Péntek, 2017 November 24, 4:38:52Nyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Belépés

A fejezet kategóriái

Cikkeim [46]

Keresés

Körkérdésünk

Értékeld honlapomat
Összes válasz: 4

Mini-chat

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Cikkek katalógusa
Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

Lao-ce: Tao Te King - Az Út és Erény könyve

Lao-ce
TAO TE KING
Az Út és Erény könyve

Weöres Sándor fordításában
Tõkei Ferenc prózafordítása alapján

Tao

Te

King





Tao

AZ ÚT


1

Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktõl-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.

Ezért:

aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettõ mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.


2

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyû megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s késõbbi követi egymást.

Ezért a bölcs

sürgés nélkül mûködik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik,
alkot, de mûvét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült mûvét nem félti,
s mert magának nem õrzi,
el se veszíti.


3

Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend es béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, drága,
megszûnik a nép kirablása;
ha nem a vágy uralkodik,
a nép szíve megnyughatik.

Ezért a bölcs

a szívet kiüríti,
a gyomrot teletölti,
a sóvárgást gyengíti,
a csontot erõsíti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sürgés ez
és rend és békesség lesz.


4

Az út üres,
de mûködését abba sose hagyja.
És mélységes,
mindennek õsatyja.
Élet tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba.
Megfoghatatlan
és mégis van.
Én nem tudom, ki a szülõje,
de vénebb, mint a tünemények õse.


5

Az ég és föld nem emberi:
neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
neki a lények, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belõle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni.


6

Csodálatos asszonynak hívják:
õ a völgy örök szelleme.
A csodálatos asszony kapuja
ég s föld gyökere.
Végtelenul munkálkodik,
nem fárad el sose.


7

Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belõlük az élet.

Éppígy a bölcs:

hátrahúzódik, ezért halad,
nem õrzi magát, ezért megmarad.
Így van:

saját érdeke nem ûzi sose,
ezért teljesül saját érdeke.


8

A legfõbb jó a vízhez hasonló:
mindennek hasznos, de nem harcos;
az alantasban is jelenlevõ:
a víz az út-hoz hasonló.
Az élet a földet kövesse,
a sziv a bensõ melyet kövesse,
a barátság az emberit kövesse,
a beszéd a valót kövesse,
az uralom a rendet kövesse,
a szolgálat a lehetõt kövesse,
a tett a kellõ idõt kövesse.
Ha készséges, de nem erõszakos:
nem kél zúgolódás semerre.


9

Aki tölt színültig:
jobb, ha elõbb abbahagyja.
Aki túl-élesre fen:
élét hamar kicsorbítja.
Arannyal, ékkõvel teli kamra:
megõrizni senkise bírja.
Kincs, gõg, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség.


10

Aki teste-lelke egységét megõrzi,
azt a kétség nem bontja meg.
Aki természetét szelíddé símítja,
egyszerû, mint az újszülött gyerek.
Aki látását megtisztítja,
elkerüli a tévedéseket.
A nép megnyerése, ország kormányzása
nem kíván tudós elméletet.
Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,
nyugalmasak és békességesek.
E tudásból kibontakozik
a sürgés-nélküli cselekedet.
Megszülni és felnevelni,
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.


11

Harminc küllõ kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létezõ
és hasznot-adó a nemlétezõ.


12

Látást az öt szín tompít,
hallást az öt hang tompít,
ízlést az öt íz tompít,
a vágtatás, vadászat megbolondít,
a nehezen elérhetõ mind bûnbe lódít.

Ezért a bölcs

nem a szemét, inkább a gyomrát tömi,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.


13

Dicsõség, szégyen: egyforma félelem.
A rang: az élet legnagyobb csapása.
Dicsõség, szégyen: mért csak félelem?
Mert a dicsõséget a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsõség is, szégyen is, csak puszta félelem.
A rang mért az élet csapása?
Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?

Ezért:

a világért élõ kiválóságra
bízható a világ;
és a világért élõ jóságra
építhet a világ.


14

Ránézek, de nem látom,
ezért neve: nem látható.
Hallgatom, de nem hallom,
ezért neve: nem hallható.
Megragadnám, de meg nem foghatom,
ezért neve: a legparányibb.
E három titok
egységbe olvad.
Felszíne sem világos,
alapja sem homályos,
végtelen, névtelen,
visszavezet a nemlétbe szüntelen.
Neve: formátlan forma,
tárgy-nélküli kép,
neve: a sötét.
Szembetérek s nem látom arcát,
követem és nem látom hátát.

Az õskor útját birtokolva

s a jelenkort általa megragadva
rálátni mindennek eredetére:
ez az út vezetõ-fûzére.


15

Hajdan az ihletettek
ismerték a rejtõzõt és rejtettet,
de õket mélyükig nem ismerte senki.
Mert nem lehetett õket megismerni,
a kép róluk csak ennyi:
mint téli folyón átkelõk, vigyáztak,
mint szomszédaiktól félõk, figyeltek,
mint a vendégek, tartózkodtak,
mint olvadó jégen, óvakodtak,
mint a rönk-fa, egyszerûek voltak,
mint a völgykatlan, mélységesek voltak,
mint a homály, át nem derengtek.
Nyugalmukat bizton õrizve
formálták a szennyesbõl tisztát.
Az örök áramlással békességben,
ismerték az élet nyitját.
Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak,
s mert mohók sose voltak,
megelégedtek a létezõvel és újat nem alkottak.


16

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zûrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az utat követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.


17

A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.
Szerették, felemelték,
aztán rettegték,
végül megvetették.
Aki hûtlen,
hívet nem lel.
De ha ígérete szerint cselekszik,
munkája sikerül, érdeme növekszik,
és a nép azt mondja rája:
"A természet útját járja."


18

Mikor a nagy utat semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdõdött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülõi szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hûséges szolgák.


19

Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,
akkor lesz a nép százszor áldott.
Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,
gyermeki tisztelet, szülõi szeretet vezeti a sokaságot.
Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,
nem lesznek többé tolvajok, betyárok.
Három jele a kevés-bölcsességnek.
Mutassák meg az ember-népnek
az egyszerûséget, az épséget,
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.


20

Hagyd el a tanultságod
és meg nem bánod.
Igéret és ígérgetés:
mi különbség?
Jó és rossz:
mily különbség!
De amitõl mindenki retten,
azt nem vethetjük félre büntetlen.
Ó, zûr!
Még minden rendezetlen!
Ám az emberek ragyognak folyton,
mint ünnepi lakomán,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
Egyedül én vagyok nyugodt,
nem állok a fénybe,
akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
nem lel szilárd helyet a lábam;
mindenkinek van bõviben,
csupán nekem nincs semmi sem:
lám, bolond szív jutott nekem!
Ó, zûrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homályban én vagyok csak;
a közönséges emberek mind szemfülesek,
közönyös én vagyok csak.
Örvénylõ tenger ragad magával,
sodródom, nincs megállásom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
mert az õs-forrásból táplálkozom.


21

A hatalmas erény változatai
az utat követik.
Az út magában-véve
árny és köd.
Köd és árny,
hol képek rejlenek.
Árny és köd,
hol dolgok rejlenek.
Mélység, köd,
hol magvak rejlenek.
Látuk: valóság,
belük: igazság.
Õskortól máig
nem kallódott el a neve:
általa megnevezhetõ mindennek kezdete.
Mindennek kezdetét mint tudhatom?
Csupán vele.


22

A hiányos kikerekül,
a görbe kiegyenesül,
az üres megtelik,
az elvénhedt újjáalakul,
a kevés megsokasul,
a sok megzavar.

Ezért a bölcs

az egy-egészet óvja:
õ a világ példája.
Nem áll a fénybe,
ezért fényes,
magát nem hirdeti,
ezért híres,
magát nem dícséri,
ezért dicsõ,
magát nem kínálja,
ezért vezetõ.
Nem indul küzdelembe,
ezért senkise gyõz felette.
A régiek megmondották:
A hiányos kikerekül.
Nem holmi üres szó.
Az igazi, a teljes: minden fölé terül.


23

A keves szó, mint a természet:
az erõs szél nem fúj egy reggelen át,
a zápor nem tart egész napon át.
Küldõje:
ég s föld.
Nem alkot maradandót az ég s föld,
még-úgy-sem az ember.

Ezért

az út-on járjon az ember,
akkor közös az út-tal,
az erényes közös az erénnyel,
a vesztõ közös a veszteséggel.
Aki közös az út-tal,
az út-at elnyeri.
Aki közös az erénnyel,
az erényt elnyeri.
Aki közös a veszteséggel,
a vesztettet elnyeri.
S aki kétségben imbolyog,
annak szavát senkise hiszi.


24

A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdetõ
nem lesz híres,
a magát-dícsérõ
nem lesz dicsõ,
a magát-kínáló
nem lesz vezetõ.
Ezek az úton:
rohadék, hulladék,
utálkozva elkerülik,
az út-on járó rá se lép.


25

Íme az õs-zûrbõl keletkezett,
az ég és föld elõtt született:
mily békés, mily üres!
Magában van, nem változik,
zavartalan mindenütt mûködik.
Õ az ég-alattinak anyja.
Nevét nem ismerem,
kisebb nevén út-nak mondom,
elmém szerint nagynak mondom,
a nagyot távolodónak mondom,
a távolodót eltûnõnek mondom,
az eltûnõt visszatérõnek mondom.

Ezért

nagy az út,
az ég,
a föld
s a király.
A világon négy nagy létezik
s a király köztük az egyik.
Az ember a földet követi,
a föld az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út önnön rendjét követi.


26

A nehéz a könnyû alapja,
a nyugalom a mozgás apja.

Ezért a bölcs

naphosszat munkálkodva,
szekere terhét el nem hagyja.
Ragyogót nem remél,
teljes békében, veszteg él.
Aki tízezer szekér gazdája,
néz a világba, nem lát önmagába.
Aki könnyelmû, elveszti alapját,
aki nyugtalan, elveszti apját.


27

Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;
a gondos-beszédû nem kelt haragot;
jó számolónak nem kell tábla;
ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja,
hogy ki nem nyitják;
ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti,
ki nem bogozzák.

Ezért a bölcs

vigyáz az emberekre,
senkit meg nem vetve;
ügyel a létezõkre,
semmit el nem vetve.
Ez a kétszeres világosság.
A jó a rossznak tanítója,
a rossz a jónak támasztója.
Ha nem becsülik tanítóikat,
ha nem szeretik támasztóikat:
olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.
Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.


28

Aki tudja férfi-hatalmát,
mégis õrzi nõ-lágyságát:
hegyi-ér a világon,
az erény-t el nem vesztette,
csecsemõ marad örökre.

Aki tudja fehérségét,
mégis õrzi feketeségét:
példa a világon.
Aki példa a világon,
az erény-nyel összeillõ,
állandóhoz visszatérõ.

Aki tudja dicsõségét,
mégis õrzi rejtettségét:
völgy a világon.
Aki völgy a világon,
erény-ben lesz tökéletes,
egyszerû és természetes.
A természetes elhal: eszköz lesz, erõ,
a bölcs él vele,
így lesz vezetõ;

ezért:

a rendhez nem kell a had ereje.


29

Aki erõszakkal birodalmat foglal,
kudarcot vall: ez a tapasztalat.
Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
sérteni nem szabad,
aki érinti, sem érinti,
aki megfogja, elveszíti.

Ezért mindennek rendje-sorja:

halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erõsül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.
Ezért a bölcs

kerüli a túláradót,
kerüli a hívalkodót,
kerüli a kápráztatót.


30

Aki az út-on járva urát szolgálja,
nem igáz le országokat hadsereggel,
hiszen õellene is fordul a dárda.
Hol had vonult,
tövis lepi a rétet,
nagy harc után
jönnek ínséges évek
az eszes: gyõz és megtorpan,
nem tobzódik a diadalban,
gyõz és nem magasodik,
gyõz és nem cifrálkodik,
gyõz és nem kevélykedik,
gyõz, mert gyõzni kényszeríttetik,
gyõz, de sohasem erõszakoskodik.
Olykor a lények már ifjan vének,
ellene szegülnek az út rendjének,
s ha így van: korán sírba térnek.


31

A legszebb hadsereg is a csapás eszköze,
mindenféle gyûlöletes,
az út-on járó nem él vele.
A nemesnek békében balról a helye,
háborúban jobbról a helye.
A had a csapásnak eszköze,
nem a nemesnek eszköze;
ha rákényszerül, csak akkor él vele,
a béke az õ ereje.
Gyõz és nem kevélykedik.
Aki gyõztesként elõre-nyomul,
az ember-irtásnak örül;
aki az ember-irtásnak örül,
gyûlöletet fakaszt az ég alatt.
A bõség balról tér be,
a jajszó jobbról tér be.
Balról a szárnyvezér,
jobbról a fõvezér:
temetéssel fölér.
Az ember-irtás
siralom, gyötrelem,
gyász-szertartás a harci gyõzelem.


32

Az út folytonos és névtelen.
Az õs-egyszerûség parányi,
mégse bírja senki leigázni.
Ha fejedelmek, királyok megõrzik:
minden önként behódol nekik.
Ég s föld összecsengne-bongna,
édes harmatot hullatna,
és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.
Hol fellép a rendtartás: fellép a név;
s mert már fellépett a név,
ismerni kell a határokat
s így elkerülni a csapásokat.
Az út e világban,
mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.


33

Okos, aki érti az embereket;
aki önmagát érti: ihletett.
Hatalmas, aki másokat legyõz;
aki önmagát legyõzi: erõs.
Aki törekszik: nincs híján akaratnak;
aki megelégszik: gazdag.
Aki nem veszti természetét: hosszúéletû;
aki nem veszti emlékezetét: örökéletû.


34

A hatalmas út szerteárad,
jelen van jobbra-balra.
Minden általa létezik,
soha meg nem torpanva.
Mûködik, de rejtve, hírt nem akarva.
Mindent nevel,
de nem irányít,
nincsen vágya,
ezért neve: kicsiny.
Minden visszatér hozzája,
de nem irányít,
ezért neve: nagy.
Sose hatalmaskodó,
ezért neve: hatalmas.


35

Aki a nagy mintát követi,
annak hódol az ég-alatti.
Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat,
csak békét, nyugalmat,
muzsikát, vigalmat,
táplálékot ad a vándoroknak.
Mikor az út-ról szólal,
a szó ízetlen, sótlan.
Aki ránéz, nem látja,
aki hallgatja, nem hallja,
de nem-fogyó kincs annak, ki érti.


36

Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerõsödik,
amit megölnének,
nem marad meddõ,
aki lopna,
az lesz a vesztõ.
De épp ezt nem értik.
A gyenge legyõzi az erõset, a lágy a keményet.
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
Az állam éles fegyvereit
ne villogtassák a népnek.


37

Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megõrzik,
minden magától rendezõdik.
Ha kapálóznak és intéznek,
letöri õket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet,
s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.



Te

AZ ERÉNY


38

A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög,
erõvel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög,
erõvel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.

Ezért
:
az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hûség és bizalom hiánya,
a zûrzavar kezdete.
A külsõ tudás
az út virága,
a belsõ tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember

a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümöcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit.


39

Íme az õs-egységben létezõk:
az ég az egység által makulátlan,
a föld az egység által rendületlen,
a szellem az egység által finom,
a völgy az egység által virágzó.
Minden az egységgel született,
a vezér, a király
vele a világ példája lett:
az egység éltet mindeneket.
Ha ködös az ég: eltûnik;
ha inog a föld: elhasad;
ha durva a szellem: elkallódik;
ha meddõ a völgy: sivatag.
Ha nem születnek, akkor elenyésznek;
a vezéreket és királyokat
ledöntik, ha nem példaképek.
A néptömeg a nagyok alapja,
az alacsony a magas alapja.

Ezért

az önjelölt vezérek és királyok
helyükön nem szilárdak.
Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja,
vesztüket az okozza.
Ha szétszedik a fényes fogatot: belõle semmi sincs.
Ne légy értékes, mint a jade-kincs,
légy egyszerû, mint a kavics.


40

Ellentétesség az út mozgása,
engedés az út tulajdonsága.
Az ég alatt minden a létbõl fakad
s a lét a nemlétbõl fakad.


41

Ha bölcs hall az út-ról,
megragadja és megõrzi;
ha tudós hall az út-ról,
megtartja, majd elveszíti;
ha okos hall az út-ról,
nem gyõz nevetni;
és nem errõl az út-ról esik szó,
ha tán megérti.

A régi vers ezért mondja:

"A fényes út sötétnek látszik,
az út-on járó eltûnni látszik,
az egyenes út tévútnak látszik,
a magas erény szakadéknak látszik,
a nagy tisztaság szégyennek látszik,
a hatalmas erény kevésnek látszik,
a növekvõ erény lopásnak látszik,
a szín-igazság hiánynak látszik.
A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen,
a végtelen edény készen soha sincsen,
a végtelen zengésnek hangja nincsen,
a végtelen képnek formája nincsen."
Az út rejtett és neve nincsen.
Egyedül az út
vezet és célba fut.


42

Az út szülte az egyet,
az egy a kettõt,
a kettõ a hármat,
a három valamennyi létezõt,
mind tartalmazza a hímet és a nõt,
s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.
S e világban megvetik
az önmagát-felemelõt,
az önjelölt királyt, vezetõt.
Nézd valamennyi létezõt:
egyszer gyengül, máskor erõsül,
egyszer erõsül, máskor gyengül.
Így látják,
én is így látom:
"A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el."
Ez a legfõbb tanításom.


43

Az ég alatt a leggyengébbek
átfúrják, ami legkeményebb:
mindenben fészke van a nemlétnek,
ereje a nem-cselekvésnek.
Szó nélküli tanítással
s a nem-cselekvés hatalmával
mi sem mérkõzhet e világban.


44

Rang, vagy élet: melyik fõbb?
Kincs, vagy élet: melyik több?
Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetõbb?
Aki sokat szerzett, sokat vesztett;
aki sokat gyûjt, több kárt szenved.
Aki megelégszik, kudarc nem éri,
aki megtorpan, veszély nem éri,
a maradandóságot éli.


45

A tökéletes: akár a tökéletlen.
Mûködése véghetetlen.
A teljesség: akár az üresség.
Mûködése mérhetetlen.
Az egyenes, mint a görbe,
a szellemes, mint a dõre,
az ékes szó, mint a dadogó.
A mozgás a fagyot legyõzi,
a nyugvás a hevet legyõzi,
a béke a rendet megõrzi.


46

Mikor az ég alatt létezik az út:
a lovak megtrágyázzák a földet;
mikor az ég alatt hiányzik az út:
a mezõn harci mének legelnek.
Nincs nagyobb csapás,
mint az eleget nem ismerni,
se nagyobb veszély,
mint szerzésre törekedni.

Ezért
:
aki az eléggel megelégül,
elégedettnek kell nevezni.


47

Nem lép ki az ajtón
és világot megismer,
nem néz ki az ablakon
és égi út-at megismer;
mennél messzebb megy,
annál kevesebbet ismer;

ezért a bölcs

nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.


48

A tanuló gyarapszik naponta;
az út-on járó csökken naponta.
Csökkenés, tovább-csökkenés:
eredménye a nem-cselekvés.
Mindent végbevisz a nem-cselekvés.
A világot tétlen tartja kézben.
Aki tevékeny,
a világot nem tartja kézben.


49

A bölcsnek nincs önnön szíve.
Szíve a nép valahány szíve.
Jó a jókhoz
és jó a gonoszokhoz:
ez az erény jósága.
Hisz az igazaknak
és hisz a hazugoknak:
ez az erény bizalma.
A bölcs az ég alatt békében lakik,
megjegyzi az emberek mondásait,
s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.


50

Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tíz közül három,
a halál felé megy tíz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tíz közül három.

Miért?

Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól, tigristõl nem fél,
sem harcban a fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,
a tigris nem vágja beléje karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?

Mert a halálnak nincs rajta hatalma.


51

Az út szül,
az erény táplál,
a lény alakot-ölt,
az alak beteljesít.

Ezért minden

becsüli az út-at és az erény-t.
Az út méltó a tiszteletre,
az erény méltó a szeretetre,
mert nem osztanak parancsot,
s mennek természetes rendet követve.
Az út szül,
az erény táplál,
dajkál, nevel,
csiszol, érlel,
ápol, õriz.
Alkot, de nem birtokol,
teremt, de nem kérkedik,
mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot:
legmélyebb jónak méltán nevezik.


52

Az ég alatt mindennek eredete
az ég-alattiak anyja.
Aki eléri az anyát,
megismeri a gyermekeit;
s ha megismeri a gyermekeit,
újra említi az anyát.
Élete végéig nem éri veszély.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját:
élete végéig nyûg nélkül él.
De ha kinyitja kapuját,
magára-veszi minden baját:
élete végéig gondban él.
Aki a parányit meglátja: éles-szemû;
aki gyengeségét megõrzi; hatalmas-életû.
Aki tiszta fény,
s a világossághoz folyton visszatér,
nem éri veszély:
az állandóságban él.


53

Ha van igaz tudásom:
a nagy utat járom,
s csak attól félek, hogy letérek.
A nagy út sima,
de az embereket vonzzák az ösvények.
Ha pompás a palota:
a szántóföldek begyepesülnek,
a magtárak kiürülnek.
Dísz-köntösben járnak,
éles kardokat hordoznak,
étellel-itallal be nem telnek,
fölösleges javakat halmoznak:
rablás, dicsekvés a neve.
Nem ez az út-nak szelleme.


54

A talpraesettet fel nem borítják,
a jól fogodzót le nem taszítják.
Fiak, unokák áldoznak neki.
Aki az út-at fejleszti magában,
abban valódi az erény;
aki fejleszti a családban,
abban bõséges az erény;
aki fejleszti a falujában,
abban kiváló az erény;
aki fejleszti az országban,
abban virágzó az erény;
aki fejleszti az ég alatt,
abban teljes az erény.
Magunkban megismerjük a többit,
egy családban a többit,
egy faluban a többit,
egy országban a többit,
az ég alatt a többit.
Honnan ismerem én az ég-alattit?
A kevés által valamennyit.


55

Aki a nagy erény-t magában hordja,
akár az újszülött gyerek.
Mérges rovar, kígyó nem csípi meg,
nem támadnak rá a vadállatok,
nem ragadják el a sasok.
Csontja gyenge, izma lágy,
fogása mégis szilárd;
nem ismeri hím s nõ egyesülését,
mégis életet ad,
mert tiszta teljesen;
kiált s be nem reked,
mert összhangzó tökéletesen.
Az összhang tudása: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az élet gazdagítása: vigasság.
A szellem feszülése a szívben: makacsság.
Olykor a lények már ifjan vének:
ellene szegülnek az út rendjének,
s ha így van: korán sírba térnek.


56

A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját,
élét tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba:
el a rejtettel azonosulva.
Nem rokonítható,
nem ócsárolható,
nem jutalmazható,
nem károsítható,
nem magasítható,
nem alacsonyítható,
csupán becsülnivaló.


57

Egyenesség vezérli az országot,
csak a háboru kíván ravaszságot.
Tétlenség hódítja meg a világot.

Mindezt honnan tudom?

Íme:

"Mikor az országban sok a hívság,
szaporodnak a nyomorúságok;
mikor a népnek fegyvere éles,
sokasodnak a lázadások;
mikor sok az ügyes mester,
gyarapodnak a ritkaságok;
mikor sok a parancs, a törvény,
sûrûsödnek a tolvajok, betyárok."
Ezért így szól a bölcs:

"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,
ha békés vagyok, megjavul a nép,
ha nem háborgok, gazdagszik a nép,
ha igényem nincsen, egyszerû a nép."


58

Mikor nyugalmas a kormányzat:
egyszerû a nép, nem lázad.
Mikor tevékeny a kormányzat:
a népre nyomorúság támad.
Bajból szerencse így fakad
és a szerencsébõl gyalázat:
ki ismeri, hol a határ?
Jönnek és mennek, meg nem állnak.
Az egyenesség ravaszságba átcsap,
a jó váratlan rosszra válhat:
az ember tévelyeg és mily régóta már!

Ezért a bölcs

egyenes és mást meg nem rövidít,
önzetlen és mást meg nem károsít,
igaz és semmit meg nem hamisít,
fény, de nem vakít.


59

Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára
legfõbb: a mérték.
Csakis a mérték,
melyhez korán kell kelni.
Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága.
A gazdag erény gyõzhetetlen,
s a gyõzhetetlennek gátja nincsen.
Ha gátja nincsen: uralkodni tud.
Az uralkodás anyja megmaradni tud.
Így nevezik:
mély, erõs gyökér,
örök, igaz út.


60

Nagy birodalom vezetése,
mint apró halakból eledel sütése.
Míg az út-on járnak az emberek,
nem mûvelnek csodát a szellemek.
S ha nem mûvelnek csodát a szellemek,
nem háborítódnak az emberek.
S ha szellemektõl nem jön ártalom,
a fejedelemtõl sem ér bántalom:
mikor ezek ketten veszteg maradnak,
erényeik összefonódnak.


61

Nagy birodalom: síksági folyam,
a középsõ az ég alatt,
nõsténye az ég-alattinak.
A nõ békével gyõzi le a hímet,
békésen alája-gubbad.
A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá,
így szerezzen bizalmat;
a kis országok alacsonyabbak,
így szereznek bizalmat.
Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat,
vagy hogy alacsonyabbak.
A nagy birodalom mást se kívánjon:
egyesítsen és tápláljon;
a kis ország mást se kívánjon:
csatlakozzék és szolgáljon.
Teljék be mindkettõ rendeltetése:
a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.


62

Az út mindenek legmélyebb alapja,
jók hatalma,
bûnösök oltalma.
Nyájas szóból kel a tisztelet,
jó példa megnyeri az embereket.
A bûnös az emberek közül
mért kivetett?
Hisz miatta trónol a Menny Fia,
érte buzgólkodik a Három Öreg.
Hiába hordanak drágaköveket
s hajtanak négylovas dísz-szekeret:
inkább nyugton az út-at követnék.
Hajdanában
az út-at mért követték?

Mert

akkor az út-at el nem tévesztették,
a bûnöket megbocsátották.
Az ég alatt ez a tisztesség.


63

Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyûlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyõzése könnyûvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyûn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinybõl gyarapszik.

Ezért a bölcs

nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyû,
ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs

nem kerüli a dolgok nehezét,
az erõlködés mégse veti szét.


64

A nyugvót megõrizni könnyû,
a keletkezõt formálni könnyû,
a gyengét összetörni könnyû,
a kicsinyeket szétszórni könnyû,
a leendõvel kezdeni könnyû,
békében rendet tartani könnyû.
Terebélyes fa
hajszál-gyökérbõl fejlõdik,
kilenc-emeletes torony
kupac földbõl emelõdik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdõdik.
A cselekvõ elbukik,
a szorongató veszít.

Ezért a bölcs

nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.
Aki nagy-hamar eredményt akar,
övé a kudarc;
de aki elõre gondol a végére,
nem éri kudarc.
Ezért a bölcs

vágyik a vágytalanságra,
nem sóvárog ritkaságra,
csak a tudatlantól tanul,
csak közös út-on vonul,
a természetes rendet követi
s erõszakkal meg nem töri.


65

Hajdan, akik az úton jártak,
nem adtak tudást a népnek,
ápolták az együgyûséget.
Nehéz vezetni a népet,
ha már az együgyûségbõl kilépett.

Ezért

az ország tudással kormányzása:
az ország kirablása;
együgyûséggel kormányzása:
az ország boldogsága.
Aki e két szabályt ismeri: példás.
Aki ismeri a példát:
legmélyebben erényes.
Az erény messzi, mély,
s mindennel ellentétes.
A nagy elégedettség általa él.


66

A folyam s a tenger
minden völgyi patak királya;
mert alacsonyabb az ágya,
ezért minden völgyi patak királya.

Ezért a bölcs
,
ha a nép felett akar állni,
a népnél lejjebb álljon;
ha a nép elõtt akar járni,
az egész nép mögött járjon.
Ezért a bölcs

felül áll, de terhét nem nyögik,
elöl jár, de mégse gyûlölik.
Ezért

az ég-alattiak
felemelik örömmel;
nem küzd,
ezáltal gyõzhetetlen.


67

Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az idõben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
elsõ a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás.
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezetõ vagyok.

Manapság

szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
gyõzelmet arat;
a szeretettel védekezõ legyõzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.


68

A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a gyõzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdõ erény,
az irányító erõ,
a természet szolgálata,
az õsi vezetõ.


69

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit elõre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erõszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen gyõzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kiméletesebb gyõzelmet arat.


70

Szavamat megérteni könnyû,
és megfogadni könnyû.
Mégse bírják megérteni,
se megfogadni.
A szavaknak õsapjuk van,
a tetteknek királyuk van:
ezt nem értik az emberek,
és engem ezért nem értenek.
Ha vannak, kik megértenek:
ez az én gazdagságom.

Ezért a bölcs

drágakövet hord darócruhában.


71

Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Aki nem tudja nem-tudását, szenved.
Aki megszabadul a szenvedéstõl,
nem szenved.
A bölcs nem szenved,
mert megszabadult a szenvedéstõl,
ezért nem szenved.


72

Ha a nép nem fél a hatalomtól,
a hatalom akkor tökéletes.
Ne szorítsátok ki hajlékaiból,
ne rontsátok meg az életét.
Ha nem nyomjátok el a népet,
nem fog megvetni titeket.

Ezért a bölcs

ismeri magát, de nem ismerteti,
szereti magát, de nem szeretteti,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.


73

A bátor vakmerõ halála gyászos,
a bátor nem-merõ élni tud.
Kétfajta bátorság:
egyik hasznos, másik káros.
Amazt a természet mert nem szívleli,
ki bírja megérteni?
A bölcsnek is homályos.
Az égi út
nem harcol, mégis gyõzni tud,
nem szól, mégis válaszol,
nem hív, mégis sereget gyûjt,
tétlen, mégis irányít.
A természet hálója hatalmas:
bár ritka-szövésû, rajt át nem hatolhatsz.


74

Ha a nép nem fél a haláltól,
ki rémíthetné a halállal?
Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól,
s azt hiszi, ez a jó:
megfogni, megölni való.
Ki mer?
A halált örök erõ intézi,
s aki a gyilkolást helyette végzi,
mintha elfoglalná az ácsmester helyét:
aki az ácsmester helyett hasogat,
gyakran megsebzi kezét.


75

Miért éhezik a nép?
Mert az urak adóval nyomják,
azért éhezik a nép.

Miért makacskodik a nép?
Mert az urak folyvást tevékenyek,
azért makacskodik a nép.

Miért hullik-pusztul a nép?
Mert az urak az élethez ragadnak,
azért hullik-pusztul a nép.

Aki nem becsüli saját életét,
valóban az becsüli életét.


76

A csecsemõ: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erõs.
A sarjadzó fû és fa: lágy, erõtlen,
a korhadó: szívós, erõs.
A kemény és erõs: pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvesz a fényes hadsereg.
A felnõtt fatörzs megreped.
A kemény, erõs: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.


77

Az égi út,
mint az íj kifeszített íve,
a magasat lenyomja,
az alacsonyat felvonja,
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja.
Az égi út
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja;
nem így az emberi ösvény:
a szükségeset elveszi,
a fölöslegeset növeli.
Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni?
Aki az út-at ismeri.

Ezért a bölcs

alkot, de mûvét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
bölcsességét nem fitogtatja.


78

Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyõzi az erõset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.

Ezért a bölcs azt mondja:

"Aki az ország szégyenét veszi magára,
az lesz az ország királya;
aki az ország nyomorát veszi magára,
az lesz a világ királya."
Az igaz szó: mint önmaga fonákja.


79

Mikor a harag elapad,
emléke mégis megmarad.
Csak a töretlen béke jó.

Ezért a bölcs

megesküszik,
hogy sohasem vádaskodik.
Az erényesek az esküt tartják,
az erénytelenek sutba dobják.
Az égi út-nak nincs sógora-komája,
mindig a jámborokat szolgálja.


80

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés;
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fûcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.


81

Nem szép az õszinte szó,
nem õszinte a szép szó.
Nem ékes-szavú a jó,
az ékes-szavú nem jó.
A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
A bölcs nem gyûjt,
mindent az emberekért tesz
és neki is jut;
mindent az embereknek ad
és neki is jut.
A természet út-ja
segít, nem sarcol.
A bölcs ember út-ja
használ, nem harcol.




© Tericum Kiadó, Budapest 1994.
ISBN 963-8453-05-2



Forrás: http://impulzus.sch.bme.hu/dome/docs/tao.html
Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: sugar_celia (2011 Március 28) | Szerző: Tao Te King W
Megtekintések száma: 185 | Tag-ek(kulcsszavak): Lao-ce, Weöres Sándor, Tao Te King | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Copyright MyCorp © 2017 | Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben