orville és Wilbur, az első repülőgép megalkotói.

 

§

 

Béges-régen egy király halálra ítélt egy embert Indiában. Az könyörgött, hogy töröljék el a büntetését, és hozzátette:

- Ha a király megkönyörül rajtam, és megkegyelmez életemnek, egy év alatt megtanítom a lovát repülni.

- Úgy legyen! - mondta a király. - De ha egy év múlva a lovam nem repül, kivégeztetlek.

Amikor az ember izgatott családja később azt kérdezte tőle, hogy miként akarja ezt elérni, így válaszolt:

- Egy év alatt akár a király, akár a lova meg is halhat. Vagy ki tudja, a ló talán megtanul repülni.

 

§

 

 

Egy fiatal tudós a modern tudomány teljesítményeivel dicsekedett a guru jelenlétében.

- Repülünk, mint a madarak - mondta. - Mindent meg tudunk csinálni, amit egy madár tud!

- Csak még a szögesdróton nem tudunk ülni - mondta a guru.

 

§

 

 

A doktor tüzetesen megvizsgált egy beteget, majd így szólt hozzá:

- Tüdőgyulladása van, uram. Ön ugye zenész? - Igen - válaszolta az ember kissé meglepetten. - És valamilyen fúvós hangszeren játszik.

- Úgy van. De honnan tudja ezt, kérem?

- Egyszerű ez, uram. A tüdején az erőlködés jellegzetes jegyei láthatók, és a gégefője is gyulladt, kétségkívüli jele az is a komoly erőfeszítésnek. Mondja, milyen hangszeren játszik?

- Tangóharmonikán.

 

A tévedhetetlenség veszélyei!

 

§

 

A plébánost születésnapja alkalmából a gyermekek jókívánságokkal és ajándékokkal köszöntötték.

A pap átvette a papírcsomagot a kis Marytől, és így szólt:

- Aha, egy könyvet hoztál nekem. (Mary papája ugyanis a könyvesbolt vezetője volt.)

- Azt. De honnan tetszik tudni? - A plébános atya mindent tud.

- Es Tommy, te pedig egy pulóvert hoztál nekem - mondta az atya, miközben átvette a csomagot, amit Tommy nyújtott neki. (Tommy papája gyapjú-kereskedő volt.)

- Ugy van. Honnan tetszett tudni? - A plébános atya mindent tud.

Nos, ez így ment tovább, mígnem a plébános a kis Bobby dobozát fel nem emelte, melynek csomagolópapírja nedves volt.(Bobby papája italkereskedő volt.;

- Aha, látom már, egy üveg whiskyt hoztál, és egy pici kilöttyent.

- Nem - mondta Bobby -, ez nem whisky. - Akkor egy üveg rum?

- Nem is rum.

Mivel már a plébános ujjai is nedvesek voltak, megnyalta az egyiket, de attól sem lett okosabb.

- Talán gin?

- Nem - válaszolta Bobby -, egy kölyökkutyát hoztam.

§

 

 

A körülmények összejátszása folytán egy sastojás gurult az istálló egyik sarkába, ahol éppen egy tyúk költögette tojásait. A megfelelő időben a kis sas annak rendje és módja szerint kikelt a csirkékkel együtt.

Ahogy telt-múlt az idő, a sasocska, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, vágyódni kezdett a repülés után. Ezért így szólt anyjához, a tyúkhoz:

- Mikor fogok megtanulni repülni?

Szegény tyúk teljesen tudatában volt annak, hogy ő nem tud repülni, de arról meg sejtelme sem volt, hogy más madarak hogyan tanítják fiókáikat a repülésre. Mivel szégyellte megvallani az igazat, így szólt:

- Még nincs itt az ideje. Majd megtanítalak repülni, ha már elég erős leszel hozzá.

Múltak a hónapok, és a kis sas kezdte sejteni, hogy anyja nem tud repülni. De arra sem tudta rávenni magát, hogy önmaga próbálkozzon, mert a repülés utáni vágya összekeveredett az őt kikeltő madár iránt érzett hálával.

 

§

 

A róla hallott hírek alapján a kalifa kinevezte Naszreddínt udvari főtanácsosává. Mivel a tekintélye nem szakértelemből, hanem a kalifa támogatásából származott, Naszreddín mindenkire nézve veszedelmessé vált, aki csak a tanácsát kérte. Ez a következő esetből derült ki.

- Naszreddín, te tapasztalt ember vagy - kezdte egyszer egy udvaronc. - Tudsz-e valamiféle szert szemfájásra? Rettentően szenvedek tőle.

- Megosztom veled a saját tapasztalatomat - válaszolta neki Naszreddín. - Egyszer borzasztóan fájni kezdett a fogam, és addig nem is múlt el, amíg ki nem húzattam.

 

§

 

 

A doktor úgy döntött, itt az ideje, hogy megmondja az igazságot a betegének.

- Úgy érzem, meg kell mondanom neked, hogy nagyon beteg vagy, és valószínűleg már csak két napod van hátra. Gondolom, rendezni szeretnéd a dolgaidat. Akarsz-e valakivel beszélni?

- Igen - jött a megtört hangú válasz. - Kivel? - kérdezte a doktor.

- Egy másik orvossal.

 

§

 

 

Egy fiatal író bevallotta Mark Twainnek, hogy elvesztette a saját írói képességébe vetett bizalmát.

- Volt neked valaha is hasonló érzésed? - kérdezte.

- Igen - mondta Twain. - Egyszer, miután már tizenöt éve írtam, hirtelen úgy éreztem, hogy semmilyen tehetségem nincs az íráshoz.

- És mit tettél akkor? Abbahagytad az írást?

- Hogy is tehettem volna? Hisz akkorra már híres író voltam.

 

§

 

Egy gazdag ember elhatározta, hogy megvalósítja élete álmát, és karmestere lesz saját zenekarának. Fel is vett egy dobost, három szaxofonost, és huszonnégy hegedűst. Az első próbájukon annyira rosszul vezényelt, hogy a dobos azt javasolta a többi zenésznek, hagyják ott az embert. De az egyik szaxofonos így szólt:

- Ugyan miért mennénk el? Jól megfizet bennünket, és valamit csak kell, hogy értsen a zenéhez.

A kővetkező próbán a karmester teljesen elvesztette ütemérzékét. Erre a dobos dühösen elkezdte verni a dobját. A karmester csendet intett a pálcájával, a zenészekre nézett, és megkérdezte:

-         Ki csinálta ezt?

 

§

 

Egy zenekar menedzserének egyszer azt mondta a barátja, hogy maga is szívesen játszana a zenekarban. A menedzser erre megjegyezte:

- Nem is tudtam, hogy te is tudsz zenélni.

- Nem is tudok - válaszolta az. - De láttam ott egy embert, aki semmit sem csinál, csak egy pálcával integet, amíg a többiek zenélnek. Hát ezt én is meg tudnám csinálni.

 

§

 

Hogy az egyik hivatalnok kedvébe járjon, Ábrahám Lincoln egyszer aláírt egy okmányt, amely az egyik hadtest átirányítását rendelte el. Stanton, a hadügyminiszter, meg volt győződve róla, hogy az elnök óriási hibát követett el, ezért megtagadta a rendelet végrehajtását, s a nyomaték kedvéért hozzátette:

- Megbolondult ez a Lincoln.

Amikor ez Lincoln fülébe jutott, így szólt:

- Ha Stanton azt mondja, hogy megbolondultam, akkor annak úgy is kell lenni, mert neki szinte mindig igaza van. Átmegyek hozzá, és megbeszélem vele a dolgot.

Úgy is tett. Stanton meggyőzte őt, hogy a rendelet hibás. Lincoln azonnal vissza is vonta. Mindenki tudta, hogy Lincoln nagysága részben abban állt, hogy jó1 tűrte a kritikát.

 

§

 

Az újoncot a tábori bejárat őrzésével bízták meg. Azt a parancsot kapta, hogy egyetlen autót se engedjen be, amelyikre nincs kitűzve a különleges zászló. Így kénytelen volt a generális kocsiját is leállítani, aki azonnal utasította a sofőrjét, hogy hajtson csak tovább. Erre az újonc előre lépett, fegyverét kibiztosította, és nyugodtan Így szólt:

- Bocsásson meg, uram, én még új vagyok itt. Kit kell ilyenkor 1e1őnöm, önt vagy a sofőrt?

Akkor leszel igazán nagy, ha megfeledkezel a feletteseid méltóságáról, és ha a beosztottaiddal feledteted saját méltóságodat, vagyis ha nem nagy dölyfös az alázatosakkal, és ha nem alázatoskodsz a dölyfösökkel.

 

§

 

 

Élt egyszer egy rabbi, akit a nép Isten embereként tisztelt. Nem telt el úgy nap, hogy hatalmas tömeg ne gyűlt volna össze az ajtaja előtt tanácsára, gyógyulásra vagy egyszerűen csak a szent ember áldására várva. Ha a rabbi beszélni kezdett, a tömeg az ajkán csüngött, és itta minden szavát.

Volt azonban a tömegben egy kötekedő alak, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ellene mondjon a mesternek. Megfigyelte a mester gyengeségeit, gúnyt űzött hibáiból a tanítványok nagy rémületére. Azok úgy is tekintettek rá, mint magára a megtestesült ördögre.

Egy nap az "ördög" megbetegedett, és meghalt. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Külsőleg persze az alkalomnak megfelelő ünnepélyes arcot vágtak, de a szívük örült, hogy ez a tiszteletlen eretnek nem fogja többé félbeszakítani a mester lelkesítő beszédét, és nem fogja többé kritizálni viselkedését.

Ezért aztán az emberek meglepődtek, amikor a mestert őszintén szomorúnak látták a temetésen. Amikor az egyik tanítvány később megkérdezte, hogy vajon a halott túlvilági sorsa miatt szomorkodott-e, azt válaszolta:

- Nem, nem. Miért szomorkodnék egy barátom miatt, aki már a mennyországban van? Magam miatt bánkódtam, mert ő volt az egyetlen barátom. Itt mindenki tisztelettel vesz körül, ő volt az egyetlen, aki ellentmondott nekem. Attó1 félek, hogy miután ő elment, én sem fejlődöm tovább.

És e szavak után a mester sírásra fakadt.

 

§

 

Egy asszony jött Izrael rabbihoz, hogy elpanaszolja titkos bánatát. Már húsz éve férjnél van, és még nem született fia.

- Micsoda véletlent - mondta a rabbi. - Pontosan így volt az én édesanyámmal is,

Azzal a következő történetet mondta el az asszonynak.

Egy nap Izrael rabbi édesanyja meghallotta, hogy Bal Shem Tov érkezett a városba. Odasietett, és azért könyörgött, hogy imádkozzon érte, hogy fia szülessék.

- Mit vagy hajlandó ezért feláldozni? - kérdezte a szent ember.

- Mit tehetnék? - kérdezte az asszony. - A férjem ugyan szegény könyvtáros, de van valamim, amit felajánlhatok a rabbinak.

Azzal hazarohant, előhúzta a gondosan eltett katinkát a fiókos szekrényből, és már rohant is vissza, hogy felajánlja a rabbinak. Mint tudjuk, a katinkát, a körgallért, a menyasszony az esküvőjén viseli, és mint értékes családi ékszer száll egyik nemzedékről a másikra. De mire az asszony visszaért, a rabbi már elindult a következő városba, így ő is utána ment, és mivel szegény volt, csak gyalog mehetett. Mire megérkezett, a rabbi már ismét új városba indult. Hat héten keresztül követte így a rabbit városról-városra, míg végül utolérte. A rabbi átvette tőle a katinkát, és a helyi zsinagógának adta.

Izrael rabbi aztán így fejezte be a történetet:

- Édesanyám aztán hazagyalogolt, és egy évvel később megszülettem én.

- Tényleg micsoda véletlen! - kiáltott fel az asszony. - Nekem is van otthon egy katinkám. Elhozom neked azonnal, és ha felajánlod a helyi zsinagógának, Isten engem is megajándékoz egy fiúval.

- Nem, kedvesem - szólt a rabbi szomorúan -, nem olyan egyszerű az. Különbség van közted és édesanyám közt. Te hallottad az ő történetét, de neki nem állt egyetlen példa sem a rendelkezésére.

 

Miután egy szent használt egy létrát, azt eldobják, hogy soha többé ne használják mások.

 

§

 

Egy hatalmas kamion próbált átmenni a vasúti átjáró alatt, de beszorult az út és a híd közé. A szakértők minden az eltávolítására kezdett próbálkozása eredménytelennek bizonyult, így hát a közlekedés az út mindkét oldalán kilométerekre megbénult.

Egy kisfiú igyekezett ugyan, hogy felhívja magára a Főmérnök figyelmét, de mindig leintették. Végül a főmérnök teljes kimerültségében így szólt:

- Gondolom, azért jöttél, hogy megmondd, hogyan lehetne a problémát megoldani.

- Igen - válaszolta a gyerek. - Azt javasolom, hogy engedjék le a kamion gumijait.

 

A laikusok fejében rengeteg lehetőség megfordul. A szakértőkében csak kevés.

 

§

 

Az 1930-as években az Egyesült Államok egyik gyára Japánba exportált egy gépet. Egy hónappal később a vállalat táviratot kapott: "Gép nem működik, küldjenek embert megjavítani!"

A vállalat át is küldött valakit Japánba. De még mielőtt megvizsgálhatta volna a gépet, a vállalat újabb táviratot kapott: "EMBER TUUI, FIATAL., KUELDJENEK IDOESEBBET!".

A vállalat visszatáviratozott: "HASZNAALJAAK OET, OE TALAALTA FEL A GEEPET.”

 

§

 

Mivel a százlábúnak nagyon fájtak a lábai, a bagoly tanácsát kérte. Az ezt mondta neki:

- Túl sok lábad van. Ha egér lennél, csak négy lábad lenne, ezért huszonnégyszer kisebb lenne a fájdalmad.

- Nagyszerű ötlet - mondta a százlábú. - Csak azt mutasd meg, hogy hogyan váljak egérré!

- Ne bosszants engem a gyakorlatba való átültetés kérdéseivel! Én csak az elvek kidolgozásáért vagyok felelős.

 

§

 

Egy híres festő áthívta orvos barátját, hogy megnézze a festő legnagyszerűbbnek tartott alkotását. A doktor tüzetesen megvizsgálta a festményt, nem sajnálván az időt a legkisebb részlettól sem. Tíz perc múlva a festő már kissé nyugtalankodott:

- Szóval, mit gondolsz? A doktor így szólt:

- Azt hiszem, kétoldali tüdőgyulladás.

 

§

 

A szakértőbe vetett bizalom veszélyei:

Egy' ember olvashatatlan üzenetet kapott a barátjától. Miután már belefáradt a próbálkozásba, eszébe jutott, hogy érdemes lenne talán a helybéli patikus segítségét kérni.

Az egy teljes percig bámulta az írást, azután elővett egy barna üveget, a pultra helyezte, és így szólt:

-         Két dollárba fog kerülni.

 

§

 

Egyetemisták egy csoportja elégedetlenkedett az italbolt sörének minőségével.

Néhányuknak az a nagyszerű ötlete támadt, hogy egy kis üveggel elküldenek a kórház laboratóriumába, abban a reményben, hogy megtudják, mit tartalmaz a sör.

Másnap a következő üzenetet kapták: "A lovuk sárgaságban szenved."

 

§

 

Egyik tanítványa azt kérdezte Konfúciusztól:

- Mik a jó kormány nélkülözhetetlen összetevői? Azt a választ kapta:

- Élelem, fegyverek, és a nép bizalma.

- És - érdeklődött tovább a tanítvány - ha valamelyiket el kellene hagynod, akkor melyiktől válnál meg?

- A fegyverektől.

- És ha a maradék kettő közül is meg kellene válnod az egyiktől, akkor melyiket hagynád el?

- Az élelmet.

- De élelem nélkül elpusztulnak az emberek!

-         A halál emberemlékezet óta az emberiség sorsa. Az a nép viszont, amelyik már nem bízik a vezetőiben, valóban elveszett nép.

 

§

 

Amikor baleset következtében az egyik török falu vezetője elveszítette a lábait, mankókkal kezdett járni. Egyre ügyesebben tudott menni, még táncolni is megtanult velük, sőt még kis piruetteket is rögtönzött szomszédjai szórakoztatására.

A fejébe vette, hogy gyermekeit is megtanítja mankóval járni. Nemsokára a mankókon való járás státuszszimbólummá vált falujában, és nem tellett bele sok idő, mindenki úgy járkált.

A negyedik nemzedék idejében már senki sem tudott mankó nélkül közlekedni. A falusi iskolában bevezették az Elméleti és gyakorlati mankósság című tantárgyat; a falusi kézművesek pedig híressé váltak az általuk készített mankók minősége folytán. Már arról is szó esett, hogy kifejlesztenek egy elektromos, akkuval üzemeltethető mankópárt.

Egyszer azonban egy fiatal török mankózott a falu vénei elé azzal, hogy megtudja: miért kell mankókon járni, mikor Isten lábakat teremtett az embereknek. A véneket bosszantotta, hogy ez a suhanc náluk is bölcsebbnek képzeli magát, ezért elhatározták, hogy megleckéztetik.

- Miért nem mutatod meg nekünk, hogy hogyan kell járni mankó nélkül?

- Rendben van! - kiáltotta a fiatalember.

A következő vasárnap a falu főterére tervezték a bemutatót. Mindenki ott volt, amikor a fiatalember bemankózott a tér közepére, megállt egyenesen, és eldobta a mankóit. A tömeg csendben figyelte, amint bátran előrelépett, és arca esett.

Azzal aztán mindenki megerősödött abbéli hitében, hogy mankók nélkül lehetetlen járni.

 

§

 

Miközben a bognár a folyosó egyik végén kereket készített, a Chi tartománybéli Huan herceg egy könyvet olvasott a másik végében. A bognár letette vésőjét és kalapácsát, odafordult a herceghez, megkérdezte, hogy milyen könyvet olvas.

- Olyat, ami megőrzi a bölcsek szavait - válaszolta a herceg.

- Élnek még azok a bölcsek? - kérdezte a bognár. - Már nem - válaszolta a herceg -, már mind meghaltak.

- Akkor, amit olvasol, az nem más, mint az elmúlt emberek piszka és söpredéke - vélte a bognár.

- Hogy merészelsz, te, egy bognár, hibát találni abban a könyvben, amit olvasok? Bizonyítsd be, amit mondtál, különben halállal lakolsz!

- Mivel, hogy én csak egy bognár vagyok - kezdte az -, én így látom a helyzetet: Amikor egy kereket készítek, ha az ütésem túl lassú, akkor ugyan mélyre vágok, de nem elég szilárdan; ha viszont az ütésem túl gyors, akkor szilárdan, de nem vágok elég mélyre. A megfelelő ütemet viszont, amely sem túl gyors, sem túl lassú, a kezed nem tudja felvenni, ha nem a szívedből jön. Ezt nem lehet szavakba önteni; ebben van valami művészet, melyet nem lehet átadni a fiamnak se. Ezért nem veheti át tőlem a munkát, ezért gyártom még hetven éves koromban is a kerekeket. Véleményem szerint így' kell ennek lennie azokkal is, akik már elmentek közülünk. Amit érdemes lett volna átadniuk, az velük együtt pusztult el; s csak a maradékot hagyták hátra a könyvekben. Ezért mondtam azt, hogy amit olvasol, az az elmúlt emberek piszka és söpredéke.

 

§

 

Régente Japánban papírból készült lampionokat használtak. A bambusznád által összetartott papír óvta a meggyújtott gyertyát a széltől. Egyszer egy vak meglátogatta a barátját, s amikor hazaindult, felajánlottak neki egy lampiont. Az csak nevetett rajta.

- Éjjel vagy nappal, mind egyforma az nekem! - mondta. - Ugyan mi hasznát venném én a lampionnak?

A barátja ellenvetette:

- Igazad van. Ahhoz, hogy hazatalálj, semmi szükséged sincs rá. De talán megóvna attól, hogy valaki beléd rohanjon a sötétben.

Így aztán a vak ember a lampionnal indult neki az útnak. Egy kis idő elteltével azonban valaki úgy nekirohant, hogy még fel is lökte.

- Te gondatlan fráter! - kiáltotta a vak. - Hát nem láttad ezt a lampiont?

- Testvér - engesztelte az idegen -, a gyertyád kialudt.

 

Biztonságosabban jársz a. saját sötétségedben, mint más világosságában.

 

§

 

 


Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: sugar_celia (2011 Április 09) | Szerző: Tekintély
Megtekintések száma: 170 | Tag-ek(kulcsszavak): Anthony de Mello | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Copyright MyCorp © 2017 | Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben