Weöres Sándor fordításában Tõkei Ferenc prózafordítása alapján
AZ ÚT
1
Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktõl-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért:
aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettõ mögött közös a forrás, csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja.
2
Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyû megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas es mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s késõbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül mûködik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik, alkot, de mûvét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült mûvét nem félti, s mert magának nem õrzi, el se veszíti.
3
Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend es béke fakad; ha nem kell többé a ritka, drága, megszûnik a nép kirablása; ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik.
Ezért a bölcs
a szívet kiüríti, a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erõsíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak. A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz.
4
Az út üres, de mûködését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek õsatyja. Élet tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba. Megfoghatatlan és mégis van. Én nem tudom, ki a szülõje, de vénebb, mint a tünemények õse.
5
Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák. A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák. Az ég és föld közötti tér, akár a fujtató, üres és nem szakad be, mozog és egyre több száll belõle: kell rá szó, ezernyi; jobb némán befelé figyelni.
6
Csodálatos asszonynak hívják: õ a völgy örök szelleme. A csodálatos asszony kapuja ég s föld gyökere. Végtelenul munkálkodik, nem fárad el sose.
7
Örök az ég és örök a föld. Azért örök az ég s a föld, mert nem önmagukért élnek, ezért nem fogy belõlük az élet.
Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad, nem õrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem ûzi sose, ezért teljesül saját érdeke.
8
A legfõbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevõ: a víz az út-hoz hasonló. Az élet a földet kövesse, a sziv a bensõ melyet kövesse, a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet kövesse, a szolgálat a lehetõt kövesse, a tett a kellõ idõt kövesse. Ha készséges, de nem erõszakos: nem kél zúgolódás semerre.
9
Aki tölt színültig: jobb, ha elõbb abbahagyja. Aki túl-élesre fen: élét hamar kicsorbítja. Arannyal, ékkõvel teli kamra: megõrizni senkise bírja. Kincs, gõg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! Alkotni, adni, majd visszavonulni: ez az égi bölcsesség.
10
Aki teste-lelke egységét megõrzi, azt a kétség nem bontja meg. Aki természetét szelíddé símítja, egyszerû, mint az újszülött gyerek. Aki látását megtisztítja, elkerüli a tévedéseket. A nép megnyerése, ország kormányzása nem kíván tudós elméletet. Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak, nyugalmasak és békességesek. E tudásból kibontakozik a sürgés-nélküli cselekedet. Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni: ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.
11
Harminc küllõ kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létezõ és hasznot-adó a nemlétezõ.
12
Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, a vágtatás, vadászat megbolondít, a nehezen elérhetõ mind bûnbe lódít.
Ezért a bölcs
nem a szemét, inkább a gyomrát tömi, neki nem a távoli kell, hanem a közeli.
13
Dicsõség, szégyen: egyforma félelem. A rang: az élet legnagyobb csapása. Dicsõség, szégyen: mért csak félelem? Mert a dicsõséget a közemberek szorongva nyerik el, szorongva vesztik el. A dicsõség is, szégyen is, csak puszta félelem. A rang mért az élet csapása? Mert legnagyobb csapás az önszeretet. Ha nincs bennem önszeretet, ugyan mi bajom lehet?
Ezért:
a világért élõ kiválóságra bízható a világ; és a világért élõ jóságra építhet a világ.
14
Ránézek, de nem látom, ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható. Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen. Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét. Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát.
Az õskor útját birtokolva
s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezetõ-fûzére.
15
Hajdan az ihletettek ismerték a rejtõzõt és rejtettet, de õket mélyükig nem ismerte senki. Mert nem lehetett õket megismerni, a kép róluk csak ennyi: mint téli folyón átkelõk, vigyáztak, mint szomszédaiktól félõk, figyeltek, mint a vendégek, tartózkodtak, mint olvadó jégen, óvakodtak, mint a rönk-fa, egyszerûek voltak, mint a völgykatlan, mélységesek voltak, mint a homály, át nem derengtek. Nyugalmukat bizton õrizve formálták a szennyesbõl tisztát. Az örök áramlással békességben, ismerték az élet nyitját. Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak, s mert mohók sose voltak, megelégedtek a létezõvel és újat nem alkottak.
16
Ahol megvalósul a teljes üresség, ott a nyugalom tisztán megmarad, minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad. Minden virul, terem, s a kezdethez visszatér szüntelen. A kezdethez visszatérés: a béke. A béke: az élet visszatérte. Az élet visszatérte: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az állandóság nem-tudása: vakság, zûrzavar. Aki az állandót ismeri, bölcs lesz, aki bölcs lett, igazságos lesz, aki igazságos lett, király lesz, a király az eget követi, az ég az utat követi, az út örökkévaló, és minden rendjén-való.
17
A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok. Szerették, felemelték, aztán rettegték, végül megvetették. Aki hûtlen, hívet nem lel. De ha ígérete szerint cselekszik, munkája sikerül, érdeme növekszik, és a nép azt mondja rája: "A természet útját járja."
18
Mikor a nagy utat semmibe dobták, megjelent az erkölcs és méltányosság. Mikor kezdõdött az okoskodás, megjelent a nagy hazudozás. Mikor a hat rokon összeveszett, megjelent a gyermeki tisztelet és szülõi szeretet. Mikor zavaros az ország, megjelennek a hûséges szolgák.
19
Ha eldobják az okosságot, a tudósságot, akkor lesz a nép százszor áldott. Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot, gyermeki tisztelet, szülõi szeretet vezeti a sokaságot. Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot, nem lesznek többé tolvajok, betyárok. Három jele a kevés-bölcsességnek. Mutassák meg az ember-népnek az egyszerûséget, az épséget, hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.
20
Hagyd el a tanultságod és meg nem bánod. Igéret és ígérgetés: mi különbség? Jó és rossz: mily különbség! De amitõl mindenki retten, azt nem vethetjük félre büntetlen. Ó, zûr! Még minden rendezetlen! Ám az emberek ragyognak folyton, mint ünnepi lakomán, vagy tavasz-érkezéskor a tornyon. Egyedül én vagyok nyugodt, nem állok a fénybe, akár a még világra-nem-hozott. Forgok az áramlásban, nem lel szilárd helyet a lábam; mindenkinek van bõviben, csupán nekem nincs semmi sem: lám, bolond szív jutott nekem! Ó, zûrzavar! A közönséges emberek ragyognak, homályban én vagyok csak; a közönséges emberek mind szemfülesek, közönyös én vagyok csak. Örvénylõ tenger ragad magával, sodródom, nincs megállásom. Mindenkinek megvan a dolga, bolondnak, durvának csak én mutatkozom. Egyedül én vagyok más, mint az emberek, mert az õs-forrásból táplálkozom.
21
A hatalmas erény változatai az utat követik. Az út magában-véve árny és köd. Köd és árny, hol képek rejlenek. Árny és köd, hol dolgok rejlenek. Mélység, köd, hol magvak rejlenek. Látuk: valóság, belük: igazság. Õskortól máig nem kallódott el a neve: általa megnevezhetõ mindennek kezdete. Mindennek kezdetét mint tudhatom? Csupán vele.
22
A hiányos kikerekül, a görbe kiegyenesül, az üres megtelik, az elvénhedt újjáalakul, a kevés megsokasul, a sok megzavar.
Ezért a bölcs
az egy-egészet óvja: õ a világ példája. Nem áll a fénybe, ezért fényes, magát nem hirdeti, ezért híres, magát nem dícséri, ezért dicsõ, magát nem kínálja, ezért vezetõ. Nem indul küzdelembe, ezért senkise gyõz felette. A régiek megmondották: A hiányos kikerekül. Nem holmi üres szó. Az igazi, a teljes: minden fölé terül.
23
A keves szó, mint a természet: az erõs szél nem fúj egy reggelen át, a zápor nem tart egész napon át. Küldõje: ég s föld. Nem alkot maradandót az ég s föld, még-úgy-sem az ember.
Ezért
az út-on járjon az ember, akkor közös az út-tal, az erényes közös az erénnyel, a vesztõ közös a veszteséggel. Aki közös az út-tal, az út-at elnyeri. Aki közös az erénnyel, az erényt elnyeri. Aki közös a veszteséggel, a vesztettet elnyeri. S aki kétségben imbolyog, annak szavát senkise hiszi.
24
A lábujjhegyre ágaskodó nem áll sokáig, a nagy léptekkel rohanó nem megy sokáig, a fénybe-álló nem lesz fényes, a magát-hirdetõ nem lesz híres, a magát-dícsérõ nem lesz dicsõ, a magát-kínáló nem lesz vezetõ. Ezek az úton: rohadék, hulladék, utálkozva elkerülik, az út-on járó rá se lép.
25
Íme az õs-zûrbõl keletkezett, az ég és föld elõtt született: mily békés, mily üres! Magában van, nem változik, zavartalan mindenütt mûködik. Õ az ég-alattinak anyja. Nevét nem ismerem, kisebb nevén út-nak mondom, elmém szerint nagynak mondom, a nagyot távolodónak mondom, a távolodót eltûnõnek mondom, az eltûnõt visszatérõnek mondom.
Ezért
nagy az út, az ég, a föld s a király. A világon négy nagy létezik s a király köztük az egyik. Az ember a földet követi, a föld az eget követi, az ég az út-at követi, az út önnön rendjét követi.
26
A nehéz a könnyû alapja, a nyugalom a mozgás apja.
Ezért a bölcs
naphosszat munkálkodva, szekere terhét el nem hagyja. Ragyogót nem remél, teljes békében, veszteg él. Aki tízezer szekér gazdája, néz a világba, nem lát önmagába. Aki könnyelmû, elveszti alapját, aki nyugtalan, elveszti apját.
27
Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot; a gondos-beszédû nem kelt haragot; jó számolónak nem kell tábla; ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja, hogy ki nem nyitják; ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti, ki nem bogozzák.
Ezért a bölcs
vigyáz az emberekre, senkit meg nem vetve; ügyel a létezõkre, semmit el nem vetve. Ez a kétszeres világosság. A jó a rossznak tanítója, a rossz a jónak támasztója. Ha nem becsülik tanítóikat, ha nem szeretik támasztóikat: olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb. Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.
28
Aki tudja férfi-hatalmát, mégis õrzi nõ-lágyságát: hegyi-ér a világon, az erény-t el nem vesztette, csecsemõ marad örökre.
Aki tudja fehérségét, mégis õrzi feketeségét: példa a világon. Aki példa a világon, az erény-nyel összeillõ, állandóhoz visszatérõ.
Aki tudja dicsõségét, mégis õrzi rejtettségét: völgy a világon. Aki völgy a világon, erény-ben lesz tökéletes, egyszerû és természetes. A természetes elhal: eszköz lesz, erõ, a bölcs él vele, így lesz vezetõ;
ezért:
a rendhez nem kell a had ereje.
29
Aki erõszakkal birodalmat foglal, kudarcot vall: ez a tapasztalat. Az ég-alatti, mint csodálatos urna: sérteni nem szabad, aki érinti, sem érinti, aki megfogja, elveszíti.
Ezért mindennek rendje-sorja:
halad egyik, követi másik, virul egyik, hervad másik, erõsül egyik, gyengül másik, keletkezik egyik, elenyész másik.
Ezért a bölcs
kerüli a túláradót, kerüli a hívalkodót, kerüli a kápráztatót.
30
Aki az út-on járva urát szolgálja, nem igáz le országokat hadsereggel, hiszen õellene is fordul a dárda. Hol had vonult, tövis lepi a rétet, nagy harc után jönnek ínséges évek az eszes: gyõz és megtorpan, nem tobzódik a diadalban, gyõz és nem magasodik, gyõz és nem cifrálkodik, gyõz és nem kevélykedik, gyõz, mert gyõzni kényszeríttetik, gyõz, de sohasem erõszakoskodik. Olykor a lények már ifjan vének, ellene szegülnek az út rendjének, s ha így van: korán sírba térnek.
31
A legszebb hadsereg is a csapás eszköze, mindenféle gyûlöletes, az út-on járó nem él vele. A nemesnek békében balról a helye, háborúban jobbról a helye. A had a csapásnak eszköze, nem a nemesnek eszköze; ha rákényszerül, csak akkor él vele, a béke az õ ereje. Gyõz és nem kevélykedik. Aki gyõztesként elõre-nyomul, az ember-irtásnak örül; aki az ember-irtásnak örül, gyûlöletet fakaszt az ég alatt. A bõség balról tér be, a jajszó jobbról tér be. Balról a szárnyvezér, jobbról a fõvezér: temetéssel fölér. Az ember-irtás siralom, gyötrelem, gyász-szertartás a harci gyõzelem.
32
Az út folytonos és névtelen. Az õs-egyszerûség parányi, mégse bírja senki leigázni. Ha fejedelmek, királyok megõrzik: minden önként behódol nekik. Ég s föld összecsengne-bongna, édes harmatot hullatna, és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna. Hol fellép a rendtartás: fellép a név; s mert már fellépett a név, ismerni kell a határokat s így elkerülni a csapásokat. Az út e világban, mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.
33
Okos, aki érti az embereket; aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyõz; aki önmagát legyõzi: erõs. Aki törekszik: nincs híján akaratnak; aki megelégszik: gazdag. Aki nem veszti természetét: hosszúéletû; aki nem veszti emlékezetét: örökéletû.
34
A hatalmas út szerteárad, jelen van jobbra-balra. Minden általa létezik, soha meg nem torpanva. Mûködik, de rejtve, hírt nem akarva. Mindent nevel, de nem irányít, nincsen vágya, ezért neve: kicsiny. Minden visszatér hozzája, de nem irányít, ezért neve: nagy. Sose hatalmaskodó, ezért neve: hatalmas.
35
Aki a nagy mintát követi, annak hódol az ég-alatti. Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat, csak békét, nyugalmat, muzsikát, vigalmat, táplálékot ad a vándoroknak. Mikor az út-ról szólal, a szó ízetlen, sótlan. Aki ránéz, nem látja, aki hallgatja, nem hallja, de nem-fogyó kincs annak, ki érti.
36
Amit összenyomnak, kiszélesedik, amit gyengítenek, megerõsödik, amit megölnének, nem marad meddõ, aki lopna, az lesz a vesztõ. De épp ezt nem értik. A gyenge legyõzi az erõset, a lágy a keményet. A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet. Az állam éles fegyvereit ne villogtassák a népnek.
37
Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen. Ha fejedelmek, királyok megõrzik, minden magától rendezõdik. Ha kapálóznak és intéznek, letöri õket a titkos természet. Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke, az ég alatt a rend teljessége.
AZ ERÉNY
38
A nagy erény nem jótékonykodik, ezért jó. A kis erény jótékonykodik, ezért nem jó. A nagy erény cselekszik, nem-cselekvéssel cselekszik. A kis erény sürög, erõvel cselekszik. A szeretet cselekszik, eredményes, ha nem cselekszik. Az erkölcs sürög, erõvel cselekszik. A tisztelet cselekszik, s mert nem viszonozzák, kényszerít a tiszteletre.
Ezért
: az út ha elvész, itt az erény, az erény ha elvész, itt a szeretet, a szeretet ha elvész, itt az erkölcs, az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet. A tisztelet a hûség és bizalom hiánya, a zûrzavar kezdete. A külsõ tudás az út virága, a belsõ tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember
a valódit akarja és nem a látszót, a gyümöcsöt akarja és nem a virágot, a közelit akarja és nem a távolit.
39
Íme az õs-egységben létezõk: az ég az egység által makulátlan, a föld az egység által rendületlen, a szellem az egység által finom, a völgy az egység által virágzó. Minden az egységgel született, a vezér, a király vele a világ példája lett: az egység éltet mindeneket. Ha ködös az ég: eltûnik; ha inog a föld: elhasad; ha durva a szellem: elkallódik; ha meddõ a völgy: sivatag. Ha nem születnek, akkor elenyésznek; a vezéreket és királyokat ledöntik, ha nem példaképek. A néptömeg a nagyok alapja, az alacsony a magas alapja.
Ezért
az önjelölt vezérek és királyok helyükön nem szilárdak. Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja, vesztüket az okozza. Ha szétszedik a fényes fogatot: belõle semmi sincs. Ne légy értékes, mint a jade-kincs, légy egyszerû, mint a kavics.
40
Ellentétesség az út mozgása, engedés az út tulajdonsága. Az ég alatt minden a létbõl fakad s a lét a nemlétbõl fakad.
41
Ha bölcs hall az út-ról, megragadja és megõrzi; ha tudós hall az út-ról, megtartja, majd elveszíti; ha okos hall az út-ról, nem gyõz nevetni; és nem errõl az út-ról esik szó, ha tán megérti.
A régi vers ezért mondja:
"A fényes út sötétnek látszik, az út-on járó eltûnni látszik, az egyenes út tévútnak látszik, a magas erény szakadéknak látszik, a nagy tisztaság szégyennek látszik, a hatalmas erény kevésnek látszik, a növekvõ erény lopásnak látszik, a szín-igazság hiánynak látszik. A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen, a végtelen edény készen soha sincsen, a végtelen zengésnek hangja nincsen, a végtelen képnek formája nincsen." Az út rejtett és neve nincsen. Egyedül az út vezet és célba fut.
42
Az út szülte az egyet, az egy a kettõt, a kettõ a hármat, a három valamennyi létezõt, mind tartalmazza a hímet és a nõt, s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket. S e világban megvetik az önmagát-felemelõt, az önjelölt királyt, vezetõt. Nézd valamennyi létezõt: egyszer gyengül, máskor erõsül, egyszer erõsül, máskor gyengül. Így látják, én is így látom: "A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el." Ez a legfõbb tanításom.
43
Az ég alatt a leggyengébbek átfúrják, ami legkeményebb: mindenben fészke van a nemlétnek, ereje a nem-cselekvésnek. Szó nélküli tanítással s a nem-cselekvés hatalmával mi sem mérkõzhet e világban.
44
Rang, vagy élet: melyik fõbb? Kincs, vagy élet: melyik több? Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetõbb? Aki sokat szerzett, sokat vesztett; aki sokat gyûjt, több kárt szenved. Aki megelégszik, kudarc nem éri, aki megtorpan, veszély nem éri, a maradandóságot éli.
45
A tökéletes: akár a tökéletlen. Mûködése véghetetlen. A teljesség: akár az üresség. Mûködése mérhetetlen. Az egyenes, mint a görbe, a szellemes, mint a dõre, az ékes szó, mint a dadogó. A mozgás a fagyot legyõzi, a nyugvás a hevet legyõzi, a béke a rendet megõrzi.
46
Mikor az ég alatt létezik az út: a lovak megtrágyázzák a földet; mikor az ég alatt hiányzik az út: a mezõn harci mének legelnek. Nincs nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni, se nagyobb veszély, mint szerzésre törekedni.
Ezért
: aki az eléggel megelégül, elégedettnek kell nevezni.
47
Nem lép ki az ajtón és világot megismer, nem néz ki az ablakon és égi út-at megismer; mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer;
ezért a bölcs
nem jár, hanem megismer, nem néz, hanem megnevez, nem cselekszik, hanem végbevisz.
48
A tanuló gyarapszik naponta; az út-on járó csökken naponta. Csökkenés, tovább-csökkenés: eredménye a nem-cselekvés. Mindent végbevisz a nem-cselekvés. A világot tétlen tartja kézben. Aki tevékeny, a világot nem tartja kézben.
49
A bölcsnek nincs önnön szíve. Szíve a nép valahány szíve. Jó a jókhoz és jó a gonoszokhoz: ez az erény jósága. Hisz az igazaknak és hisz a hazugoknak: ez az erény bizalma. A bölcs az ég alatt békében lakik, megjegyzi az emberek mondásait, s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.
50
Megszületnek és elpusztulnak. Az élet felé megy tíz közül három, a halál felé megy tíz közül három, és meghal tettei miatt megint tíz közül három.
Miért?
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon. Aki úrrá lesz az élet-vágyon, orrszarvútól, tigristõl nem fél, sem harcban a fegyveres katonától. Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát, a tigris nem vágja beléje karmát, nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.
51
Az út szül, az erény táplál, a lény alakot-ölt, az alak beteljesít.
Ezért minden
becsüli az út-at és az erény-t. Az út méltó a tiszteletre, az erény méltó a szeretetre, mert nem osztanak parancsot, s mennek természetes rendet követve. Az út szül, az erény táplál, dajkál, nevel, csiszol, érlel, ápol, õriz. Alkot, de nem birtokol, teremt, de nem kérkedik, mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot: legmélyebb jónak méltán nevezik.
52
Az ég alatt mindennek eredete az ég-alattiak anyja. Aki eléri az anyát, megismeri a gyermekeit; s ha megismeri a gyermekeit, újra említi az anyát. Élete végéig nem éri veszély. Aki betömi oduját, bezárja kapuját: élete végéig nyûg nélkül él. De ha kinyitja kapuját, magára-veszi minden baját: élete végéig gondban él. Aki a parányit meglátja: éles-szemû; aki gyengeségét megõrzi; hatalmas-életû. Aki tiszta fény, s a világossághoz folyton visszatér, nem éri veszély: az állandóságban él.
53
Ha van igaz tudásom: a nagy utat járom, s csak attól félek, hogy letérek. A nagy út sima, de az embereket vonzzák az ösvények. Ha pompás a palota: a szántóföldek begyepesülnek, a magtárak kiürülnek. Dísz-köntösben járnak, éles kardokat hordoznak, étellel-itallal be nem telnek, fölösleges javakat halmoznak: rablás, dicsekvés a neve. Nem ez az út-nak szelleme.
54
A talpraesettet fel nem borítják, a jól fogodzót le nem taszítják. Fiak, unokák áldoznak neki. Aki az út-at fejleszti magában, abban valódi az erény; aki fejleszti a családban, abban bõséges az erény; aki fejleszti a falujában, abban kiváló az erény; aki fejleszti az országban, abban virágzó az erény; aki fejleszti az ég alatt, abban teljes az erény. Magunkban megismerjük a többit, egy családban a többit, egy faluban a többit, egy országban a többit, az ég alatt a többit. Honnan ismerem én az ég-alattit? A kevés által valamennyit.
55
Aki a nagy erény-t magában hordja, akár az újszülött gyerek. Mérges rovar, kígyó nem csípi meg, nem támadnak rá a vadállatok, nem ragadják el a sasok. Csontja gyenge, izma lágy, fogása mégis szilárd; nem ismeri hím s nõ egyesülését, mégis életet ad, mert tiszta teljesen; kiált s be nem reked, mert összhangzó tökéletesen. Az összhang tudása: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az élet gazdagítása: vigasság. A szellem feszülése a szívben: makacsság. Olykor a lények már ifjan vének: ellene szegülnek az út rendjének, s ha így van: korán sírba térnek.
56
A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. Aki betömi oduját, bezárja kapuját, élét tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba: el a rejtettel azonosulva. Nem rokonítható, nem ócsárolható, nem jutalmazható, nem károsítható, nem magasítható, nem alacsonyítható, csupán becsülnivaló.
57
Egyenesség vezérli az országot, csak a háboru kíván ravaszságot. Tétlenség hódítja meg a világot.
Mindezt honnan tudom?
Íme:
"Mikor az országban sok a hívság, szaporodnak a nyomorúságok; mikor a népnek fegyvere éles, sokasodnak a lázadások; mikor sok az ügyes mester, gyarapodnak a ritkaságok; mikor sok a parancs, a törvény, sûrûsödnek a tolvajok, betyárok."
Ezért így szól a bölcs:
"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép, ha békés vagyok, megjavul a nép, ha nem háborgok, gazdagszik a nép, ha igényem nincsen, egyszerû a nép."
58
Mikor nyugalmas a kormányzat: egyszerû a nép, nem lázad. Mikor tevékeny a kormányzat: a népre nyomorúság támad. Bajból szerencse így fakad és a szerencsébõl gyalázat: ki ismeri, hol a határ? Jönnek és mennek, meg nem állnak. Az egyenesség ravaszságba átcsap, a jó váratlan rosszra válhat: az ember tévelyeg és mily régóta már!
Ezért a bölcs
egyenes és mást meg nem rövidít, önzetlen és mást meg nem károsít, igaz és semmit meg nem hamisít, fény, de nem vakít.
59
Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára legfõbb: a mérték. Csakis a mérték, melyhez korán kell kelni. Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága. A gazdag erény gyõzhetetlen, s a gyõzhetetlennek gátja nincsen. Ha gátja nincsen: uralkodni tud. Az uralkodás anyja megmaradni tud. Így nevezik: mély, erõs gyökér, örök, igaz út.
60
Nagy birodalom vezetése, mint apró halakból eledel sütése. Míg az út-on járnak az emberek, nem mûvelnek csodát a szellemek. S ha nem mûvelnek csodát a szellemek, nem háborítódnak az emberek. S ha szellemektõl nem jön ártalom, a fejedelemtõl sem ér bántalom: mikor ezek ketten veszteg maradnak, erényeik összefonódnak.
61
Nagy birodalom: síksági folyam, a középsõ az ég alatt, nõsténye az ég-alattinak. A nõ békével gyõzi le a hímet, békésen alája-gubbad. A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá, így szerezzen bizalmat; a kis országok alacsonyabbak, így szereznek bizalmat. Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat, vagy hogy alacsonyabbak. A nagy birodalom mást se kívánjon: egyesítsen és tápláljon; a kis ország mást se kívánjon: csatlakozzék és szolgáljon. Teljék be mindkettõ rendeltetése: a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.
62
Az út mindenek legmélyebb alapja, jók hatalma, bûnösök oltalma. Nyájas szóból kel a tisztelet, jó példa megnyeri az embereket. A bûnös az emberek közül mért kivetett? Hisz miatta trónol a Menny Fia, érte buzgólkodik a Három Öreg. Hiába hordanak drágaköveket s hajtanak négylovas dísz-szekeret: inkább nyugton az út-at követnék. Hajdanában az út-at mért követték?
Mert
akkor az út-at el nem tévesztették, a bûnöket megbocsátották. Az ég alatt ez a tisztesség.
63
Tégy tett nélkül, intézz intézkedés nélkül, ízesíts íz nélkül. A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés. Gyûlöletre feleljen megbecsülés. A nehéz legyõzése könnyûvel indul. A nagy megtevése kicsinnyel indul. A nehézség az ég alatt a könnyûn alapszik, s a nagyság az ég alatt a kicsinybõl gyarapszik.
Ezért a bölcs
nem cselekszik nagyot, így teljesít nagyot. Nem érdemelsz bizalmat, ha túl-sokat ígérsz. Ahol sok a könnyû, ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét, az erõlködés mégse veti szét.
64
A nyugvót megõrizni könnyû, a keletkezõt formálni könnyû, a gyengét összetörni könnyû, a kicsinyeket szétszórni könnyû, a leendõvel kezdeni könnyû, békében rendet tartani könnyû. Terebélyes fa hajszál-gyökérbõl fejlõdik, kilenc-emeletes torony kupac földbõl emelõdik, ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdõdik. A cselekvõ elbukik, a szorongató veszít.
Ezért a bölcs
nem cselekszik és nem bukik, nem szorongat és nem veszít. Aki nagy-hamar eredményt akar, övé a kudarc; de aki elõre gondol a végére, nem éri kudarc.
Ezért a bölcs
vágyik a vágytalanságra, nem sóvárog ritkaságra, csak a tudatlantól tanul, csak közös út-on vonul, a természetes rendet követi s erõszakkal meg nem töri.
65
Hajdan, akik az úton jártak, nem adtak tudást a népnek, ápolták az együgyûséget. Nehéz vezetni a népet, ha már az együgyûségbõl kilépett.
Ezért
az ország tudással kormányzása: az ország kirablása; együgyûséggel kormányzása: az ország boldogsága. Aki e két szabályt ismeri: példás. Aki ismeri a példát: legmélyebben erényes. Az erény messzi, mély, s mindennel ellentétes. A nagy elégedettség általa él.
66
A folyam s a tenger minden völgyi patak királya; mert alacsonyabb az ágya, ezért minden völgyi patak királya.
Ezért a bölcs
, ha a nép felett akar állni, a népnél lejjebb álljon; ha a nép elõtt akar járni, az egész nép mögött járjon.
Ezért a bölcs
felül áll, de terhét nem nyögik, elöl jár, de mégse gyûlölik.
Ezért
az ég-alattiak felemelik örömmel; nem küzd, ezáltal gyõzhetetlen.
67
Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha: mert végtelen, azért nem apad soha. Hogyha fogyna, az idõben már elfogyott volna. Három kincsemhez ragaszkodom: elsõ a szeretet, második a mérték, harmadik a tartózkodás. Szeretek, ezért bátor vagyok, mérték által hatalmas vagyok, visszavonulok, hát vezetõ vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek, mérték nélkül vezérkednek, tartózkodás nélkül hatalmaskodnak: ezért elpusztulnak. Aki tapintattal vezet hadat, gyõzelmet arat; a szeretettel védekezõ legyõzhetetlen. A természet fegyverezi s a szeretet védelmezi.
68
A jó hadvezér nem harcias, a jó harcos nem haragos, a gyõzni-tudó nem támad, a vezetni-tudó alázatos: ez a nem-küzdõ erény, az irányító erõ, a természet szolgálata, az õsi vezetõ.
69
Egy bölcs hadvezér azt mondotta: "Mint a vendég, nem mint a gazda: nem vonulok hüvelyknyit elõre, inkább egy lábnyit vissza." Ez a tétlen cselekvés, az erõszak nélküli siker, az ellenség nélküli háború, a fegyvertelen gyõzelem. Harcban az ellenség ócsárlása megsérti az út-at; ha két hadsereg összecsap, a kiméletesebb gyõzelmet arat.
70
Szavamat megérteni könnyû, és megfogadni könnyû. Mégse bírják megérteni, se megfogadni. A szavaknak õsapjuk van, a tetteknek királyuk van: ezt nem értik az emberek, és engem ezért nem értenek. Ha vannak, kik megértenek: ez az én gazdagságom.
Ezért a bölcs
drágakövet hord darócruhában.
71
Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb. Aki nem tudja nem-tudását, szenved. Aki megszabadul a szenvedéstõl, nem szenved. A bölcs nem szenved, mert megszabadult a szenvedéstõl, ezért nem szenved.
72
Ha a nép nem fél a hatalomtól, a hatalom akkor tökéletes. Ne szorítsátok ki hajlékaiból, ne rontsátok meg az életét. Ha nem nyomjátok el a népet, nem fog megvetni titeket.
Ezért a bölcs
ismeri magát, de nem ismerteti, szereti magát, de nem szeretteti, neki nem a távoli kell, hanem a közeli.
73
A bátor vakmerõ halála gyászos, a bátor nem-merõ élni tud. Kétfajta bátorság: egyik hasznos, másik káros. Amazt a természet mert nem szívleli, ki bírja megérteni? A bölcsnek is homályos. Az égi út nem harcol, mégis gyõzni tud, nem szól, mégis válaszol, nem hív, mégis sereget gyûjt, tétlen, mégis irányít. A természet hálója hatalmas: bár ritka-szövésû, rajt át nem hatolhatsz.
74
Ha a nép nem fél a haláltól, ki rémíthetné a halállal? Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól, s azt hiszi, ez a jó: megfogni, megölni való. Ki mer? A halált örök erõ intézi, s aki a gyilkolást helyette végzi, mintha elfoglalná az ácsmester helyét: aki az ácsmester helyett hasogat, gyakran megsebzi kezét.
75
Miért éhezik a nép? Mert az urak adóval nyomják, azért éhezik a nép.
Miért makacskodik a nép? Mert az urak folyvást tevékenyek, azért makacskodik a nép.
Miért hullik-pusztul a nép? Mert az urak az élethez ragadnak, azért hullik-pusztul a nép.
Aki nem becsüli saját életét, valóban az becsüli életét.
76
A csecsemõ: puha, gyenge, a haldokló: kemény, erõs. A sarjadzó fû és fa: lágy, erõtlen, a korhadó: szívós, erõs. A kemény és erõs: pusztuló, a puha és gyenge: fakadó. Elvesz a fényes hadsereg. A felnõtt fatörzs megreped. A kemény, erõs: alámerül, a puha, gyenge: felülkerül.
77
Az égi út, mint az íj kifeszített íve, a magasat lenyomja, az alacsonyat felvonja, a fölöslegeset elveszi, a szükségeset megadja. Az égi út a fölöslegeset elveszi, a szükségeset megadja; nem így az emberi ösvény: a szükségeset elveszi, a fölöslegeset növeli. Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni? Aki az út-at ismeri.
Ezért a bölcs
alkot, de mûvét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, bölcsességét nem fitogtatja.
78
Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: nincs különb nála. A gyenge legyõzi az erõset, a lágy a keményet: az ég alatt mindenki tudja, még sincs, aki valóban felfogja.
Ezért a bölcs azt mondja:
"Aki az ország szégyenét veszi magára, az lesz az ország királya; aki az ország nyomorát veszi magára, az lesz a világ királya." Az igaz szó: mint önmaga fonákja.
79
Mikor a harag elapad, emléke mégis megmarad. Csak a töretlen béke jó.
Ezért a bölcs
megesküszik, hogy sohasem vádaskodik. Az erényesek az esküt tartják, az erénytelenek sutba dobják. Az égi út-nak nincs sógora-komája, mindig a jámborokat szolgálja.
80
Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés; bármily sok szerszám volna, ne éljenek vele; az emberek halálukig ne bolyongjanak messzire; ha volnának hajók, kocsik, senki se utazzék; ha volnának vértek, kardok, senki se hadakozzék; írás helyett az emberek fûcsomókat kötözzenek; legyen édes az ételük, legyen ékes a ruhájuk, legyen békés a lakásuk, legyen boldog a szokásuk; és ha átlátnak a szomszéd országba, és áthallatszik a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása: úgy érjék el a vénséget, halált, hogy sose jártak odaát.
81
Nem szép az õszinte szó, nem õszinte a szép szó. Nem ékes-szavú a jó, az ékes-szavú nem jó. A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. A bölcs nem gyûjt, mindent az emberekért tesz és neki is jut; mindent az embereknek ad és neki is jut. A természet út-ja segít, nem sarcol. A bölcs ember út-ja használ, nem harcol.