Li-Suan álma**
(Évának; Sándornak)
- Mester, mondd, mit tehetünk valójában a gyermekek szenvedése, az anyák kései magánya, a fűszálak hajnali remegése és a vágóhidak apokalipszise ellen? A mester nem felelt azonnal. Másnap is hiába várták tőle a választ.
Harminchárom év telt el. A mester akkor összehívta a tanítványokat, fölemelte a tekintetét, és nagyon halkan azt mondta:
- Semmit.
- Mester, mondd, mit tehetünk valójában a gyermekek szenvedése, az anyák kései magánya, a fűszálak hajnali remegése és a vágóhidak apokalipszise ellen? A mester nem felelt azonnal. Másnap is hiába várták tőle a választ.
Harminchárom év telt el. A mester akkor összehívta a tanítványokat, fölemelte a tekintetét, és nagyon halkan, hogy senki se hallja, azt mondta:
- Semmit.
- Mester, vajon van-e a világon csodálatosabb a szemhéjra adott csóknál?
- Buddha.
- Buddha?
- Buddha sem - pontosított a mester.
- Mester, mi az az idő?
- Ez. Meg ez. Meg ez. Meg ez.
Egyszer a mester levelet írt. A tanítványok úgy tudták, valami kétes hírű nőnek. A mester úgy tudta, elöljárójának az elkorhadt tetőgerendák ügyében. (A postás úgy tudta, egy levelet kézbesít a címzettnek.)
- Mester, milyen friss, tiszta ma a levegő!
- Nem levegő: lélek.
- Kár, hogy telefüstölik cigarettájukkal az emberek.
- Nem füst: megszínezett lélek.
- Mit kell elérnem, mester?
- A vágyról való lemondás állapotát, anélkül, hogy vágynál erre az állapotra.
- Az tehát a cél, hogy semmire se vágyjam?
- Nem. Az a cél, hogy a semmi vágyjon rád.
- Ahol víz van, ott van híd is. De a hídra csak a túlsó partról léphetsz - biztatta egyszer a mester a tanítványokat a reménytelennel.
- Mester, hogyan fogjak a meditációhoz?
- Végy föl egy kavicsot. Nézd hosszan. Ha kinyitja szemét, tedd le.
- Ez a meditáció?
- Nem. Ez a teremtés.
- Mester, hogyan fogjak a meditációhoz?
- Feledkezz el a kérdésről.
- Melyikről?
- A válaszról is.
- Mester, hogyan szabaduljak meg a vágytól?
- Egyikőtöknek meg kell halnia.
- Ahol víz van, ott van híd is. De a híd is folyik - emlékeztetett a mester.
- Mester, hol találom az igazságot?
- Mi szükséged rá?
A tanítvány ekkor megvilágosodott.
- Jó?
- Mi, mester?
- Nem az a kérdés, hogy mi, hanem hogy jó-e.
- Mester, hova jutok, ha minden tehertől sikerül megszabadulnom?
- Összeroppansz az üresség súlya alatt.
- A megfoghatatlanban gyökeredzik.
- Mi, mester?
- Nem tudom, mert a megfoghatatlanban gyökeredzik.
- Későre jár. Feküdjünk le.
- Későre jár - bólintott a mester. - Ébredjünk föl.
- Mester, miként keljek át a folyón, ha nem feszül fölötte híd?
- Te feszülj fölé.
- De hát hogyan is érhetném én át?
- Nem neked kell átérned, hanem a hídnak, ami te vagy.
- Mester, mi az igazság?
- Nem tudom.
- Mégis a legfőbb jónak tartod. Miért?
- Mert nem tudom, mi az.
- Mester, mi az igazság?
- Nem tudom.
- Mégis a legfőbb jónak tartod. Miért?
- Nem tudom, mi a legfőbb jó, nem tudom, mi az igazság, nem tudom, ki kérdez, és nem tudom, miért adtam ezt a választ arra a kérdésre, amire nem tudom a választ.
- Akkor hát miben lehetünk biztosak?
- Hogy az igazság a legfőbb jó.
- Mester, mi az igazság?
- Nem tudom.
- Mégis a legfőbb jónak tartod. Miért?
- Nem tudom, mi a legfőbb jó, nem tudom, mi az igazság, nem tudom, ki kérdez, és nem tudom, miért adtam ezt a választ arra a kérdésre, amire nem tudom a választ.
- Akkor hát miben lehetünk biztosak?
- Hogy vagy az igazság a legfőbb jó, vagy nem. Vagy nincs olyan, hogy vagy.
- Mester, mi az igazság?
- Nem tudom.
- Mégis a legfőbb jónak tartod. Miért?
- Nem tudom, mi a legfőbb jó, nem tudom, mi az igazság, nem tudom, ki kérdez, és nem tudom, miért adtam ezt a választ arra a kérdésre, amire nem tudom a választ.
- Akkor hát miben lehetünk biztosak?
- Nem tudom, mi az: biztosnak lenni valamiben.
- Mester, mi az igazság?
- Nem tudom, tudom-e.
- Honnan tudod, hogy nem tudod?
A mester ekkor megvilágosodott.
- Mester, mire tanítanak a könyvek?
- Olvasásra.
- Mester, asztalodon az örökös pohár víz talán a tenger állandó előlege?
- Nem tudom, mester.
- Mester, miért mosolyodtál el, amikor az igazságról kérdeztelek?
- Mert kisütött a nap, és a tarkómat érték sugarai.
- Mester, mi a lét?
- A nemlét illúziója önmagáról.
- Biztos ez?
- Biztos, mint minden illúzió.
- Mester, hogyan találok rá a helyes útra?
- Az utat, melyen járnod kell, nyomaid jelzik.
- Mester, hogyan találok rá a helyes útra?
- Ezt Li-Suantól kérdezd.
- Ő tudni fogja a választ?
- Nem. De már régóta egyedül él, és biztosan örül majd a látogatásodnak.
Li-Suan egyszer azt álmodta, hogy ő lepke. Reggel, amikor fölébredt, nem tudta eldönteni: ő álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodja őt. Álmáról és kétségeiről beszámolt szerzetestársainak is. Ám azok nem hittek neki, mert Li-Suanról mindenki tudta, hogy nagy hazudozó.
Li-Suan egyszer azt álmodta, hogy ő lepke. Reggel, amikor fölébredt, nem tudta eldönteni: ő álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodja őt. Álmáról és kétségeiről beszámolt szerzetestársainak is. Ám azok nem hittek neki, mert érezték, hogy ez végzetes lenne számukra.
Li-Suan egyszer azt álmodta, hogy ő lepke. Reggel, amikor fölébredt, nem tudta eldönteni: ő álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodja őt. Álmáról és kétségeiről beszámolt szerzetestársainak is. Ám azok nemigen figyeltek rá, mert ezt a történetet már mind jól ismerték.
Li-Suan egyszer azt álmodta, hogy ő lepke. Reggel, amikor fölébredt, nem tudta eldönteni: ő álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodja őt. De Li-Suant és a lepkét csak Kafka találta ki. Kafka, akit - mindannyian tudjuk - Borges álmodott meg. Borges, aki
[A kézirat itt megszakad.]
