ZEN BUDDHISTA KOANOK
Szabó János átültetésében és kommentárjaival
Gyomay M. Kubose (1905-2000): Zen Koans, Chicago, 1973, nyomán
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
- Ki a Buddha? - kérdezte egy szerzetes.
- Ki vagy TE? - kérdezte a Mester.
Sokan elmélkednek az életről, sokan válnak képzelgéseik áldozatává. Az okoskodás és a valós dolgok között nincs összhang, hiszen az élet csak élet által ismerhető meg. A Zen mesterek nem becsülték az írást. Tanításuk, - mely "szavakon túli tanítás" - tanítványaik fejlődését szolgálta, akiknek néha sikerült feljegyezni egy-egy mondást, történetet.
I. TÚL A KETTŐSSÉGEN
A nyugati világ kultúrája kételvű; valami vagy "ez", vagy "az", "jó" vagy "rossz", "helyes" vagy "helytelen", "barátságos" vagy "ellenséges". A kételvüség teljes elkülönülést okoz, a megkülönböztetést versengés követi.
Határozott állításokra lesz szükség ("ez jó", "az rossz"), amelyek problémákat szülnek mind a társadalomban, mind a magánéletben. Ha valaki békés és harmonikus életre vágyik, túl kell lépnie e kettősségen, el kell jutnia az egység világába. Az egység nem az "ugyanaz"-t jelenti.
Minden "egyes" a maga nemében páratlan és abszolút. Minden egyesnek megvan a saját szépsége, értéke és nem hasonlítható semmihez. Béke és szabadság csak az egység világában található, az abszolút világban.
A következő Zen koanok a kettősségen való túllépést hangsúlyozzák.
Minden nap jó nap
Unmon azt mondta tanítványainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felől,
de mi lesz a következő 15 nappal?
Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt:
- Minden nap jó nap.
"Minden nap jó nap" - egy egyszerű állítás, de valójában kevesen értik. A "jó nap" nem kellemes vagy kellemetlen napot jelent. Nem relatív, hanem az abszolút értelemben vett napot jelenti.
A ma abszolút; ma csak egyszer van, többé nem lesz.
Minden nap friss és új, éppen úgy mint az élet.
Minden nap jó nap, de a jóság nem saját magunk erénye.
Eredendően jó, abszolút értelemben - esik vagy süt,
háború van vagy béke, betegség vagy egészség.
A múlt csak emlék, a jövő csak remény.
A ma valóság.
Nem hideg, nem meleg
Egy szerzetes azt kérdezte:
- Hogyan menekülhetnénk a hidegtől és a melegtől,
- Miért nem mentek oda, ahol nincs se hideg, se meleg? - válaszolt Tozan.
- Van olyan hely?
- Mikor hideg van, legyen benned is hideg,
mikor meleg van, legyen benned is meleg. - jegyezte meg a Mester.
A meleg és a hideg a kényelmetlenséget, az élet nehézségeit jelentik. Ha valaki nehézségek előtt áll, mit tesz? Elmenekül? Az élet problémái elől gyakran nem lehet elmenekülni.
A Zen azt mondja: Legyenek nehézségeid!
Ha forróság van, ne kiabálj: Jaj, forróság van, mit csináljak? Ahelyett hogy panaszkodsz, vagy menekülni próbálsz, légy forró Te is!
Bármi történik, ha teljesen azonosulunk vele, győztesek leszünk győzelem nélkül is.
A bot
Shuzan felemelte a botját:
- Ha ezt botnak nevezitek, szembeszegültök az igazsággal. Ha nem nevezitek botnak, szembeszegültök a valósággal.
Nos, minek nevezitek?
Ha a tanítványok botot mondanak, a névhez ragadnak; ha nem botot mondanak, nem veszik tudomásul a valóságot.
Nem állítható és nem utasítható el egyik sem.
A helyes válasz az ellentmondás legmélyén, a legteljesebb, végső zűrzavarban világosodhat meg.
- Mi ez, - kérdezi a Mester.
Éppen ez. Ami van.
Nem lehet beszélni róla; csak megtapasztalni lehet.
Visszatérés a köznapi világba
Kegon mestertől azt kérdezte egy szerzetes:
- Hogyan tér vissza a köznapi világba az, aki megvilágosodott?
- A széttört tükör nem ad többé képet,
a lehullott virág nem tér vissza a szárára.
A Zenben nincs "ha" vagy "de". A Zen a teljes élet, itt és most.
Sokan élnek a "ha" világban, azon gondolkodva, mi lesz majd, "ha megsérülök", "ha nem lesz kész", "ha meghalok", stb.
A "ha" emberek mindig mentegetik magukat a "de" világban,
"Szerettem volna megcsinálni, de", "szeretnélek látni, de" stb.
A szerzetes saját "ha" világában tévelyeg.
Törekedjen, s megtudja a választ!
Minden a legszebb
Egy nap Banzan a piacon sétált, és meghallotta, amint egy vevő így szól a mészároshoz:
- A legszebb darab húst kérem!
- Itt minden a legszebb! - válaszolt a mészáros, - nem talál egyetlen darab húst sem, amely ne a legszebb volna.
Ekkor Banzan megvilágosodott.
Ez a koan a Zen-tanítás jellegzetes példája.
Nincs csúnya felhő, minden virág gyönyörű.
Felülmúlhatatlan minden egyéni.
Az elkötelezettek számára megmutatkoznak a valódi értékek.
Manjusri belép a Kapun
Egy reggel, amint Manjusri álldogált a Kapu előtt, Buddha szólt hozzá:
- Manjusri, Manjusri miért nem lépsz be?
- Itt sem találom magam, minek menjek? - hangzott a felelet.
Mi az a Kapu?
Egy közönséges kapu valahonnan valahová nyílik, ki vagy be lehet menni rajta. Elválasztja a belsőt a külsőtől.
A valóság világában nincs kívül vagy belül.
Mikor Buddha arra kéri Manjusrit, (a bölcsesség szimbólumát) hogy lépjen be a Kapun, csak próbára teszi.
Manjusri válasza: a valóság világának nincs kapuja.
Egy közönséges ember viszont érezheti, hogy mégis van valami kapu. Igen ám, de az kaputlan kapu és nehéz belépni rajta, bár nyitva áll mindenki előtt.
Pontosan annyi a nincs-kapu kapu, ahány ember van.
Mindenkinek a saját kapuján kell belépnie.
II. A TUDATOSSÁG
Nem teljes az életünk, ha nem ébredünk tetteink tudatára.
Gyakran csak biológiai értelemben létezünk. Nem hallunk, bár van fülünk, és hiába van szemünk, nem látunk.
A tudatosság az élet pillanataiban való teljes részvételt jelenti. A következő, több mint 300 éves japán haiku vers egyszerűen és tömören fejezi ki a tudatos élet lényegét.
Juharlevél hull -
Látod? Egyszer az arca,
Egyszer a háta.
(Ryokan)
A Paradicsom kapuja
Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem?
Nobushige felemelte a kardját.
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin.
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.
Mennyország és Pokol; a mindennapjainkban vannak
Felborul egy vizesvödör
Hyakujo mester egy új kolostor élére keresett valakit. Összehívta tanítványait és egy vízzel teli vödörre mutatva azt kérdezte:
- Ki tudná megmondani mi ez, anélkül hogy nevén nevezné?
- Farönknek senki sem hívhatja. - mondta a szerzetesfőnök.
Ekkor Isan, a kolostor szakácsa felrúgta a vödröt és távozott.
- A szerzetesfőnök vesztett. - mosolyodott el Hyakujo, és Isan lett az új kolostor Mestere.
A szerzetesfőnök gondolkozni próbált a valóságon, Isan eggyé vált vele. Intellektuálisan megközelíteni a kérdést, rossz felfogás.
Az élet kérdéseit a jellem válaszolja meg, nem a tanult tudomány.
Belső kultúra
Daiji azt mondta tanítványainak:
- Testvérek! Jobb egy lépéssel mélyebbre jutni a Dharmában, mint tíz lépésnyit szétszórni belőle. Többet ér egy arasznyi belső kultúra, mint tíz arasznyiról prédikálni.
- Arról prédikálok, amit nem tudok csinálni;
Azt csinálom, amiről nem tudok prédikálni. - fűzte hozzá Tozan mester.
Egyetlen jó cselekedet többet ér, mint száz csodálatos szó. Míg Daiji a tett fontosságát hangsúlyozza, Tozan szerint a beszéd is, a tett is fontos, de nem egyenlő mértékben.
Győződj meg róla!
Roso, arccal a falnak
Roso mester hátat fordítva fogadta tanácsot kérő tanítványait. Barátja, Nansen így kritizálta:
- Én, ilyenkor azt mondom a szerzeteseknek, hogy helyezzék magukat a Buddha születése előtti időkbe; és néhányuknak sikerült is követni tanításomat. De ülni csak, a fallal szemben, nem válik egy tanítvány hasznára sem.
Rosot arra figyelmeztetik, hogy ha magyarázná a Zent, egy páran legalább megértenék azt.
Lehet, hogy nem mindig jó a szótlan módszer, de egyedül ez az, ami nem terheli még jobban a tanítványokat, ami hagy gondolkozni, cselekedni. Ha a Mester elfordul a tanácsot kérőtől, az nem tud kérdezni semmit. Csak ülhet csendben, meditálhat, hiszen a Mester is azt teszi. Így a tanítvány magába nézhet és tisztázhatja saját gondolatait anélkül, hogy bármi külső hatás megzavarná.
Isan kéreti a tisztségviselőket
Isan mester a kolostor kincstárnokáért küldött, de amikor megjelent, így szólt:
- A kincstárnokot hivattam, nem téged!
A kincstárnok nem tudott mit válaszolni. Ekkor a Mester a szerzetesfőnökért küldött, de neki is azt mondta:
- A szerzetesfőnököt hivattam, nem téged!
A szerzetesfőnök sem tudott válaszolni.
A Zen mester az élet leghétköznapibb pillanataiban is tanít.
Ha a kincstárnok, vagy a szerzetesfőnök teljes életével betöltötte volna hivatalát, öntudatosan fordul a Mesterhez:
- Nem tudod, hogy ÉN vagyok a szerzetesfőnök?
De egyikük sem szólt egy szót sem. Milyen kár!
Csak bitorolták tisztségeiket.
Az elutasított szerzetes
Seppo mestert egy szerzetes üdvözölte illedelmesen.
A Mester öt botütést mért rá.
- Hol hibáztam? - kérdezte a szerzetes.
A Mester újra ütött és felordított:
- Khats!
A Zen szöveg nélküli, szavakon túli tanítás, mely értelemtől értelemig hat. Módszerei közt ütések és kiáltások váltakoznak a koanokkal, váratlan szófordulatokkal.
Rinzai mester felkiáltásairól híres, Tokusan az ütéseiről. A szerzetes, aki Seppot meglátogatta, úgy köszönt, ahogy az Japánban és a régi Kínában szokásos volt. A nyugati világban mi kézfogással üdvözöljük egymást, a buddhista országokban, mint Ceylon, Burma, Thaiföld vagy India, a mellkas előtt összetett két tenyér a köszöntés.
Seppo mégis ötször sújtott a szerzetesre, aki meglepődve kérdezte az okát. Válaszul újabb ütéseket kapott, azonkívül rá is üvöltöttek.
Egy megvilágosodott ember köszöntésének mindig megvan a maga teljes tartalma. De ez a szerzetes, - mint közülünk is annyian, - csak a formális, tartalomnélküli mozdulatot hajtotta végre. Az ütések száma nem fontos, az első öt csak figyelmeztet, a továbbiak már mélyebb jelentésűek. A kiáltás, (-Khats!) annyit tesz: - Ébredj fel!
A megoldott probléma
A reggeli felolvasás után Yakusan mesterhez így szólt egy szerzetes:
- Van egy problémám, segítenél megoldani?
- Az esti felolvasásnál megoldom. - válaszolt a Mester.
Este, amikor a szerzetesek összegyűltek a teremben, Yakusan azt mondta:
- Az a szerzetes, aki reggel azt mondta, hogy problémája van, álljon elő!
Amint a szerzetes a gyülekezet elé ért, a Mester megragadta:
- Nézzétek! Ennek a fickónak problémája van!
Ezzel félretolta a szerzetest és a szobájába vonult.
A valóság konkrét. A Zen a zajló élethez következetes. A probléma, ami egész nap csak a megoldásra vár, komoly probléma lehet! Tudsz egy napig várni, ha víz alatt van a fejed?
Yakusan esti leckéje drámai volt.
A megcsavart orr
Amikor Hyakujo látogatóban volt Mesterénél, egy csapat vadliba repült el felettük.
- Mik azok? - nézett fel Baso mester.
- Vadlibák, uram.
- Hova repülnek?
- Már el is mentek, uram.
Ekkor Baso hirtelen úgy megcsavarta tanítványa orrát, hogy az felkiáltott fájdalmában.
- Azt mondod, elmentek? Mind itt vannak a kezdetektől fogva! - harsogta Baso.
Hyakujo ekkor megvilágosodott.
Mindennapi életünk legnagyobb részében felületesek vagyunk, nem ébredünk tudatára a valóságnak. Hyakujo csak annyit látott, hogy a vadlibák elrepültek. Talán éhesek voltak és élelem után kutattak, vagy talán a hideg elől mentek dél felé. De Hyakujo nem érzett semmit, nem volt kapcsolata velük, nem értette az életet. A Mester viszont észrevette tanítványa durva felszínességét, és figyelmeztetés helyett megcsavarta az orrát.
A satori, vagyis a megvilágosodás az élet valóságának, a dolgok összefüggésének a felfedezése.
Nyisd ki a saját kincsesládádat
Daiju meglátogatta Baso mestert Kínában. A Mester azt kérdezte:
- Mit látsz magad előtt?
- Magát a megvilágosodást. - válaszolt Daiju.
- Saját kincsesládád van, miért kívül kutatsz?
- Hol van az én kincsesládám?
- Aki kérdez, az a kincsesláda! - mondta a Mester.
Ekkor Daiju megvilágosodott.
A mi anyagias világunkban könnyen úgy tűnhet, hogy a szabadság és a boldogság a pénztől, vagy más külső tényezőktől függ.
A Zen pontosan az ellenkezőjét tanítja: Mindent magunkban találunk meg.
A belső érték, - a Buddha-természet, - mindig friss, élő, határtalan.
